Kilépőkártya

Ivancsics Ilona és Színtársai

Urmai Gabriella színésznőként kezdte pályafutását, bő 20 éve viszont újságíróként keresi kenyerét. Munkája során sokféle emberrel került~kerül kapcsolatba, figyeli őket, és mint a szivacs, úgy issza magába történeteiket, és raktározza el. Élettolvajnak nevezi magát, mert ezeket a hétköznapi helyzeteket meg a rájuk adott szokványos megoldásokat, tipikus válaszokat lejegyzi, és az ekkor látott-hallott – tapasztalt – elmesélt sztorikból táplálkoznak írásai. Reneszánsz asszony babaháza címmel blogot is vezet, aminek számos követője van. Három éve, 2019-ben jelent meg misztikus regénye, a Jelena lányai. Első kötetét két esztendővel előtte pedig, 2017-ben tette közzé Kilenc novella és egy kisregény címmel, aminek záró része a Kilépőkártya, Ebből a regényből született meg Kerékgyártó György dramaturg munkájával az azonos című előadás, aminek premierje 2022. május 6-án volt az Ivancsics Ilona és Színtársai előadásában.. A 11. kerületi, Fehérvári úti TEMI Fővárosi Művelődési Házában 2022. november 17-én láthatta újra a közönség.

A Kilépőkártya cselekményideje hosszú, közel fél évszázad, több helyszíne is van, felépítése a szophoklészi dramaturgia alapján áll, azaz a jelennel kezdődik, ami lassan, lépésenként halad előre, és sűrűn vissza-visszatér a múltba, ezért ez sokkal több időt vesz igénybe, ugyanakkor megmagyarázza a miérteket. Egy főhőse van: az átlagos nevű Fodor Lidi és sok-sok mellékszereplője. A darab kezdetekor a csinos Lidi éppen az 50. születésnapját ünnepli. Jól néz ki, nyugodtan letagadhatja a korát. Házasságban él, egy felnőtt, a húszas éveinek elején járó, a családi fészekből éppen Barcelonába kiröpült lánya van. Várja haza a férjét, közben azon rágódik, megcsalja-e, és eszébe jut-e a születésnapja. Bokrétával a kezében beviharzik a korban hozzáillő ura, aki először tagadja a félrelépését, majd bevallja, és nemes egyszerűséggel közli, váljanak el, mert kihűlt a kapcsolatuk. Lidi köpni-nyelni nem tud, de elfogadja. Innentől kezdődik a visszatekintés, amiben természetesen meghatározó szerepet játszanak a különböző korú, társadalmi helyzetű, vérmérsékletű fiúk és férfiak. Akadnak közöttük nyámnyilák, nagyszájúak, bunkók, ígérgetősök, hazudozók, erőszaktevők, mígnem megérkezik az igazi, – ez a férj, – aki mindenben megfelel az elvárásainak, és akibe fülig beleszerelmesedik. Közös életük is a tradíciókat követve alakul, eleinte szép és reményteli minden, meglesz a gyerek is, a férfi a nagyvilágban vitézkedik, a nő meg az otthon melegét biztosítja. Fokozatosan ürül ki a frigy, és már csak a megszokás meg a közös vagyon tartja őket össze, amikor becsap a mennykő: a férj el akar válni. Itt kezdődik a darab.                                                                                 

Gyakran hívják egymást telefonon a lányával, beszélgetéseik azok a dramaturgiai pontok, amikor a múltidézés egy-egy darabja elkezdődik. Az énekesnőtől kezdve az üzletasszonyig Lidi sokféle foglalkozásban kipróbálta magát, de hivatása nem nagyon akadt, csupán kenyérkeresete. Semennyire sincs a helyén, sehol nem talál menedéket, semmi nem köti le, házassága felbomlott, gyermeke önálló, nincs kiről gondoskodnia, nincs, akinek kiönthetné a szívét és a vállán elsírhatná a bánatát, nincs kivel és mivel eltölteni az idejét, így pótcselekvésekbe menekül, ad magára, ezért edzőtermekbe jár, ahol felszedi a jóvágású ifjú személyi edzőt. Az előadás tetőpontja a karácsonyi vacsora, amire a valamikori Mr. & Mrs. új párjával érkezik. Azon senki sem lepődik meg, pláne nem teszi szóvá, mert természetesnek tartja, hogy a férj a jóval fiatalabb barátnőjével, vagy a lányuk a közel húszassal idősebb barátjával jön, de azon az egész díszes kompánia alaposan kiakad és hangosan méltatlankodik, hogy Lidi a fitneszgurujával jelenik meg, akinek bőven az anyja lehetne. Ekkor, a közös felháborodás és botrányos számonkérés után határozza el, elege van mindenkiből és mindenből, egyszerűen kilép eddigi életéből, és valami egészen másba és újba vág bele.

Brunner Márta jóformán egyedül viszi a vállán az egész előadást. Remekül jeleníti meg a gőzökkel-gázokkal teli, gátlásos tinit, az útját és a párját kereső ifjú és bohó lányt, a rossz és méltatlan kapcsolatokba belekeveredő fiatal nőt és a szerelmében, házasságában, gyermekében kiteljesedő asszonyt, akinek máról holnapra megváltozik az élete, de képes otthagyni a megszokottat, nem fél belevágni az ismeretlenbe. Lidi lányát Pánics Lilla hibátlanul alakítja, benne van a gyermekek önzése, mert csak magára gondol, az meg sem fordul a fejében, mit szeretne az anyja meg az apja.  A kolléganőből szeretővé váló Szilviát Csápenszki Nikolett a szerep megkívánta felszínességgel és szemtelenséggel viszi fel a színre. Bozsó Péter tökéletesen hozza a galádságát először nem vállaló, majd a konfliktusba bőszen beleálló férj és a sima modorú ügyvéd figuráját. Gábor Márkó a kamasz fiút és partnert kifogástalanul kelti életre. Ott József és Hegedűs Miklós meggyőzően személyesíti meg a rábízott karaktereket. Sebők Péter producer tervezte az összes helyszín felidézésére alkalmas díszletet, Ivancsics Ilona, a társulat művészeti vezetése mellett a jelmezeket is megalkotta, amik kifejezik a szereplők jellemét, a főhősnőn mindvégig egy testre simuló fehér mini ruha feszül, ami egy-két kiegészítővel a kis fruskától kezdve az érett asszony öltözködési szokását ki tudja fejezni. A férfiak társadalmi állásuknak megfelelő viseleteket hordanak, az fiatalok lezser cuccokban, a korosabbak konfekciós öltönyökben, vagy póló – farmer összeállításban járnak-kelnek.

Somogyi Szilárd rendező úgy állítja színpadra a Kilépőkártyát, hogy az előadást elejétől a végéig átjárja a csipkelődő, néha széles mosolyra vagy hangos hahotázásra késztető humor, és – főképp – a nézősereg hölgytagjaival összekacsintó megértés, valamint az a fészekmeleg érzés, hogy olyan eseteket láthat, kísérhet figyelemmel, amikkel nap, mint nap szembe találja magát.

Veszélyes lehet a fagyi

Szilágyi Fanni filmje

Mozinet

Szilágyi Fanninak számos kisfilmje után a Veszélyes lehet a fagyi az első nagyjátékfilm-rendezése. Ez meg is látszik a végeredményen. Olyan, mint valami bölcsész vizsgaértekezés filmes változatban. Amikor az egyszeri és igencsak szorongó végzőst azzal vigasztalja a professzora, hogy a szakdolgozatnak nem feltétele az új kutatási eredmény felmutatása, mert az csak a doktori disszertációhoz kell, itt és most az is elég, ha átrágja magát jó néhány, a témához szorosan hozzátartozó könyvön, ezek tartalmát egybekutyulja, s valamiféle saját szempont szerint összerakja az olvasottakat, és ez tökéletesen elég az diplomamunkához. A november 17-én a mozikban vetítésre kerülő Veszélyes lehet a fagyi pont ilyen lett. Nincs benne semmi újdonság, megszokott és unalomig ismert, azt is lehetne mondani: lerágott csont motívumok sorakoznak egymás után. A film ugyanazokat az eseményeket láttatja a két főszereplő szemszögéből, ami gyökeresen nem, de meglehetősen eltér egymástól, ami abból következik, hogy életszakaszuk más-más pontjánál tartanak.

Adva van két testvér, akik a megszólalásig hasonlítanak egymásra, ugyanis egypetéjű ikrek: Adél és Éva. Mindegyiküket Stork Natasa alakítja. Olyanok, mint valami állatorvosi ló, tele vannak az összes, a mai harmincas nőkre jellemző tipikus szorongással és nyavalygással. Társadalmi helyzetük azonban más. Mindketten a fővárosban élnek. A szingli Adél orvos, radiológus, akinek nem nagyon csurrant-cseppen a hálapénz. Hajszolt, mindig mísz, megállni, de még szusszanni sincs ideje, tele van a hócipője magával és az élettel. Lövöldözős videojátékokkal zsibbasztja magát. Nem törődik a külsejével, még diszkréten sem festi magát, haját is lófarokba fogja, konfekciós cuccokban jár-kel. Lepukkant rendelőjében alig van műszer, a folyosó viszont tele van ingerült beteggel. Nem ér rá semmire, de türelmesen végighallgatja testvére zaklatott telefonhívásait és anyja jó tanácsokkal teletűzdelt, bosszantó szövegeit.

Éva viszont házas, „jól” ment férjhez, csilli-villi, kacsalábon forgó kastélyban lakik építési vállalkozó párjával, Tamással, akit Szabó Máté személyesít meg. Mindig elegáns és márkás ruhákat visel, fodrászolt haja lágy hullámokban omlik a vállára, gondosan sminkeli magát. Nemrég adott életet kisfiának. A három hónapos Matyi azonban semmi egyebet nem csinál, csak egyfolytában bömböl. Tökéletes anya szeretne lenni, de nem megy neki, ugyanis szülés utáni depresszióban szenved, nem tud mit kezdeni a bőgőmasinával, és még a teje is elapad. Ugyanakkor mindene megvan, amiről csak egy átlagnő álmodozhat, pazar körülmények között él, inkább úgy tűnik, unalmában és jó dolgában nem tud mit kezdeni magával. Órákig áztatja testét az illatgyertyákkal körbevett kádban, miközben morfondírozik és agyalog, bulimiás is, felfal egy vödörnyi hupikék színű fagylaltot, majd elvonul a klotyóba, és meghánytatja magát. (Erre utal a film címe is.) Elszánt természetvédő, az ura telepén árválkodó és kivágásra ítélt méretes fát megmenti, akkurátusan intézkedik, és odahozatja a kertjükbe.

Tamás viszont nem olyan jó fej, mint ahogyan azt kifelé kommunikálja, nyálas szöveget lök a játszóházban arról a szeretetről, amit gyermeke iránt érez, és hálájáról, amivel feleségének tartozik, mert megajándékozta őt Matyival, ezzel a kis csodával. Ez a fennen hangoztatott nagyrabecsülés viszont nem gátolja meg, hogy egyik este, hazafelé tartva, szóváltásuk hevében az országút kellős közepén szemrebbenés nélkül kirakja Évát a kocsiból. Még szerencse hogy megjön a józan esze, és pár perc múlva visszamegy a tanácstalanul tébláboló asszonyért.

Adél és Éva egyedülálló anyja, Ildi, akit Bódy Magdi kelt életre, tipikusan az az idegesítő, rikítóan öltözködő, még párkereső állapotban lévő dundi nőszemély, aki nem csupán lányainak, de egész környezetének is az agyára megy. Mindig okoskodik, és ahogyan Murphy is mondja: anyád mindent jobban tud nálad, és nem engedi, hogy erről megfeledkezz, ezért a hátuk közepébe kívánják. Nem segíti, inkább csak frusztrálja őket. Emiatt szemernyi anya-lánya szeretet nem szorult egyikükbe sem.

Akkor lenne teljes a nyugati elvárásoknak megfelelni akaró paletta, ha valamiféle leszbikus vagy meleg szál is lenne a filmben, de legalább ilyesmi nincs benne, hanem csak egy-két, hagyományos felállású szexjelenet. Éva a hites urával, míg Adél a darugép magasan elhelyezett irányító fülkéjében hancúrozik. Adél és Éva is ugyanabba a jóvágású, a Patkős Márton megformálta nehézgépkezelő melósba, Ákosba zúg bele, amíg ez Adél esetében teljesen magától értetődő, addig Évánál nem annyira. Adél azonban nem mindent elsöprő lángolással habarodik bele Ákosba, többször is kijelenti, nincsenek is együtt, mai szóhasználattal élve: csak kavarnak. Hála istennek, hiányoznak a hollywoodi filmekben megszokott, mi több megkövetelt színes bőrű szereplők, a Veszélyes lehet a fagyiban csak fehér emberek játszanak.

Szilágyi Fanni mozijával még az is a baj, hogy se nem művészfilm, se nem játékfilm, valahol a kettő között bolyong. Ezen kívül még nem komédia és nem dráma, csipetnyi mindkettőből akad benne. Szilágyi Gábor operatőr igyekezett olyan felvételekkel is alátámasztani a mondanivalót, amik művészfilmekben elvárhatók, mert aláfestik és kiegészítik a szereplők lelkiállapotát, hangulatát, többször visszatér egy sárguló fa zizegő lomboronája, van szét és összeugró rajzolatokat magába foglaló fényjáték meg forgó dobszerűség. Mindent összevetve, azért a Veszélyes lehet a fagyi nézhető film, bizonyos részei szórakoztatók is, imitt-amott még elgondolkodni és elmélázni is lehet rajta.

Melyiket a kilenc közül?

Fővárosi Nagycirkusz      

Cirkuszi karácsonyi mese

Október 15-én volt a premierje a Fővárosi Nagycirkusz legújabb előadásának, aminek a címét, tartalmát és mondanivalóját is a nagy mesemondó, Jókai Mór 1856-ban írt novellája adja: Melyiket a kilenc közül?, amiből időnként szó szerinti idézetek is elhangzanak. A karácsonyi időszakra már előre gondolkodtak, nem csupán az ünnepek alatt, hanem már előtte és utána is műsoron lesz, egészen 2023. január 8-ig. A cirkuszművészet is teljes átalakuláson ment~megy át, ma már nem lehet az elavult, régi sémákra épülő fogásokra, fenékbebillentős bohócmutatványokra meg vadállatok tüzes karikán átugrálására műsort felépíteni, mert eljárt felettük az idő. A ma nézője ettől többre vágyakozik, szereti és elvárja az összművészeti produkcióit, amikor minden érzékszervét foglalkoztatják, ha az artisták lélegzetelállító produkciója mellett a zene, a tánc, a színház és a bábművészet is helyet kap. Olyasmit óhajt látni, aminek jelentése, sőt története van, ezen felül elkápráztatja és gyönyörködteti a szemét, kellemes hangzású dallamaival pedig a fülét, de megérinti a szívét és megfogja a lelkét is. Fekete Péter Jászai Mari-díjas rendező, – az intézmény igazgatója – ezt a kívánságot a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi, amikor a manézsba megálmodta a Melyiket a kilenc közül?-t, ezért a jelmezek tervezésére Rátkai Erzsébet érdemes művészt, a prózai szerepekre pedig közszeretetnek örvendő színművészeket, így János mester megformálására Szomor Györgyöt, a gonosz szomszédéra – váltakozó szereposztásban – Faragó Andrást és Dancs Jánost, a kántoréra pedig Bálint Károlyt kérte fel. A darabhoz Szakál László zenekarvezető és Pál Dániel Levente dramaturg saját dalokat komponált, de magyar népdalfeldolgozások is gyakran hallhatók, így a Kis kece lányom és a Cickom, cickom vagyon-e szép lányod, de  vissza-visszatér a pénz romboló hatását kifejező Csak a pénz című sláger is.  Igazi templomi áhítatot és zengést ad, hogy orgonán szólal meg a református énekeskönyv egyik legszebb karácsonyi éneke, a ’Krisztus Urunknak áldott születésén’ kezdetű dicséret.

Látványos díszletelemek sem hiányoznak, ilyen az élethű és nagyságú, Székely Andrea tervezte bábelefánt és egyéb figurák: a szivar alakú zeppelin, a méretes karácsonyfa, a dundi hőlégballon és számos, jókora legyező, amiken mozgóképek elevenednek meg vagy forgó köteleken alászálló fehér ruhás angyalok. Mindezeket kiegészíti és az előadás varázsához nagymértékben hozzájárulnak Szimeszter Balázs pazar fényeffektusai és Kardos Zsolt, Nagy Attila, Zángó Tamás, Bontó Richárd és Vizy Áron vizuális technikai megoldásai. A stáb munkáját Pánczél Lajos műszaki vezető, a nyolc porondosét pedig Varga László fogja össze és tartja kézben.

 A nyitó és a záróképben felvonul az összes szereplő, ezzel keretet adnak az előadásnak. A Jókai-novella története Maka Gyula mesélő elbeszélése közben halad előre, és ezt meg-megszakítva adják elő a többszörös cirkuszfesztivál-díjas művészek a fizika törvényeit meghaladó és az emberi test tűrő- és teljesítőképességét messze felülmúló számaikat. Dmitry Csernov zsonglőr a földkerekség összes cirkuszában elkápráztatja a nagyérdeműt, mint ahogy most is. Mexico leghíresebb dinasztiájának, a Medel Familynek két lánytagja fogódzkodás nélkül leng a trapézon, miközben karikákat pörgetnek, vagy éppen egymást tartják a magasban. A sport világából érkező Kirichenko Acrobats tagjai látványos összművészeti számukban örvözik a torna, a cirkuszművészet valamint a tánc elemeit, és bizony megigézik a pesti közönséget. A Merkin Family úgynevezett „perzs” számmal bilincseli le a nézőket. Volozsanyin pedig létrán ejti ámulatba az embereket. Wolfgang Lauenburger bebizonyítja, hogy lehetséges ember és kutyák között jókedvű, vidám együttműködés, ha az szeretetre és bizalomra épül, nem pedig kőkemény idomosításra. A magyar cirkuszdinasztia képviselője Ádám Rudolf zsonglőr, akinek tökéletes ló és az ember közti összhangja rabul ejti a publikum minden tagját, Ádám Angelina és Ádám Szkárlet is segítik őt. Ádám Henrik pedig a magasdróton egyensúlyozva nyűgözi le a széksorokban ülőket, ahol egy-és kétkerekű biciklin halad előre és hátra, de még széken is üldögél. Novákovics Noémi magával ragadó kötél száma egy fiatal nőben feszülő indulatokat, belső harcokat mutatja be.

A gyermekközönséget is bevonják az előadásba, kavicsok összeütésével fejezhetik ki, egyetértenek, vagy nem János mesterrel, hogy adja oda egyik gyermekét. A végén pedig az emeleti feljárón elhelyezett, egy-egy artistát szimbolizáló bábokhoz bedobhatják kövüket, és ezzel szavazhatnak a leginkább tetsző műsorszámra. A Melyiket a kilenc közül? nem csupán átlagos szórakoztató cirkuszi előadás, hanem jóval több ettől, mert közönségének olyan üzenetet küld, ami megmelengeti és megcirógatja kicsinek és nagynak a szívét, kisimítja a lelkét, ugyanis a családi együvé tartozás és a testvérek közötti bizalom mindenek feletti fontosságára és óvó fészekmelegére világít rá, ezen felül a szülői önzetlenségre meg az apai odaadásra és még arra is, hogy pénzen nem kapható meg minden, főképp a gyermekek szeretete, ragaszkodása, mert azt csak kiérdemelni lehet.

Lukácsy György: Hazatérés

Nemzeti Színház   –   Kaszás Attila Terem

Esterházy János mártír. Ez a tőmondat mindent elmond. A 2021-es esztendőt Esterházy János Emlékévvé nyilvánította a felvidéki Esterházy János Zarándokközpont, a Pázmaneum Polgári Társulás és a magyar nyelvű Mirjam Rádió. Ezt ünnepi szentmisén hirdették ki a szlovákiai Komáromban még tavaly januárban a tragikus utat bejáró gróf születésének 120. évfordulójára. Nem csupán Felvidéken, de itthon és szerte a nagyvilágban is számos rendezvényt tartottak, hogy minél több embernek felhívják a figyelmét ennek a méltatlanul mellőzött, kivételes embernek az életére. Az emlékév keretén belül tavaly, szeptember 18-án, Alsóbodokon, az Esterházy János Zarándokközpontban tartották a gróf történetét végigkísérő drámának, a Hazatérésnek az ősbemutatóját, aminek anyagát Lukácsy János a budapesti Nemzeti Színház irodalmi munkatársa állította össze és írta. Különböző levelekből, naplórészletekből, irodalmi művekből, korabeli dokumentumokból válogatta ki a produkcióba bekerülő szövegrészleteket. Darabját a Nemzeti művészei adták elő. Ugyanennek a drámának volt a premierje 2022. október 28-án a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében. A színház 3. emeletén pedig Isten szolgája Esterházy János élete címmel kiállítást nézhet meg a közönség.

A Hazatérés kronologikus sorrendben kíséri végig Esterházy János szűkre szabott életét. Édesanyja lengyel származású volt, így a lengyelek is magukénak tekintik, a krakkói főegyházmegye kezdeményezte 2018-ban a boldoggá avatási eljárás megindítását. Esterházy János 1901-ben – az Osztrák-Magyar Monarchia idején – látta meg a napvilágot Nyitraújlakon, egy nővére és egy húga született még. Édesapjuk korán meghalt, így anyjuk nagy odaadással és szeretettel, mély krisztusi hitben nevelte őt és testvéreit. Tudatosította bennük – főképpen – fiában, hogy élete nemcsak önmagáé, hanem szolgálnia kell a kisebb és a nagyobb közösségét. Az is az elsőrendű nevelési szempontok közé tartozott, hogy kötelessége hasznosnak lenni és segíteni a szűkebb és a tágabb környezetében élőket. és ezt az elvet mindvégig – a szó szoros értelmében – halásosan komolyan vette Ezért is kapcsolódott be a trianoni országcsonkítás után a csehszlovák politikai közéletbe. Ő lett a Csehszlovák Köztársaság Magyar Népszövetségi Ligájának a vezetője, majd a Keresztény Szocialista Párt elnöke. Bekerült a csehszlovák parlamentbe, 1936-ban pedig az Egyesült Magyar Párt elnöke lett. Mindenütt a magyarság jogaiért küzdött, felhívta jogfosztottságuk tényére a figyelmet, és szorgalmazta, hogy a győztes csehszlovák hatalom egyenrangú félként kezelje a magyar kisebbséget.  Ő üdvözölte 1938-ban Horthy Miklós kormányzót az első bécsi döntést követően az anyaországhoz visszacsatolt Kassán, és ekkor méltányos elbánást kért a szlovák „testvéreinknek”. 1942-ben egyedüliként nem szavazta meg a zsidóság kitelepítését, amit a Tiso féle fasiszta szlovák bábkormány meglehetős buzgalommal hajtott végre.

1945 után vált szívszorítóan szomorúvá a sorsa, előbb a Gestapo tartóztatta le, majd a kommunista szlovák pártnacsalnyik követelésére átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Moszkva hírhedt börtönében, a Ljubjankában egy évig raboskodott, majd Szibériában, a gulágon találta magát. 1947-ben a Szlovák Nemzeti Bíróság halálra ítélte, de csak 1949-ben toloncolták vissza, és ezt elnöki kegyelemmel ekkor változtatták életfogytiglanira, azonban az 1955-ös általános amnesztia rá csak annyiban vonatkozott, hogy büntetését 25 évre mérsékelték. Csehszlovákia minden börtönét megjárta, míg a morvaországi Mirovban, 1957 márciusában visszaadta lelkét a Teremtőjének. Holttestét a börtönparancsnok nem adta ki a családnak, jeltelen tömegsírban kaparták el. Ötven év elteltével sikerült földi maradványait megtalálni, és Alsódobokon 2017-ben a Szent Kereszt Felmagasztalása templomban helyezték örök nyugalomra.

Mindezek az adatok szerepelnek a Hazatérésben, ami nem dokumentumjáték, de minden egyes elhangzott szava valós tényeken alapul. Rubold Ödön rendező úgy állítja színpadra ezt a misztériumjátékot, hogy az bizony cseppet sem száraz dokumentumok halmaza vagy szimpla adatfelsorolás, hanem a korabeli filmbejátszásokkal gazdagított, a színművészet formanyelvén elmondott védő-és vádbeszéd. Védő azért, mert fehéren-feketén bemutatja annak a politikusnak az útját, aki nem tett mást, mint kiállt igazáért és azokért, akikért felelősséget érzett, és vádirat, mert megmutatja, – Ady szavaival élve – mit ér az ember, ha magyar a megboldogult Csehszlovákiában és a mostani Szlovák Köztársaságban. Esterházy Jánost az 1993-ban létrejött Slovenská Republikában a mai napig is háborús bűnösként tarják számon, mert még mindig hatályban vannak a Benes-dekrétumok, eszük ágában sincs, hogy visszavonják, ezért süket fülekre találnak a bárhonnan és bárkitől érkező rehabilitációs kísérletek. Nagyokat hallgatnak, – ez a taktikájuk. Zárójelben: a haladás és polgári demokrácia bajnokainak kikiáltott csehek sem érvénytelenítették ezeket a szégyenteljes rendeleteket.

Mindössze hatan adják elő a darabot, és mindannyian kitesznek magukért, a grófot tökéletesen alakító Tóth László és az Énekmondót remekül megjelenítő Szabó Sebestyén László kivételével több szerepet is játszanak. Az erős és rendíthetetlen édesanyát, Maminkót és a jóságos nővért Szász Enikő kifogástalanul formálja meg. Tóth Auguszta Serényi Líviát, a gróf hitvesét és a táborparancsnok feleségét hiba nélkül kelti életre. Berettyán Nándor hét személy bőrébe bújik, mindegyiket a tőle megszokott profizmussal hozza. Rácz József mindhárom karakterét igen meggyőzően viszi fel a színre. Egyed Zoltán szürke, vízszintes és függőleges vonalakból álló díszlete, amin kiemelt helyet kap az idő múlását jelző, órára hasonlító kerek világítóablak, amin évszám szerint feltűnik, mikor hol tart a történet, ezek együttesen fejezik ki a gróf életének szabadabb és börtönökben eltöltött időszakát. A jelmezeket is ő tervezte, amik visszaadják abban a korban viselt ruhák szabását, minőségét.

A dráma megfogalmazásmódja nagymértékben odafigyel a szlovákok érzékenységére, időnként olyan, mintha udvarolna nekik. Ez teljesen felesleges, mert ők szemernyit sem törődnek a magyarok érzékenységével, ugyanis még mindig bennük van a győztesek gőgje, és működnek a kisantanti reflexek…

A tölgy – Az erdő szíve

Laurent Charbonnier és Michel Seydoux filnje

Mozinet

Két francia filmes jegyzi A tölgyet ( Le Chene): Lurent Charbonnier, aki az operatőri és a rendezői munkát végezte el és Michel Seydoux, aki aproduceri faladatot látta el, a forgatókönyvet Michel Fesslerrel együtt is ők írták. Nyolcvan perces természetfilmjükben egyetlen emberi szó nincs, ez alatt csupán az erdő állatainak hangos zaja vagy éppenséggel halk neszezése meg a szél keltette zizegés, a vihar korbácsolta süvítés, és az ég mennydörgése hallható. A Tölgyet november 3-tól nem csak az art mozikban vetítik, hanem a multiplexekben is, és minden megváltott jegy után 100 forintot a Mozinet átutal az Erdőmentők alapítvány számlájára, hogy elősegítse erdőmegóvó, telepítő munkájukat. A Vándormozi egyesület pedig – kérésre – olyan településre is elviszi a filmet, ahol nincs mozi, de még osztálytermekbe is elmennek.

A tölgyfa kiemelt helyet foglal el Európa kultúrtörténetében, méltóságteljes megjelenése, szemet gyönyörködtető látványa évszázadok óta lenyűgözi az embereket, ezért válhatott számos nép mitológiájának kultikus elemévé, így a görögöknél Zeusz és Héra szent fájává, és sok-sok nemesi család címerében vezető motívummá.  Hazánknak is megvannak a számon tartott tölgyei, a hédervári Árpád-tölgy 2015-ben az Év Európai Fája versenyben kitüntetést kapott, a bátaszéki molyhos tölgy pedig 2016-ben a rangos címet is elnyerte.

A francia film tölgye 1810 kelt ki, több mint kétszáz esztendős, és az, hogy csodálatos látványt nyújt, bizony elég szegényes kifejezés mindarra, amit tekintélyes mérete, erőt sugárzó megjelenése mutat. A néző négy évszakon keresztül kísérheti figyelemmel a fa életét, ami ilyen rövid idő alatt szinte semmit sem változik, viszont azoknak az élőlényeknek igencsak mozgalmas az élete, akiknek menedéket ad, védelmet nyújt és termésével táplál. A vaddisznók barázdált törzsét hátkaparónak is használják, miközben elégedetten röfögnek, és élet-halál harcot vívnak egymással meg a többi erdőlakóval a földre éretten lepotyogó makkért, ami kívánatos csemege mindegyiküknek. Van is erre igen ideillő közmondásunk: Éhes disznó makkal álmodik. Őzek és szarvasok is előszeretettel lakmároznak belőle. De a makkra igényt tart még a szélvész gyorsasággal a tölgy törzsén le és felrohangáló mókus is, aki téli, ínségesebb időkre felkészülve, rengeteget bespájzol belőle. Csakhogy rendre elfelejti, hová rejtette el, hol van a raktár, amit viszont gyakran megtalálnak a többiek, és szemrebbenés nélkül megdézsmálják. Még a párosával élő szajkók is időnként hajba kapnak rajta, megfeledkezve a házastársi szeretetről….

A tölgy otthont ad a bölcsességet sugárzó hóbagolynak is, aki csak úgy, kissé lenézően, mi több, dölyfösen szemléli a körülötte zsivajgó népet. Ágaira fészket raknak, és itt költenek a madarak, itt etetik, nevelik fiókáikat, röptetik, készítik fel az életre. Hatalmas üldözés is látható a filmben, a réti héja megpróbálja elkapni a cinegét, aki bravúros gyorsasággal menekül előle, és sikerült meglógnia, így a ragadozó hoppon marad. A vízi sikló is hasonló módon párul jár, akinek a szajkófiókákra fáj a foga. A szülők megpróbálják elterelni a figyelmét, a bátrabb még bele is csíp, de a sikló magabiztosan kúszik célja felé, végül ’deux ex machina’ következtében menekülnek meg a csöppségek, a sikló alatt letörik az ág, és őkelme beleesik a vízbe. A tölgy kérgét karbantartja az elegáns fakopáncs, azaz a tarka harkály, aki buzgón kopogtatja az ágait meg a törzsét, és megszabadítja az élősködőktől. Hangyák katonás rendben masíroznak a rajta, mindenféle, a legélénkebb színekben pompázó hernyók is menetelnek, bogarak is nyüzsögnek. A tölgy gyökerénél, kacskaringós vájatokban, népes kolóniákban élnek az erdei egerek, akik sztoikus nyugalommal figyelik, amint járataikat elönti és elmossa a lezúduló eső, és amint lehet, a sérült részeket rögtön reparálni kezdik. Fürge, értékes prémjükért tenyésztett, de itt vadon élő nutriák is megbújnak és találnak menedéket a lábainál, ugyanis ez a tölgy tóparton áll. Az aljnövényzetben, amit az ősszel lehulló levelek adnak, sünök tanyáznak, és szorgalmasan jönnek elő a gombák. A puha avaron előszeretettel hevernek a rókák, de őzek és szarvasok is megpihennek rajta.

A tölgy minden egyes kockája annyira egyedi és különleges, hogy önálló képként is megállná a helyét. A széksorokban ülők csak ámulnak és bámulnak és gyönyörködnek. Elejétől a végéig leköti a figyelmüket, kicsik és nagyok egyformán élvezik a látványt, mert bizony legtöbbjük, főképp a városlakók csak innen, a filmvászonról ismerhetik az erdő életét, ugyanakkor a vidékiek, de még a rendszeres kirándulók sem láthatnak ennyire bele az erdő hétköznapjaiba.

Gárdonyi Géza – Zalán Tibor: Egri csillagok

A Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciója

Gárdonyi Géza műve 1901-es megjelenése óta a hősi helytállás, a meg nem alkuvás és a hazaszeretet szimbóluma. A világon talán a legismertebb magyar regény, négymillió példányban látott napvilágot, 23 nyelvre fordították le. Általános iskolában kötelező olvasmány, így nincs olyan magyar ember, aki nem találkozott volna vele. Tekintélyét tovább növelte az 1968-ban forgatott azonos című film is, és bizony alig akad olyan nemzeti ünnepünk, amikor valamelyik tévécsatorna ne tűzné műsorára. Megszámlálhatatlanul sok színpadi feldolgozása van, a legújabbat több ezer ember láthatta október 20-án a fővárosi MVM Dome-ban.

Mindig nehéz és rendezőt próbáló feladat olyan művet színpadra állítani, amit nem a dráma a műfajában alkottak. Nincs ez másképp az Egri csillagokkal sem. Vidnyánszky Attila és Zsuráfszky Zoltán mégis megkísérli a lehetetlent, és bizony nyugodt szívvel kijelenthető: fényesen sikerül nekik! Zalán Tibor dramaturg nem csupán a regény cselekményét adja vissza szinte hiánytalanul, hanem a lelkét és szellemiségét, azaz minden korokhoz szóló üzenetét is. És ez bizony nem kevés! Székely László tervezte a szemmel alig befogható, az összes helyszín felidézésére alkalmas, robusztus, mozgatható díszletekkel teli, hatalmas színpadteret, aminek minden szegletében zajlik valami esemény. Itt adja elő Zs. Vincze Zsuzsa szemet gyönyörködtető jelmezeiben és remek koreográfiájával több együttes sok-sok táncosa a hol a magyar, hol a török harcosokat megjelenítő mozgalmas részeket, miközben szól a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Zenekara által megszólaltatott korabeli muzsika. A Nemzeti Színház művészeinek avatott játéka is hozzájárul az Egri csillagok pazar látványvilághoz, ami lenyűgözi és elkápráztatja, így gyakori tapsolásra készteti a közönséget, mert a ma nézője elvárja az összművészeti produkciót, szereti, ha minden érzékszervét egyszerre foglalkoztatják: kedveli a fülnek tetsző, ritmusos zenét, a pompás, korhű jelmezeket, az erőteljes, lendületes táncot.

Olyan népes szereplőgárda és megszámlálhatatlanul sok statiszta működik közre ebben a monumentális előadásban, hogy lehetetlen vállalkozás még csak felsorolni is őket. Dobó István ikonikus szerepét Horváth Lajos Ottó minden kritikát kiálló módon alakítja. Olyan erős, céltudatos, csak előre néző és soha kétségbe nem eső, minden helyzetben józanul gondolkodó, bölcs férfit mintáz meg, aki tisztában van küldetésének nagyságával, kockázatával, és súlyával. Berettyán Nándor Bornemissza Gergelye olyan vitéz férfi, aki nem ijed meg saját árnyékától, egyszerre príma harcos, ügyes feltaláló és érző szívű apa meg szerető, családjáról gondoskodó férj. Barta Ágnes hiba nélkül formája meg Vicuskát, ezt a kedves, szeleburdi kis fruskából szerelméért tűzön-vízen átmenő menyasszonyt, és kisfia kiszabadításáért félelmet még hírből sem ismerő anyát. Berettyán Sándor kifogástalanul jeleníti meg Mekcsey Istvánt, a feladathoz felnövő, a haza ügye iránt elkötelezett harcost és nemes lelkű barátot. Szalma Tamás a rendíthetetlen, hitében meg nem ingó Török Bálintot mesterien kelti életre. Schnell Ádám a sötét lelkű Jumurdzsák kevésbé hálás figurájaként igencsak remekel. Bodrogi Gyula színházi életünkben elfoglalt helyéhez méltó módon hozza a felfuvalkodott és ellenszenves Szulejmán szultánt. Szabó Sebestyén László meggyőzően viszi fel a színre Tinódi Lantos Sebestyént. Rubold Ödön Pinke bácsi rövid, Rácz József az égre-földre esküdöző cigányembert, Rátóti Zoltán a gőgös Ali bég, Kristán Attila Bolyki Tamás karakterében tűnik fel, Több szerepben Söptei Andrea, Bakos-Kiss Gábor, Bordás Roland, Herczegh Péter, Szép Domán, Mészáros Martin és Szilágyi Ágota látható. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes tagjai közül Gábor papot Valach Gábor, Miklós deákot Csicsmann Dániel, Szűrös Vendelt Takács Gábor János, az egri városbírót Benedek Attila, Hajdú Andrást Juhász Sándor, az apát Hajdu Flórián, Komlósi Antalt Tókos Attila, a katonát Bordás Barnabás és Fürjes Ádámot Barka Dávid játssza.

Nagyon jó, felemelő és semmivel össze nem hasonlítható, kimondhatatlan örömmel, mi több, boldogsággal eltöltő érzés volt ezen az október végi estén az MVM Dome-ban lenni! Mert olyan léleknemesítő és buzdító mondatok hangzottak el, amik a közép- és az idősebb korosztály tagjait megerősítik nemzeti elkötelezettségükben, és büszkévé teszi őket magyarságukra, miközben arra ösztönzi és neveli az ifjabb generációt, hogy merjék bátran felvállalni hovatartozásukat, és legyenek nagyra múltjukra, elődeik példaadására, tiszteljék őket, vallják meg szeretetüket és megbecsülésüket irántuk. Ők legyenek a hőseik, akikre felnézhetnek, és akiket bátran követhetnek.

Hubay Miklós: Ők tudják, mi a szerelem

Nemzeti Színház      –     Kaszás Attila Terem

Tolnay Klári (1914-1998) a két világháború közötti és utáni időkben is igazi sztárja volt a magyar filmnek és színpadnak. Az 1950-es évek vége felé, amikor már nem igazán alakíthatott hamvas fiatal nőket, – csúnya szóval kifejezve: kiöregedett ebből a szerepkörből – úgy vélte, vonzó idősebb asszonyként szeretné megmutatni magát. Tolnay a Madách Színház társulatában játszott, és Ádám Ottó, a színház rendezője, megbeszélte Hubay Miklós (1918-2011) íróval, aki akkor kulturális életünk meghatározó személyiségeként tevékenykedett, magyar és külföldi egyetemeken tanított, emellett több, mint 100 drámát alkotott, valamint számos tanulmányt, esszét is közzétett. hogy keressen olyan, könnyed, francia társasági drámát, ami megfelel a művésznő óhajának. Miután ilyet nem talált, inkább írt egyet. Így született meg az Ők tudják, mi a szerelem. 1959 decemberében meg is tartották a darab ősbemutatóját, ami töretlen érdeklődés és mindig táblás ház előtt, 40 esztendőn át, egészen Tolnay haláláig ment. Neki is és Sinkovits Imrének is legendás szerepévé vált, amiből 1964-ben tévéfilmet is forgattak. Teátrumaink kedvelt darabja lett, nagy örömmel tűzték műsorukra, ugyanis biztos közönségsikert lehet aratni – még manapság – is vele. A Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében az idén, szeptember 22-én volt a premierje.

Hubay Miklós darabjának középpontjába a világ zeneirodalmának kiemelkedő egyéniségét, Hector Berliozt (1803-1869) állítja, aki emlékirataiban megemlíti, hogy 50 év eltelte után felkereste fiatalkori szerelmét, Dubeoef Estelát, és a feddhetetlen erkölcsű dámát meg akarta szöktetni. Hubay erre a momentumra építi fel drámáját, aminek cselekményideje III. Napóleon uralkodásának időszaka, ezen belül egyetlen este, helyszíne a módos família párizsi otthonának nappalija, és hét szereplője van: Hector Berlioz, valamint Estela, a nagymama, Charlotte, a lánya, Loulou, az unokája, Adolphe a veje, valamint a cselédlány és annak szeretője.  A drámai feszültséget nem csupán a javakorabeli, ezer fokon lángoló férfi, és a kiegyensúlyozott, nyugodt nő eltérő karaktere és élettapasztalata- meg felfogása adja, hanem a két, más-más generációba tartozó férfiú: a túlfűtött hajlott korú és a konvenciókhoz ragaszkodó középkorú temperamentuma közötti különbség is. A drámai összecsapás a két főszereplő, a higgadt, még mindig igencsak szépasszony és a türelmetlen, csökönyösen csak a magáét hajtogató öregúr között zajlik, felemlegetik a régmúltban történteket, amikor a már az eladósorba kerülő lány csak sejtette az ifjú szomszédfiú érzéseit, de nem vette komolyan, aki viszont tanúja volt, annak a légyottnak, aminek nem kellett volna. Ezután 48 évre elszakadtak egymástól. Estela nem a kunyhóbeli randevújának alanyához, hanem máshoz ment férjhez, és vezeklésként csak a gyermekeinek élő példás családanya és mintafeleség lett. A félszeg Hectorból pedig a csodált, nagy Berlioz.

A drámai csúcspont az, amikor Berlioz ráébred, és fogcsikorgatva ugyan, de belátja, a hetedik X környékén már nem lehetséges bepótolni azt, amit annak idején elmulasztott. Mindketten megették már a kenyerük javát, hiába „szabadok”. Estela nem képes figyelmen kívül hagyni mindazt, ami fél évszázad alatt történt vele, megvan az élete, amiből nem lehet csak úgy, hirtelen kiszállni, és csapot-papot otthagyni… A zeneszerző mindezt az érvelést nehezen és fájó szívvel veszi tudomásul, az égő piszkavas megmarkolásával, mint valami Mucius Scaevola, feleslegesen és értelmetlenül bizonygatja elhatározásának komolyságát és szerelmének mértékét. A férfi álmot kerget, azt akarja megvalósítani, a nő pedig a realitás talaján áll, és végül a józan ész kerekedik felül. Berlioz a dráma elején viharos gyorsasággal, kamaszos lendülettel robban be a szalonba, a végén pedig csendesen, megtört emberként távozik.

Székely László díszlete kényelmes, nem fényűző, de hamisítatlan polgári környezetet mutat, ami megteremti azt az intim teret, amit az Ők tudják, mi a szerelem színrevitele megkíván. Tordai Hajnal korhű jelmezekbe bújtatja a szereplőket, a darázsderekúra fűzött hölgyek abroncsos szoknyát és mélyen dekoltált öltözetet viselnek, ez alól Estela a kivétel, ő kényelmes otthoni, de azért elegáns ruhát hord. a komorna foglalkozásának megfelelőt, az urak a megszokott zsakettben járnak-kelnek. Blaskó Péter Berlioza mindent egy lapra tesz fel, és olyan, mint a zeneszerző muzsikája: teli van robbanásig feszsülő indulattal, végletes nagy szenvedéllyel, olyan magas hőfokú izzással, ami éget. Udvaros Dorottya a tőle megszokott és elvárt magas színvonalon jeleníti meg a még mindig mutatós nagymamát, akin látszik, megbékélt a sorsával, beletörődött abba, hogy neki ennyi jutott, és unalmas életével fizet azért a pár boldog, tengerparti óráért, és már nem akar semmiféle bonyodalmat, számára minden úgy jó, ahogy van. A sekélyes, divatbolond Charlotte-ot Tóth Auguszta a szerep megkívánta butuska kis nőnek ábrázolja, aki látszólag elégedett az előkelő, rangos asszony státuszával, de mélyen, legbelül bántják őt sivár hétköznapjai, és ő érti meg és mondja ki a lényeget: valójában az anyja és egykori hódolója tökéletesen tisztában van azzal, mi fán terem és mi is az, az igazi szerelem. A sima modorú, csinovnyik lelkületű Adolph-ot Tóth László remekül kelti életre, olyan fafejű, politikai babérokra törő férfiút visz fel a színre, aki jellemében szöges ellentéte a heves Berlioznak, tetteit a kiszámíthatóság és haszonelvűség vezérli. A csinos fruskát, Loulou-t Csapó Judit személyesíti meg, aki külsejében igen, de alaptermészetében cseppet sem hasonlít nagyikájára, tiszta anyja, ahogyan a szólás is tartja, ugyanolyan felszínes és üresfejű.  Ács Eszter kifogástalanul formálja meg az eredeti drámához képest jócskán megfiatalított, éppen ezért kikapós szobalányt, aki a bakájával alapos hancúrozást rendez a darab elején. Csak zárójelben: úgy látszik, a szex jelenet ma már az előadások kihagyhatatlan részét alkotja, e nélkül – még a Nemzetiben – sem lehet darabot színpadra állítani… Szabó-Sebestyén László remekül játssza a magáról megfeledkező ezredkürtöst.

Rátóti Zoltán feszes ritmusú, a darabnak színház- és drámatörténetünkben elfoglalt, különleges helyét figyelembe vevő és tiszteletben tartó rendezése visszaadja Hubay Miklós művének mondanivalóját, nem alakítja át gyökeresen, nem tesz hozzá és nem vesz el belőle semmit, és ez így van jól.

Márai Sándor: Kaland

József Attila Színház Gaál Erzsébet Stúdió

Márai Sándorról az utóbbi negyedszázadban lehet csak beszélni.  1989-ben halt meg az egyesült államokbeli San Diegóban. Így még a messzi távolból sem élhette át azokat a szép, fényes, – akkor mindenki által úgy gondolt – sorsfordító napokat, amikor a nemzet nagyobbik része reménykedett, bizakodott a magyarság jobb jövőjében. Márai divatba jött. A rendszerváltás óta műveit kiadják, új kötetei ott sorakoznak a könyvesboltok kirakataiban, a könyvtárakban is „méterre” mérik a hosszukat, érettségi tétellé lett. Drámáit is felfedezték, sorban mutatják be a színházak. Márai kevés színdarabot alkotott. A most a József Attila Színház Gaál Erzsébet Stúdiójában október 7-én először műsorra tűzött Kaland című színművének 1940 októberében, Budapesten, a Nemzeti Kamaraszínházában volt a premierje, és Németh Antal, a méltatlanul elfeledett, a szovjet hódoltság idején vidékre száműzött színháztudós rendezte. A Kaland a Nemzetiben a nagyszériás darabok közé tartozott, összesen 351 alkalommal vitték színre, és mindig telt ház előtt játszották. Márai a Kaland témáját először elbeszélés műfajában Rendelés előtt címmel vetette papírra. Amikor színművet írt belőle, akkor kifejezőbb és titokzatosabb címnek találta a Kalandot, mint a közömbösebb előzőt. A Kaland felépítése olyan, mint a görög sorstragédiáké: kevés a szereplője, mindössze heten játsszák, cselekménye egy szálon fut, rövid idő, azaz egy nap alatt és egy helyen, a rendelőben történik.

Márai egész életét és szemléletét a polgári liberális hagyomány hatotta át, szívós kitartással küzdött a polgári lét értékeinek megmaradásáért. A Kalandban is ez a fölfogása figyelhető meg. Ha a mű tartalmát röviden és lecsupaszítva össze kéne foglalni, akkor nem lehetne másról beszélni, mint szokványos szerelmi háromszögről, amiben a tehetős, karrierje csúcsán álló, de már korosodó klinikaigazgató férjét a 24 évvel fiatalabb felesége megcsalja a professzor úr délceg, ígéretes tehetségű tanársegédjével. Ha csak ennyi lenne a Kaland tartalma, akkor fikarcnyival sem lenne különb a két világháború között „alkotó” és zajos sikereket arató színdarab-gyárosoknak tucat számra született, felszínes és zajos sikert arató produktumainál. A színjátékban a kaland mint kifejezés nem csak a menyecske félrelépését jelenti, hanem átfogó, többrétegű üzenetet hordoz. A tanár úr, akit tisztelet és megbecsülés övez, kisebb-nagyobb megalkuvások, önfeladások árán teremtette meg a polgári jólét körülményeit. Mindeközben nem látja, hogy házassága zajtalan üzemmé silányult, meglazultak az összekötő szálak. Ágas-bogas teendői közben, a sok lótásban-futásban nem veszi észre felesége fokozatos elmagányosodását, elégedetlenségét, boldogtalanságát. A professzor úr egyetemi évfolyamtársa valaha reményteljesen indult, azt álmodta, híres gyógyító lesz, az emberiség megmentője, de ebből semmi nem lett, megmaradt egyszerű körorvosnak. A mellőzöttség, az ebből fakadó szenvedés és sértődöttség gőgössé tette, ezért kivonult a társadalomból. Szerénysége hamis és álságos. Későn ébred rá, nem csak az eszméknek szabad élni, mert azokban nincs meg az a fajta szeretet és bizalom, amit a másik ember iránt érezhetünk. Márai Sándor darabjában nem csupán az emberek egymáshoz fűződő viszonyában lelhető föl a kaland, hanem a mű mondandója szerint maga az élet, a halál, a szerelem is egyetlen nagy kaland. Igazi kaland pedig az, amikor a haldokló minden szeszélyét teljesítjük. Az ember erejét meghaladó kaland pedig az, amikor azokon nem tudunk segíteni, akiket szeretünk.

   Kádár Pétert, az orvostanárt Quintus Konrád elismerésre méltóan, minden kritikát kiálló módon alakítja. A kezdetben határozott, kissé kiégett úriember magabiztosságát hozza, a mű végére pedig az összeesett, üveges szemekkel maga elé bámuló férfiú tehetetlenségét viszi fel a színre, akinek szilárdnak hitt világa apró darabokra tört.  Ezt a lelki folyamatot, bölccsé érést Quintus Konrád elismerésre méltó művészi hitelességgel mutatja be. Kovalik Ágnes hiba nélkül jeleníti meg Annát, a feleséget. Az elhanyagolt asszony elárvultságát, túlfűtöttségét remekül emeli ki a szerepből. Lábodi Ádám tökéletesen személyesíti meg a könnyű kis kalandra vágyó, de a végén a roppant nehéz feladathoz felnövő Zoltán tanársegéd figuráját. A derékba tört pályájú Szekeres doktort Újvári Zoltán meglehetős színészi tapasztalattal, kifogástalanul játssza el. Pikali Gerda az alázatos és alkalmazkodó, főnöke akaratát meg szeszélyét a legmesszebb menőkig figyelembe vevő, ugyanakkor néha szerelmes fruskaként viselkedő Pálos Eszter orvosnőt eszköztelenül és igen meggyőzően formálja meg. Molnár Zsuzsanna tökéletesen kelti életre a mindent tudó és látó asszisztensnőt. Zöld Csaba az érdeklődő és pletykára éhes újságíró karakterét a tőle megszokott profizmussal ábrázolja.

Az orvosi rendelő puritánságát visszaadó díszletek között, a háttérben az emberi szervek, köztük a szív verését mutató kivetítő vászon előtt folyik a játék. Bozóki Mara a státuszuknak megfelelő öltözetbe bújtatja a szereplőket, a doktornő és az asszisztensnő az egészségügyben tevékenykedő nők fehér munkaköpenyét hordja, egyedül Annán van bíborvörös délutáni koktélruha. A professzor rangjához illő szmokingot, Zoltán doktor elegáns öltönyt, Szekeres doktor meg az újságíró hétköznapi nadrágot, zakót és felöltőt visel. Az előadást keretbe foglalja a kórlapokra vezetendő diagnózisok diktálása, az elején a doktornő, a végén maga a professzor mondja gépbe a szöveget.

   Ez a Kiss Csaba által rendezett Kalandot jó érzés nézni, mert visszaadja Márai Sándor gondolatait. Nem vesz el belőlük semmit, nem magyaráz, erőltet bele olyasmit, ami idegen a mű szellemiségétől. Nem forgatja ki alkotójának eredeti szándékát, nem modernizálja, egyszóval: tiszteletben tartja a szerző által leírtakat.

Tracy Letts: Killer Joe

Thália Színház       –       Télikert

Tracy Letts, a most 57 esztendős Pulitzer és Tony-díjas amerikai színész, dráma- és forgatókönyvíró három darabjából: a Bogárból, az Augusztus Oklahomában-ból és Killer Joe-ból is filmet forgattak, mindegyiknek ő készítette a forgatókönyvét, aminek szereplői A kategóriás hollywoodi színészek. A Killer Joet 1993-ban vetette papírra, és 2011-ben gyártottak belőle fekete humorral átszőtt filmet. A dráma magyarországi ősbemutatóját Speiler Dávid fordításában 2022. október 7-én tartották a Thália Színház Télikertjében.

Mózes András rendező nem komédiaként állítja színpadra a Killer Joet, hanem tragédiaként, aminek cselekményében nem sok mókás elem bújik meg. vicces jelenete sincs sok, sem a cselekményen, sem a szereplők jellemén nem lehet nevetni, legfeljebb mérhetetlen ostobaságuk késztetheti valamiféle kényszermosolyra a nézőket. A darab története az 1990-es évek Texasához kötődik, ahol a fehér lumpen család: az jó negyvenes apa, Ansel és húsz év körüli lánya, Dottie meg a második, harmincas éveinek elején járó felesége, a pincérnőként dolgozó Sharla él, de inkább csak vegetál. A családfő csupán alkalmi munkákat vállal, saját házuk sincs, lepukkant lakókocsiban tengetik mindennapjaikat. A családhoz tartozik még, de nem lakik velük a 25 év körüli, mindenféle sötét alakoknak sokkal tartozó, kábítószerfüggő Chris. Elrontott, félresiklott életéért mindenkit okol, csak magát nem. Éjnek évadján dörömböl a lakókocsi ajtaján, és azzal az abszurd ötlettel áll elő, hogy öljék meg az anyját, akinek ötvenezer dolláros életbiztosításából ki tudná fizetni az adósságait, és mindenki jól járna. Micsoda „zseniális” terv! Az apa, a valamikor férj nem csupán pár perc erejéig játszik el a gondolattal, hanem bele is megy, és ezt, a földgolyón elkövethető legsúlyosabb gaztettet, az anyagyilkosságot – mellesleg biztosítási csalást – lehetséges megoldásként fogadja el, de nem csak ő, hanem még a világ dolgaiban járatlan Dottie is. Chris végrehajtót is talál, Killer Joet, aki a dallasi rendőrség nyomozója, és fizetés kiegészítésként bérgyilkosságokat is vállal. Chris belső hangja időnként megszólal, de nem az anyja, hanem gyermeteg húga miatt, akit kaució gyanánt odavetnek Joenak.

A koncon, a nem csupán ötvenezer, hanem a százezer dolláron sokan szeretnének osztozni. De a rafinált Joe túljár mindegyikük eszén, kisemmizi őket, goromba módon leckézteti meg Sharlát: férje szeme láttára orális szexre kényszeríti, aki ezt a durva műveletet – néha erőtlenül tiltakozva bár, – de beletörődően végignézi. Kiderül, nem Dottie a biztosítás kedvezményezettje, – nem is tudják, mit jelent ez a szó, – és amilyen szamarak, egyáltalában nem néztek utána, hogy az asszony halálát követően ki kapja majd meg azt a tetemes összeget. Nem ők, hanem Maxnak, az anya élettársának üti a markát a nagy zsozsó, de Joe gondoskodik róla, hogy ő megkapja a jussát. Elkeseredésükben a családtagok egymásnak ugranak, mindegyikük a másikat vádolja. Joe kihasználja fizikai erőfölényét, leteríti a két, nyámnyila fickót. A kavarodásban senki sem figyel Dottie-ra, aki nem bírja elviselni a látványt, vaktában lövöldözni kezd, még Joera is ráfogja a fegyvert. Azzal a banális mondattal zárul a darab, hogy a Dottie bejelenti, kisbabája lesz, amire a kőkemény macsó menten ellágyul, és megadja magát az apaság érzésének.

Az, hogy a szereplők káromkodnak, mosdatlan szájjal, nyomdafestéket nem tűrő, kifütyülésre ítélt kifejezések garmadájával beszélnek, bizonyos szintem érthető, úgy is lehetne mondani, dramaturgiai funkciója van, ugyanis nem választékos irodalmi nyelven kommunikálnak egymással az ilyen hátrányos körülmények között tengődő elemek. (Néha még a magasabb polcon lévők is…) Szabó Győző teljes pucérságának is megvan a maga rendeltetése, így jut el a díszes família tudatáig, hogy Joe már jó előre kiváltotta a zálogát: szeretőjévé tette a kissé együgyű Dottie-t. Visszás jelenet a végső leszámolást megelőző vacsora kezdete előtt, egymás kezét fogva elmorzsolt közös hálaima, amit Dottie rebeg el. Ez amolyan oldalba rúgása a keresztény egyháznak, ezek a mindenre képes brigantik valójában istenhívők, hogy ilyen megható módon imádkoznak. Társadalomkritika is érződik a darabban, sztorija ugyan az Óperenciás-tengeren túli, de olyan általános érvényű, hogy a négy égtáj bármelyik országában megeshetne. Ilyesmik fedezhetők fel, mint miféle náció az, amelyik az erkölcsi romlottság ilyen fokán álló egyedeket termel ki magából, akiknek a másik ember életének kioltása semmi gondot nem jelent, vagy csupán megélhetési forrás, és ilyen korrupt, aljasságban a gengsztereken is túltevő, a köz javát még hírből sem ismerő rendőrei vannak.

Bagossy Levente lepusztult lakókocsit ábrázoló díszlete híven tükrözi ennek a szánalmas famíliának a helyzetét, Szelei Mónika jelmezei visszaadják az ebben a közegben vergődő férfiak és nők öltözködését. Joe talpig fekete öltözete kifejezi lényének elvetemültségét, gonoszságát, Sharla kihívó, alig semmi kis cuccokban jár-kel, Dottie elnyűtt szabadidő felsőben és nadrágban érzi jól magát, nem a merész koktélruhában, Ansel és Chris átlagosan szegényes öltözete jelentéktelenségüket fejezi ki.  Ember Márk zenéje kiemeli a darab fordulópontjait, fokozza drámai hatását. Szabó Győző minden kritikát kiálló módon alakítja a címszerepet. Olyan durva, lelkiismeret nélküli, dörzsölt férfit visz fel a színre, akinek semmiféle erkölcsi gátlása nincs, munkaköréből származó előnyét csak a maga hasznára fordítja, Dottie-t, a félénk, a férfiak által bábként rángatott és apja meg a bátyja önzősége miatt szexuális áruként odadobott fiatal lányt Tóth Eszter mesterien kelti életre. Az ő elesett és butuska karaktere az egyedüli, aki szánalmat kelt a közönség soraiban. Szabó Erika remekül személyesíti meg a csinos Sharlát, aki ugyanolyan jellemtelen és haszonleső, mint a darab összes hímnemű tagja. A drogos Christ, a végtelenül züllött fiatalembert Kuttner Bálint kifogástalanul jeleníti meg. Bede-Fazekas Szabolcs hibátlanul hozza a pipogya Ansel figuráját, aki annyira gyáva, hogy képes eltűrni felesége megalázását.

Nem laza, nyári habos kis mese a Killer Joe. Miután a néző felkel a székéből, több nyugtalanító kérdésen elgondolkodhat, amire nem könnyen tud majd választ adni.

Fenyő Miklós – Tasnádi István: Made in Hungária

József Attila Színház

A József Attila Színházban 2001 szeptemberében volt a premierje a Made in Hungária musicalnek, és tíz éven át mindig táblás ház előtt ment. Az ősbemutató óta eltelt bő húsz esztendő, és ez idő alatt nem akadt olyan évad, amikor hazai meg határon túli teátrumaink valamelyike ne vette volna fel repertoárjára, mert garantált a közönségsiker vele. Azonos címmel mozifilm is készült 2008-ban, amire rengetegen ültek be. Egykori darabját a társulat most újra műsorára tűzte, október 1-jén tekinthették meg ismét a nézők.

A Made in Hungária a népszerű zenész, Fenyő Miklós történetét dolgozza fel, nagy vonalakban követi azt. A sztoriját jóformán mindenki ismeri, Kissrác korában, az 56-os forradalom után a szülei az Egyesült Államokba disszidáltak, majd az 1960-as évek derekán, amikor még át sem lépte a felnőttkor küszöbét, hazajöttek. Itthon megpróbálta az Amerika-életérzést meg annak külsőségeit és a rock and roll zenét a Kádár János-i kemény diktatúrában, az élmunkáskerületben, Angyalföldön meghonosítani. A pártapparatcsikok mindenféle akadályokat gördítettek útjába, számos nehézségen kellett túljutnia, hogy végül, a 68-as Ki mit tud?-on diadalt arasson.

A musical műfajban nem a cselekményen van a hangsúly, hanem a muzsikán, nincs ez másképp a Made in Hungária esetében sem. A szöveg inkább csak összekötő kapocs az énekszámok között. Tasnádi István mondatai azonban azoknak, akik abban a korban éltek, nagyon is ismerősen csengenek, akkoriban veszélyesek és véresen komolyak voltak, emberi életeket törhettek derékba, vagy küldhettek parkoló pályára, kényszeríthettek vegetálásra. Milyen jó, hogy ezek a faramuci kifejezésekkel tarkított, nyakatekert frázisok ma már csupán jópofának tűnnek, amiken szívből jövően lehet kacagni, mi több, hahotázni… Az éltesebbek közül ki ne emlékezne a Május elsejei felvonulásokra, az ingyen virslire meg sörre, a kötelező kultúrműsorokra, a béketáborbeli vendégfellépőkre, köztük a belevaló NDK-s lányokra, a népünnepélyekre, a táncdalfesztiválokra, az utcabálokra, amik mind-mind a szocialista közösségi tudatot voltak hivatottak erősíteni. Azonban a csodált és hőn áhított nyugati életérzés utáni sóvárgást, főképp a zenéje iránti rajongást nem lehetett kordában tartani, mindenféle hulladékdrótokból, pléhdobozokból ügyes kezű kismesterek adóvevőket barkácsoltak, amiken, ha nyekeregve meg sisteregve is, de hallgathattákma Radio Luxenbourgh adását, meg a Szabad Európát vagy Amerika Hangját.

Kiemelt szerepe azonban a zenének van, olyan ikonikus, azóta már örökzöld slágerré vált, klasszikussá nemesedett Hungária és Fenyő-dallamok hangzanak el, mint a Csókkirály, Meghalok, hogyha rám nézel, Multimilliomos jazzdobos, Casino Twist, Luxemburg Rádió.  Záróakkordként pedig a Csavard fel a szőnyeget.  Az előadás élményéhez szervesen hozzátartozik a Gyulai Júlia koreografálta tánc is, amit a színészek mellett a 16 fős tánckarkar ad elő. Olyan profi módon ropják, hogy a Broadway-n is fényesen megállnák helyüket. Ónódi Mara hatásfokozó jelmezei a hatvanas évek divatját idézik fel. Ábrahám Péter korabeli reklámplakátokból álló díszlete keretbe fogja a színteret, így tág teret ad a színpadon folyó eseményeknek.

A József Attila Színházhoz az előző évben csatlakozó Fekete Gábor igencsak elismerésre méltóan alakítja Rickyt, aki ha kell, akkor lázad, de azért tudja, mikor kell engedni vagy befogni a száját. Nem ijed meg saját árnyékától, vagy a vaskalapos elvtárstól meg bumburnyák fakabátoktól. Kékesi Gábor remekül jeleníti meg csak az álmokban és a víziókban feltűnő Jerry Lee Lewist. A csókkirály Rönét Lukács Dániel hiba nélkül személyesíti meg. Fila Balázs kék öltönyében és piros nyakkendőjében tökéletesen kelti életre a sima modorú, szűklátókörű. a mindenható párt utasításait gondolkodás nélkül végrehajtó Bigali funkcionáriust. Konfár Erik mintaszerű könnyedséggel ábrázolja az ezermester kis Nyírőt, aki pár szál huzalból képes rádiózásra alkalmas készülékeket eszkábálni. Összes karakterét Horváth Sebestyén Sándor a tőle megszokott profizmussal hozza. Kenderes Csaba Rudi cukrásza telitalálat! A két pupák zsernyákot Blazsovszky Ákos és Varga Levente János olyan ostoba figuraként mutatja be, amilyenek az idő tájt a közrendőrök voltak. Ricky gyerekkori szerelmét Kulcsár Viktória olyan kedves, szeretetreméltó- és vágyó lánynak formálja meg, aki ugyan más fiúval, a vetélytárs banda tagjával jár, de mégis visszatalál első fiújához. Marinát Kónya Merlin Renáta, Duci Jucit Horváth Csenge kifogástalanul játssza.  Chajnóczki Balázs és Auksz Éva derekasan helytállva viszi fel a színre Ricky megfélemlített, de amikor kell, mégis bátor szüleit. A Figaro együttes frontemberét és másik tagját Horváth Barnabás Béla és Lábán Roland igen szórakoztató módon adja elő. A német testvérállami leányzókat Kucskár Kamilla és Sinka Edina mesterien tárja a nézők elé. Kisebb szerepben Szucskó Noémi, Fazekas Zsuzsanna és Katona Zsolt látható.

A közönség elejétől a végéig pompásan szórakozik, ringatózik a melódiák hullámhosszán, átadja magát a ritmusnak, és alámerül a hatvanas évek hangulatába. A korosabbaknak felidézi azokat az időket, amikor még ifjak voltak és bohók, a fiatalabbaknak pedig ez nem más, mint egyszerűen csak jó, pörgős zene, nekik a fojtogató társadalmi háttér nem sokat mond, olyan távol esik tőlük, mint Periklész aranykora. A lényeg: ez a Lengyel Ferenc rendezte produkciótól mindenki megkapja, amit szeretne, az idősebbek a nosztalgiát, a fiatalok a felejthetetlen dalokat.