Karinthy Színház

Hunyady Sándor a Lovagias ügyet az 1935-ben az Athenaeum kiadó gondozásában közzétett Az ötpengős leány című, 14 novellát tartalmazó kötetében jelentette meg. Ennek a karcsú könyvnek az elbeszélései közül azonban nem ez, hanem a Bakaruhában keltette fel az olvasók és a kritikusok figyelmét. A szerző azonban úgy vélte, több művészi és gondolati érték van benne a sommás „olvasható még” minősítésnél, ezért színdarabbá dolgozta át. A lovagias ügynek 1935-ben a Pesti Magyar Színházban volt a premierje, pedig az írót a Vígszínház házi szerzőjének ismerték. Azóta éri virágkorát, amióta egy évre rá Székely István rendezésében filmet forgattak belőle. Az ősbemutató és a film színészei a Babát játszó Muráti Lili kivételével azonosak, és az akkori magyar filmipar nagyágyúi közé tartoznak: Kabos Gyula, Gombaszögi Ella, Ráday Imre, Perczel Zita, Gózon Gyula, Salamon Béla. Azóta se szeri, se száma a színpadi felújításoknak, a legutóbbit Buda népszerű színházában, a Karinthyban szeptember 7-én láthatták először a fővárosiak, ugyanis Tihanyban, a Bujtor István Szabadtéri Színpadon már július 6-án megnézhette az érdeklődő nagyközönség.

A lovagias ügynek nincs bonyolult cselekménye: Virág úr, a javakorabeli, mimózalelkű kistisztviselő harminc év óta húzza az igát ugyanannál a vállalatnál. Éteri szerelemmel csüng Gizikén, a hamvas fiatalságát már elhagyó, töltött galamb titkárnőn, aki inkább a cégvezető úr link, roppant fess unokaöccsét, Palit tünteti ki szíve vonzalmával, de a főnök is ott legyeskedik körülötte, amit ez a dundi leányzó kénytelen-kelletlen elvisel. Egy szép napon azonban ugyanannak a dombnak két kakasa: Virág úr és Pali Gizike miatt összekülönbözik, szó szót követ, és elcsattan Virág úr orcáján a pofon. Az idősödő hivatalnok nem bírja elviselni a megaláztatást, felmond. Csakhogy nem csak magát, hanem egész siserahadat: unatkozó úriasszony feleséget, eladósorba kerülő lányt és nagyothalló anyóst kell eltartania. Miután felelősségteljes ember, legyőzi férfiúi büszkeségét, és mintha mi sem történt volna, pár nap elteltével, visszasomfordál, felveszi könyökvédőjét, és viharvert íróasztalához ül. Ez a kis idő azonban kollégái felett sem múlik el nyomtalanul, lelkiismeret-furdalásuk van, a főnök úr, kiosztja Palit, Gizike mindkettejüket, és hármasban elhatározzák, helyrehozzák a hibát. Pali sem annyira kőszívű, őt is bántja, hogy megütötte ezt a szerencsétlen flótást, elmegy hozzájuk, és hogy jóvátegye bűnét, szobát vesz ki náluk. Magától értetődően azonnal beleszeret Babába, Virág úr gyönyörű lányába. A végén minden félreértés tisztázódik, a két férfi békét köt egymással, beérik annyival, hogy kettejük között csak amolyan lovagias ügy volt.

Verebes István három felvonásos zenés-táncos darabbá gyúrta át a Lovagias ügyet, és sem a mába nem teszi át, sem pedig az 1930-as években nem hagyja meg a cselekményidőt, hanem valamiféle kortalanságba helyezi, amolyan bármikor megeshető történetté alakítja. Ezt a koncepciót szolgálják Tordai Hajnal nem a mai módi szerinti, de nem is nyolcvan évvel ezelőtti, csöppet sem flancos jelmezei és Mira János középosztálybeli, inkább tisztes szegénységet tükröző lakás, és ütött-kopott irodabelsőt mutató díszletei. A helyszínt is megváltoztatja, taxis vállalatnál dolgoznak a szereplők. A darabból az állását féltő, ahhoz foggal-körömmel ragaszkodó, minden korban kiszolgáltatott kisember figuráját emeli ki. Úgy bő húsz évvel ezelőtt, amikor mindenkinek biztos állása volt, ez a szál nem jelentett volna semmit, de manapság, amikor – a bankárok kivételével – mindenki fölött Damoklész kardjaként lebeg, hogy elbocsájtják, nagyon is élő, napi aktualitásként hat. A munkahelyféltés vonalát erősíti Flugbäller úr ellenszenves figurája, aki már akkor ott toporog az ajtó előtt és ajánlja magát Virág úr székébe, amikor még annak ki sem hűlt a helye. Az is olyan fészekmeleg a vígjátékban, hogy milyen napi megélhetési gondokkal küzd Virág úr és családja. Verebes alapgondolata szerint politikamentes a Lovagias ügy, az csupán a véletlenek játéka, hogy az emberek – száz évvel ezelőtt és ma is – nehezen jönnek ki a pénzükből, vastag bőrt növesztenek, ugyanis nem önérzeteskedhetnek, mert rettegnek az utcára kerüléstől, és bizony akármilyen sérelem éri őket, lenyelik a békát. Verebes szinte kínosan ügyel arra, hogy ne a most éppen hatalmon lévőknek a nyakába varrja mindezt, hanem valami általános, – amióta világ a világ -, mindig meglévő össznépi valóságnak.

A színészek igencsak kitesznek magukért. Elsősorban a Virág urat megszemélyesítő Bajor Imre. Az ilyen esetlen, csetlő-botló karaktereket, akiket annak idején Kabos Gyula vitt fel a vászonra, mintha ráöntötték volna. Erre még rátesz egy lapáttal, hogy testtartásával, mimikájával, legfőképpen hangjával utánozza elődjét, ami nem baj, mert ez jóérzéssel tölti el a nézőket, ettől lesz élő, olyan régtől fogva ismerős, de mégis új ez a csinovnyiklelkületű alkalmazott. A teltkarcsú Gizikét alakító Balázs Andrea viszont nem akar hasonlítani Gombaszögi Ellára, vérbő humorral, egyéni színekkel gazdagítja ennek a besavanyodásnak induló, de mégis a férfiak érdeklődését kiváltó pufók öreglányt. Lorán Lenke finom falatokra vágyódó, szelektív hallásgyakorlatot folytató nagymamája az előadás leghálásabb szerepe, mert a színésznő hihetetlen rutinjával, tökéletes dramaturgiai érzékével azzá teszi. Balázsovits Edit Babaként igazi „cukibaba”, szép és kívánatos. Árpa Attila remekbeszabott öltönyében, lenyalt hajával pompásan mutat a gigerli Pali szerepében, ezt az érzéketlen szépfiút a figurához illő linkséggel viszi fel a színre. Csoma Juditot többnyire valamiféle karakán üzletasszony szerepben láthatta a közönség, most hervadt dámaként is kitűnően megállja a helyét. A két lóti-futi hivatalsegéd közül a birkózómániás Vödröst Agárdi László nagyszerűen kelti életre, Müllert Karsai István kiválóan formálja meg. A sármos vezérigazgatót Megyeri Zoltán olyan vonzó úriembernek ábrázolja, akinek helyén van az esze meg a szíve.

Pergő, élvezetes vígjáték a Lovagias ügynek ez a változata. Patikamérlegen kimértek benne a poénok, amik nem erőltettek, durvák, és nem csak a rekeszizomra hatnak. Felhőtlenül szórakozhat az, aki kilátogat a „kelenföldi pampákra” és megtekinti az előadást, mert a kifogástalan színészi játéktól kezdve a közismert zenén és a felújított dalszövegekig minden „klappol” benne.

Reklámok