(Újpest Színház)

 

Az Újpest Színház ebben az évben olyan az 1956-os forradalmat és szabadságharcot ünneplő drámának ad teret, aminek főszereplője kötődik a településhez. Újpest 1950-ben került Budapesthez, addig önálló városi ranggal büszkélkedhetett. Az 1921-ben Szolnokon született Szűcs Sándor labdarúgó 19-szer került be a válogatottba, az Újpesti Dózsában, a középhátvéd posztját kapta meg, Újpesten alapított családot, itt született két gyermeke. 1948-ban ismerkedett meg Kovács Erzsi énekesnővel, szerelmüket azonban titkolni kellett, tudniillik mindketten házasságban éltek. Állandóan zaklatták őket, mert a szocialista erkölccsel nem fért össze, hogy „viszonyuk” van, ezért úgy döntöttek 1950-ben, külföldre szöknek, ugyanis a kiváló futballistát az AC Milan hívta soraiba. A disszidáláshoz azonban a focista olyan segítőt választott, aki a hatóságoknak dolgozott, és kelepcébe csalta őket, nem az Ausztriába vezető utat mutatta meg nekik, hanem az ÁVÓ-sok karjaiba lökte őket. Súlyosbító tényezőnek számított, hogy szolgálati fegyverét is magával vitte. (A Dózsa játékosaként rendőri állományban volt, ugyanis a csapat a Belügyminisztériumhoz tartozott.) A legvadabb Rákosi-diktatúrában példát akartak statuálni vele, koncepciós perben „hazaárulás, fegyvercsempészés és csoportos szökés” miatt 1951-ben kötél általi halálra ítélték, és júniusban ki is végezték. Jeltelen sírban kaparták el, de 1991-ben a Megyeri temetőben helyezték örök nyugalomba. 1993-tól Újpesten általános iskola viseli nevét, tiszteletére pedig minden évben középiskolások számára labdarúgó emléktornát rendeznek. Ezek a puszta tények, amikre támaszkodhatott Pozsgai Zsolt, amikor Újpest önkormányzata felkérte, színműben örökítse meg Szűcs Sándor rövidre szabott életét, és az Új Színház művészeti igazgatója örömmel tett eleget ennek a megtisztelő, s igazán neki való, az ő tollára méltó feladatnak. A premiert ez év október 20-án tartották a színháznak otthont adó Ady Endre Művelődési Központban.

Pozsgai Zsolt darabja nem dokumentumjáték, hanem a színművészet eszközeivel egyetlen ember sorsán keresztül eleveníti fel történelmünknek azt az igencsak tragikus időszakát, amit a tudomány a kommunista terror legsötétebb esztendei közé sorol, ugyanakkor a Halálcsel Szűcs Sándor életének főbb eseményeit is tartalmazza. Két ember vívódását követi nyomon: a megcsalt feleségét és a családja meg a szerelme között őrlődő férjét. Mindezt körbeveszi a besúgás napi rendszeressége, a megfigyelés gyakorlata, a megfélemlítés embertelen légköre. A dráma legélesebb pillanata, amikor Farkas Mihály felajánlja Szűcs Sándornak, hogy hagyja el az asszonyt, elvégre ebben az új világban is el lehet válni, ha okként nem a szerelembeesést tünteti fel, hanem azt, hogy a neje kulák származású, és emiatt nem tudja őt követni a szocializmust építő úton. Kovács Erzsi nevét egyszer sem említi meg a darab, csak a jótékony homályba burkoló „szerelmem” szóval emlegeti, de a feleség a házas férfit a családjától elválasztó nőre alkalmazott sokkal durvább meghatározást használja. A színmű néven nevezési tapintata alig-alig érthető, mert számtalan dokumentumfilm, riport szól kettejük „nagy kalandjáról”.

Dózsa László Érdemes Művész rendezése briliáns módon idézi fel a kor ember- és életidegen atmoszféráját, amiben hozzáértően és hathatósan segíti őt munkatársa, Agárdi László színművész. Pozsgai Zsolt nem csak szerzőként, de játékmesterként is támogatja a társulatot. Zseniális, szívre ható megoldás, hogy miközben a publikum hallgatja az andalító táncdalokat, az alatt a háttérvetítőn egymást követik a lágerekbe hajszolt szerencsétleneket meg a kitelepített osztályellenségeket ábrázoló képsorok meg a gulágokon agyonhajszolt, csontsovány rabszolgák fotói. A nézők láthatják a kuglifejű Rákosi Mátyást, a savanyú képű Gerő Ernőt, a rettenthetetlen kultúrkomisszár Révai Józsefet, az ÁVÓ középkori kínzásokat felülmúló, ezekhez a bestiális vallatási módszerekhez igazodó eszközeit, a kibírhatatlan fájdalmak néma tanúit, az Andrássy út 60. kínzókamráit. A fülbemászó, édeskés szövegű slágerek és a rettegést kiváltó képek szembetűnő különbséget alkotnak, ami még hátborzongatóbbá teszi és kiemeli ennek a vészkornak minden borzalmát.

A színészek derekasan helytállnak. Szűcs Sándort Viczián Ottó kitűnően alakítja, olyan naiv fiatalember áll a nézők előtt, aki őrlődik családja és a szerelme között, szinte észrevétlenül sodródik végig azon az úton, ami a halálba viszi. Feleségét, Annát Magyar Tímea kifogástalanul játssza, benne van a becsapott és elhagyott nő keserűsége, ugyanakkor a felülemelkedni tudás nagylelkűsége is, mert minden módszerrel, még önfeláldozás árán is szeretné megmenteni hűtlen férjét. Gregor Bernadett a Szűcs család barátjának meg a csábító barátnőjének nem túl hálás szerepében nem csupán szemrevaló teremtés, hanem jól fogja meg ennek az emberségesnek tűnő figurának jellemét. Pedig tudják róla, be is vallja, jelentést ír róluk.  Szolnoki Tibor a hírhedt főávóst, Farkas Mihályt nagyszerűen viszi fel a színre, úgy jeleníti meg, ahogyan ez a dicstelen, gonosz alak a tudatokban él. Puskás Öcsit Jánosi Dávid, Kovács civil ÁVH-st Ott József személyesíti meg, nekik kisebb, kiegészítő feladatuk van, amit remekül oldanak meg.

Pozsgai Zsolt drámája azoknak, akik nem éltek az ötvenes években, hitelesen adja vissza ennek az érának minden testet-lelket nyomorító barbárságát, akik pedig részesei voltak, azokban felidézi mindazt a mérhetetlen mennyiségű iszonyatot, amit jelent. Köszönet illeti Újpest Önkormányzatát, hogy segítette világra jönni ezt a zenés darabot, mert általa alaposabban megismerhetjük múltunkat. A Halálcsel intő jel is, hogy még egyszer elő ne fordulhasson ilyesmi hazánkban.