Radnóti Színház

Az 1918-ban, Uppsalában született és 2007-ben a Farön elhunyt, 170 színházi rendezést, 70-70 dokumentum- és játékfilmrendezést maga mögött tudó Ingmar Bergman 1973-ban rendezte a Jelenetek egy házasságból (Scener ar ett äktenskap) című filmdrámát, aminek a forgatókönyvét is ő írta. A női főszerepet pedig Liv Ullmann, a férfiét Erland Josephson játssza. Még hat részből álló mini tévéfilmsorozatot is készített belőle. Ez hihetetlen hatást gyakorolt a svéd nézőkre, és néhány fura, nem várt következményt okozott, például olyat, hogy megnőtt a válások száma, vagy férfiak és nők házassági tanácsadókhoz kezdtek el járni…Ezeken a bizarr reakciókon ő maga lepődött meg a legjobban. Bergman filmjében egy házasság fokozatos széthullását mutatja be. Bergman ez ügyben igen alapos ismereteket szerezett: ötször nősült, kilenc gyermeke van, és számtalan szerelmi viszonya akadt. Ahogyan nyilatkozta: „Három hónapig írtam, de fél élet tapasztalata van benne.” A film nyomán keletkezett színpadi alkotás, bárhol tűzik is műsorra, igencsak kedvelt darab. A Radnóti Színházban ez év december 2-án láthatta először a közönség. Bálint András rendező, akinek személyes kedvence ez a mű, és Hárs Anna dramaturg a hatrészes tévésorozatot vette alapul, és a 200 oldalas forgatókönyvnek több, mint a felét kihagyták, csak 70-et tartottak meg, szikárabbá tették így, hogy az összes mellékszereplőt kiírták, és csupán a házaspár maradt meg. Úgy vélik, ezzel sűrítettebb lett a mondanivaló. Khell Zsolt IKEA-bútorokra hajazó díszletei is a koncentrációt erősítik, minimális változtatással lehet hálószobává, irodává, kávézóvá, hétvégi ház belső terévé átalakítani.

A dráma cselekményideje több év, amolyan női magazinos interjúval kezdődik, ahol Marianne és Johan egymást túllicitálva bizonygatja, az ő házasságuk a világ legtökéletesebb párkapcsolata, amit megkoronáz két jól sikerült gyerekük. A következő jelenetben, a terhesség megszakítása utáni pillanatokban már látszanak a házasság falán lévő hajszálrepedések, amik családi és munkahelyi kötelezettségeik miatt lassan-lassan karvastagságúakra híznak. A szakadás akkor következik be, amikor Johan bejelenti, elhagyja családját, és összebútorozik új szerelmével. Menekülni igyekeznek ebből az áldatlan helyzetből, de nem jutnak dűlőre egymással, mert hol az egyikük, ahol a másikuk képtelen aláírni a bontóper iratait. Pár év elteltével találkoznak újra, amikor már mindketten újrakezdték életüket, de kibeszéletlen, le nem zárt ügyeik túlnőnek rajtuk, heves veszekedésbe torkollnak. Mindketten boldogtalanok, egymással, de egymás nélkül sem tudnak élni. „Érzelmi analfabéták vagyunk” – ahogyan Johan oly találóan megjegyzi.

Amikor bármelyik színpadi produkciónak csak két szereplője van, ott hangsúlyossá válik a színészek kiválasztása, mert ők viszik vállukon az előadást, rajtuk áll vagy bukik minden, magyarán a siker vagy a sikertelenség. Marianne-t Szávai Viktória, Johant Schneider Zoltán jeleníti meg. Telitalálat volt rájuk bízni ezt a látszólag könnyen színre vihető, hálás karaktereket, de ez csak első ”blikkre” tűnik ennyire egyszerűnek, korántsem az. Két órán át lekötni a publikum figyelmét, nem csupán felszínesen szórakoztatni, emellett még mélyen elgondolkodtatni őket úgy, hogy közben rácsodálkozzanak a párhuzamokra, amik saját életükben is előfordultak, az bizony nem kis teljesítmény, nem semmi – ahogyan azt a pesti szlengben mondják. Mindketten maximálisan megfelelnek ennek az elvárásnak. Változatosan, nem a megszokott, bevált színészi klisékkel dolgoznak, nem akarnak mindenáron nevettetni, de a túlkomolykodás is távol áll tőlük. Önmaguk démonaival meg a környezetük elvárásaival viaskodó, negyven felé haladó párt jelenítenek meg, akiknek már nincsenek rózsaszín álmaik, mert megfáradtak a rapi robotban, csak a rutin viszi előre őket. Szávai Viktória Marianne-ja olyan unatkozó háziasszony, aki jó dolgában időnként azt sem tudja, mit csináljon, miután nincsenek valós gondjai, kreál magának egyet-kettőt. Schneider Zoltán tesze-tosza, ahogy esik, úgy puffan, mindent, sőt annak ellenkezőjét elfogadó értelmiségi úriembert testesít meg, aki beleesik az idősödő férfiak csapdájába, a kapuzárási pánikba.

Felkavaró, szuggesztív előadás, mert számtalan – szinte közhelyszerű – igazság szól ki belőle, de éppen ez adja a sava-borsát, ettől olyan otthonos. Ennek a Jelenetek egy házasságból-változatnak elvitathatatlan előnye, hogy nem szolgai módon jár a film nyomában, nem akar vetélkedni vele, inkább eltartja magát tőle, és így általános emberi, bárhol megeshető férfi-nő konfliktussá tágítja.

Reklámok