Művészetek Palotája – Fesztivál Színház

A Prágában, 1883-ban született és a Bécs melletti Kierling szanatóriumában 1924-ben elhunyt Franz Kafka rövidre szabott életében megjelenő alkotásait német nyelven publikálta. A cseh-zsidó író leghíresebb két regénye posztumusz látott napvilágot, A per 1925-ben és A kastély pedig 1926-ban, ugyanis Kafka úgy rendelkezett, műveit halála után semmisítsék meg, de barátja és ügynöke, Max Brod ezt a kívánságát nem teljesítette, és kiadta azokat. Kafka 1912-ben közzétett novellája, Az átváltozás hazánkban még ma is kedvelt érettségi tétel. Kafka beteg ember volt, nem csupán számos testi baj: tuberkulózis, migrén, álmatlanság, emésztési zavar gyötörte, de lelkiek is, súlyos depressziótól szenvedett. Rideg apját nem szívlelhette, a nyersen erőszakos és indulatos atya sok-sok keserű percet szerzett neki, 1923-ban el is hagyta a cseppet sem meleg családi fészket, amikor azonban végső stádiumba jutott, visszatért megpróbáltatásainak színhelyére, vagyis népes famíliájához. Szanatóriumi kezelései alatt Kafkának számos könnyű kis flörtje akad, komolyabb, érzelmileg is jelentős kapcsolatba Felice Bauerrel, akit kétszer is eljegyzett meg Milena Jesenska szlovák származású cseh újságírónővel bonyolódott. Utolsó szerelme pedig nem volt más, mint a tőle 15 évvel fiatalabb Dora Diamant. Dora Kafkáéhoz hasonló merev családban nőtt fel, ahol csak jiddisül beszéltek, a kamaszkort elhagyva nem bírta tovább a szigort, és elszökött otthonról, Berlinbe ment, ahol megtanult németül, és egy zsidó gyermekotthonban dolgozott. A Balti-tengerhez közel eső Müritzben, 1923-ban ismerte meg Kafkát. A nem túl művelt, nem túl okos, de nyílt, melegszívű lány fülig beleszeretett az általa perzsa hercegnek látott, 40 esztendős íróba. Mellette állt, ápolta, vigyázott rá, követte Berlinbe, Prágába és Bécsbe is. Kafka halála után meg akarta írni kettejük történetét, de végül nem lett belőle semmi. Bő 25 évvel élte túl Kafkát, 1952-ben tért örök nyugalomra.

Az üzenet – dr. Kafka utolsó szerelme című produkció műfaját nem lehet a tudomány által szentesített egyetlen szóval meghatározni, amit már az is jelez, hogy két alkotója különböző művészeti ágban tevékenykedik. Szemző Tibor zeneszerző, nemcsak saját, hanem számos más filmhez is írt kísérőzenét. Legismertebb munkája Az élet vendége – Csoma legendárium című animációs film, ami a nagy kutató életútját kíséri figyelemmel. Együttesekben is játszik, a 180-as Csoporttal fellépve több koncertet is adott, de szólókoncertet is. Mostani formációját, a Gordiusi Comót 1998-ban alapította. Eddig 13 önálló albumot jelentetett meg, turnézott Európában, Ázsiában és az Óperenciás-tengeren túl is. Forgách András író, dramaturg, műfordító, számos vidéki és fővárosi teátrum az ő „magyarításában” játssza a klasszikusokat, filmforgatókönyveket is ír, ezenkívül regényeket, színpadi műveket, esszéket ad közre. Így Az üzenet nem opera, de nem is színház, nem film, de nem is oratórium vagy koncert, hanem mindezeknek a keveréke. Az 1800-as évek romantikája szerette a műfaji határokat szétfeszíteni, majd egybecsúsztatni, és most is, a 21. század elején valami ilyesfélének volt a tanúja a közönség, amikor két este, február 22-én és 24-én a Müpa Fesztivál Színházában megnézte ezt a különleges, talán filmoperának nevezhető alkotást. A szerzőpárost régóta foglalkoztatja Franz Kafka személye, úgy vélték, életének különböző motívumaiból úgynevezett experimentális, azaz kísérleti filmet forgatnak. Szemző Tibor, ha a világ bármely sarkában járt, 8 milliméteres filmszalagra mindenhol készített felvételeket, és ezekből vetítettek le hol mozgó képsorokat, hol álló képeket. 2006-ban fogtak hozzá a „Kafka-projekthez”, és még maguk sem tudták, hová fognak kilyukadni. Úgy vélték, a kritikai kiadások és a levelezés megjelenése után Kafka-ügyben nekik már semmi újat nem tudnak mondani, de meglepődtek, hogy még mindig mennyi fehér folt van az író személye körül. Kafka néhány, árveréseken feltűnt levele meg Gustav Janouch Beszélgetések Kafkával című, 1951-ben megjelent kötete a kis beesett vállú, horpadt mellű csinovnyik-Kafkáról egészen új képet fest le: egy életszerető, a világra és gáláns kalandokra nyitott, vidám fiatalember portréja rajzolódik ki.  Robert Klopstock 1899-ben született Dombóváron, Budapesten érettségizett, az első világháborúban az olasz fronton szanitécként dolgozott, itt lett tébécés, egyik – ma Szlovákiához tartozó, a Magas-Tátrában fekvő – matlárházi kúrája során 1921-ben találkozott az éppen ott gyógykezelés alatt álló Kafkával. Valamiféle idősebb fiútestvért jelentett neki az író, aki mint valami jó, megértő apa, úgy bánt az ifjúval. Kafka figyelmét ő hívta fel Karinthy Frigyes és Ady Endre munkásságára. Klopstock a pesti orvosi egyetemi tanulmányait a numerus clausus miatt abbahagyta, Kafka segített neki a prágai egyetemre beiratkozni, végül is 1928-ban, Berlinben fejezte be az egyetemet. Gégespecialista lett, akinek Babits Mihályt és Klaus Mann is betege volt, a második világháború elől az Egyesült Államokba menekült, és híres tüdőgyógyász lett Brooklynban. Az USÁ-ban, 1972-ben hunyt el.

Dora Diamant, Robert Klopstock és Gustav Januch visszaemlékezéseiből meg A császár üzenete című Kafka-novellából áll össze az előadás szövege, ami nem időrendben, hanem a produkció belső logikája szerint követi nyomon az író életét. Narratív elemként tibeti, angol, cseh, finn, jiddis bengáli, japán nyelven hangzanak el szövegrészletek, de neves művészek: Takács Kati, Máté Gáűbor, Székely B. Miklós Helyey László, Hámori Gabriella, Szirtes Ági Csákányi Eszter is kisebb-nagyobb szövegegységeket mondanak el. A színpadon folyamatosan csak két színész van jelen, a Dorát megszemélyesítő, a magyart cseppnyi akcentussal beszélő Barbara Massey és a Klopstock doktor alakító Lukáts Andor. Az élő zenei aláfestést a Cinematic Music Company tagjai szolgáltatják, így Huszár Mihály nagybőgőn, Mizsei Zoltán zongorán, Pödör Bálint ütőhangszereken, Szemző Tibor pedig basszusfuvolán játszik. A képvetítésért Gryllus Ábris, a fénytechnikáért Szirtes Attila felel. A Tomasini vonósnégyes előadásában különböző zenei bejátszások is hallhatók.

Különleges szellemi csemege a zene, a szöveg és a kép együtthatása, ennek ellenére Az üzenet – dr. Kafka utolsó szerelme nem könnyű kis habos mese, vagy könnyen elpattanó színes kis buborék, nem felhőtlen szórakozást nyújtó, hanem bizony állandó odafigyelést, percnyi lankadást, pillanatnyi elbambulást nem megengedő produkció.

 

Reklámok