Művészetek Palotája

Egymás után születnek összművészeti – színházi, filmes, zenei, táncos elemeket magukba foglaló – alkotások. A Csongor és Tünde a legújabb ilyen jellegű produkció, amit a Budapesti Tavaszi Fesztivál zárónapján, április 7-én zsúfolásig telt ház előtt mutattak be a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A Csongor és Tünde alapját Vörösmarty Mihály 1830-ban írt remekműve adja, ami a magyar irodalom egyik legtitokzatosabb alkotása; fő motívuma a boldogságkeresés és megtalálás, ugyanakkor keresi a válaszokat az emberi élet alapvető nagy kérdéseire, és felel is ezekre a maga sajátságos módján. Műfaja drámai költemény, azaz mindhárom műnem határán mozog. A Müpa-beli Csongor és Tündének az az érdekessége, hogy beszéd nem hallható benne, a szereplők csak énekelnek, muzsikálnak és táncolnak. Vörösmarty gondolatait a zenével fejezi ki az 1885-ben Budapesten született, valamint 1960-ban elhunyt zeneszerző és pedagógus Weiner Leó. Éppen 100 évvel ezelőtt, a Nemzeti Színház felkérésére 1913-ban kezdett hozzá a Csongor és Tünde kísérőzenéjének komponálásához, és 1916-ban készült el vele. Bizonyos részeket viszont már a premiert megelőzően hallhatott ebből a hatrészes (különböző tételekből álló) szvitből a közönség, a Csongor herceg és a koboldok címet viselő scherzo (rövid, tréfás hangvételű darab) viszont önálló életet él, hangversenytermekben ma is előszeretettel játsszák. Hiába keresték a teljes partitúrát, vannak olyan részek, amiket nem találtak meg, ezért Liszt Ferenc Krisztus – Három királyok és Bartok Béla Virágzás meg Falu tánca című szerzeményével, valamint két népdallal pótolták a hiányzó részeket. A MR Szimfonikusok előadásában a több, mint 70 opera dirigálását maga mögött tudó Kocsár Balázs értő és svájci óra pontosságú vezényletében Weiner műveiből Az éj, Tündértánc, A bánkódó Tünde, Boszorkányszombat, Csongor herceg és a koboldok, Balga, Aranyalmafa, Tündérkert hangzik el.

Vörösmarty Mihály misztikus gondolatainak megértéséhez nem csupán a zene járul hozzá, hanem az a lélegzetelállító, az ősi magyar hitvilágot tükröző látvány is, amit Jankovics Marcell álmodott az óriási vetítővászonra. Az animációs képeket Bross Kata és Major Péter tervezte. Kivételes élményt nyújt a nézők szeme előtt kis magoncból kinövő méretes, aranyalmától roskadozó, majd a végén leveleit vesztő, termését elhullajtó Csodafa, ami az Élet állandó körforgását fejezi ki. Ez előtt zajlanak az események, itt találkozik, és esik szerelembe Csongor meg Tünde, itt harcol Tünde Miriggyel, itt szakítja el egymástól őket az ártani akaró boszorkány, itt tűnik fel a hármas útkereszteződés, amikor Csongor választhat a Kalmár, a Fejedelem és a Tudós kínálta örömök között, itt állja ki Tünde visszaszerzéséért Csongor a rámért próbákat, ide repülnek le a tündérek, itt folyik egybe a mese a valósággal, ér össze a föld az éggel. Gemza Péter nem csak rendezi az előadást, hanem az igen érdekes koreográfiát is ő tervezte, ami nem épít sem a klasszikus balett lépéssoraira, sem a néptánc elemeire, hanem valahol a kettő között foglal helyet. Herczku Ágnes Tünde megszemélyesítőjeként elsősorban táncosként vesz részt a produkcióban, de énekel is. Ritka, Isten adta ajándék, hogy táncosnő ilyen avatottan énekeljen, vagy énekesnő ilyen kifogástalanul táncoljon. Kis Zoltán Csongora a szerelméért küzdő és a világ kihívásaira figyelő királyfi, aki a legkisebb a három közül, és ő viszi a legtöbbre, ő száll szembe a gonosszal, és győzi le. A gyermek Csongort nevéhez illően Gemza Csongor alakítja. A buta Balgát Katona Gábor humorral formálja meg. Pozsonyi Ágnes a Királynő, Mirigy és Ledér szerepét is táncolja. Az égből alászálló tündéreket Dravucz Petra, Nagy Fruzsina, Rudolf Szonja, Szakács Hajnalka Szűcs Dóra Ida és Tóth Andrea viszi fel a színre. A három ördögfiókát Gombai Szabolcs, Jergel Balázs és Rózsa Krisztián jeleníti meg.

A 100 fős zenekar avatott játéka, a hatalmas vetítővásznon megjelenő szemet gyönyörködtető képek, a Gráf Zsuzsanna karigazgató által vezetett Angelica Leánykar nevükhöz méltó angyali tisztasággal csengő éneke, a Gemza Péter koreografálta tánc, valamint a népdal együttes hatása semmivel össze nem hasonlítható benyomást gyakorol a közönségre, ugyanis olyan rejtélyes világba röpíti el őket, ahol a mese túlmutat a valóságon, és egybeolvad a kettő.