Orlai Produkciós Iroda

Átrium Film – Színház

Ennek a szigorúan felnőtteknek szóló, nem jó érzéseket keltő, felkavaró előadásnak az a bevallott célja, hogy a színház formanyelvén hívja fel a figyelmet az együtt élők közötti, – elterjedtebb nevén – a családon belüli erőszakra. Az április 10-én bemutatott Minden ötödik órában cím csak azt a szomorú adatot teszi közzé, hogy ilyen sűrűn következnek be az ilyen jellegű bűncselekmények. Létrejöttéhez hozzátartozik, hogy a budapesti Katona József Színházban hasonló témájú, rövid kis darabot játszottak, ugyanis Fullajtár Andrea, a Katona társulatának tagja 2012 májusában fellépett Stockholmban, a Királyi Drámai Színházban a nemzetközi Ingmar Bergman-fesztiválon, aminek egyik vezérmotívuma Éléonore Mercier francia származású írónő Összeverve című dokumentumkötete volt. Ebbe a könyvbe azok a mondatok kerültek be, és álltak össze szabad versekké, amiket az évekig főállásban telefonos segítőként dolgozó szerző jegyzett le a legváltozatosabb korosztályú és szociális helyzetű, testileg-lelkileg súlyosan bántalmazott betelefonálók első szavaiból. Orlai Tibor, az Orlai Produkciós Iroda vezetője azonnal megérezte ennek a hivatalos szervek által nem igazán szeretett, nekik inkább kényelmetlenséget okozó témának a fontosságát, felmérte társadalmi jelentőségét, ezért úgy vélte, valamit tennie kell, aminek leghelyesebb módja, ha a dráma műnemének eszközeivel a közvélemény érdeklődést felkelti. A darab anyagát Szabó-Székely Ármin állította össze a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület, közismertebb nevén a NANE közreműködésével különböző bírósági periratokból, ügyészségi dokumentumokból, rendőrségi jegyzőkönyvekből, számtalan önvallomásból. Beépítette még Bergman Fanny és Alexander című filmjének egy részletét is, sőt még – mai szóhasználattal – sorozatgyilkosnak nevezett Pipás Pista történetét is, aki a szegedi tanyavilágban azokat a férfiakat ölte halomra, akik csak ütlegelni tudták asszonyaikat. A börtönben azonban kiderült, Pipás Pista valójában nő… Felhasználta még Agota Kristof szövegeit, valamint Henry Charles Bukowski memoárregényét is, amiben szenvedélyes hangon szól durva apja által őt ért gyermekkori sérelmekről.

A rendező, a balettművész, koreográfus Bozsik Yvette személyesen is érintett a családon belüli erőszak tematikájában, ezért nem elégszik meg, hogy a színpadon látható, válogatott fizikai és pszichés szörnyűségek ne csupán szavakban kifejezve jussanak el a közönséghez, hanem a tánc-és mozgásművészet kifejező erejével is. Mindenfajta iszonyat látható, amit felelőtlen, félresiklott életük keserűségeit a gyengébbeken kitöltő, embernek aligha nevezhető hímneműek követnek el gyermekek, tinilányok, feleségük vagy élettársuk ellen. Ezek az agresszív vadkanok mindezt megtehetik, mert tudják, a rendőrség félrenéz, nem lép közbe addig, amíg vér nem folyik. Ez az előadás azonban hozzájárul a kriminalisztikai megítélés lassú elmozdulásához, ami megkönnyíti a beavatkozás gyorsaságát és hatékonyságát. A bő óráig tartó produkció vége felé szimpla lajstrom hallható, amikor száraz tényként, szinte vesszőcsapásszerűen mondják el a színészek a kárvallottak vezetéknevének első hangját, utónevük teljes hangsorát. Ők a közelmúlt égbekiáltó vagy semmiféle felháborodást nem kiváltó bűneseteinek elszenvedői. Mindössze, hatan, tudásuk legjavát adva játszanak ebben a komor drámában: Fullajtár Andrea, Rába Roland, Mórocz Adrienn, Vati Tamás, Samantha Kettle és Valencia James. Két utóbbi, a magyart törve beszélő művésznő szereplése kitágítja a mű érvényességét, hogy a nők, kiskorú lányok ütlegelése, megbecstelenítése nem csupán hungarikum, vagy európai jelenség, hanem bizony az egész földgolyón előfordul, még a legfejlettebbnek meg legdemokratikusabbnak tartott államokban is.

Az Orlai Produkciós Iroda, a FÜGE (a Függetlenül Egymástól, azaz különböző független színházi társulatokat és műhelyeket tömörítő szervezet), valamint az Átrium FilmSzínház együttműködésével létrejött Minden ötödik órában azonban jóval több, mintha csak afféle bűnügyi magazinba való sztorik megelevenedése, „színházasítása” lenne. Nem könnyű kis habos mese, nem seperc alatt elpattanó szappanbuborék, hanem kemény szembenézéseket kiváltó és súlyos morális döntések meghozatalát elősegítő produkció. Fordított katarzisa miatt nem lehet elmélázni rajta, csak mélyen, önmagunkba nézve elgondolkodni, és elborzadni azon a közmondáson, hogy „pénz számolva, asszony verve jó.”

Reklámok