Spirit Színház

Átrium Film-színház

 

Divinyi Réka az utóbbi évek közönségkedvenc magyar filmjeinek: a Tibor vagyok és hódítani akarok, a Csak szex és más semmi, a Szabadság, szerelem, a Kaméleon, a Lora, és a Valami Amerika 2. forgatókönyvírója. Nem csak ebben a műfajban jeleskedik, hanem közhivatali teendőket is vállal, a Magyar Nemzeti Filmalap Forgatókönyv-fejlesztési Igazgatóságát vezeti, és részt vesz a filmes támogatások döntőbizottságában is. Most viszont valami másban próbálja ki magát, a Firenzében 1469-ben született és ugyanott 1527-ben elhunyt államférfi, Niccolo Machiavelli előrehaladott korában és száműzetésében papírra vetett vígjátékát, A mandragórát írta át. „A cél szentesíti az eszközt” szállóigét ugyan Machiavellinek tulajdonítják, de nem tőle származik, hanem a jezsuiták jelmondata, azonban igencsak beleillik az ő felfogásába is. Machiavellizmuson azt értjük, hogy a hatalom megszerzése érdekében bármilyen gátlástalan, kíméletlen eszköz alkalmazása jogos. Ez a felfogás A mandragóra cselekményében is tetten érhető, ugyanakkor a másik nagy firenzei, Giovanni Boccaccio pikáns novellákat tartalmazó gyűjteményének, a Dekameronnak a hangulatát is felidézi. Machiavelli komédiájában semmiféle kuszaság nincs, egyszerű, jól érthető története van. A Párizsban sikert sikerre halmozó aranyifjú, Callimaco visszatér szülővárosába, Firenzébe, hogy meglátogassa szívszerelmét, Lucreziát. A szép és kívánatos Lucrezia azonban hallani sem akar egykori udvarlójáról, mert hűséges hajlott korú férjéhez, a bankár Niciához. Callimaco barátjához, a furfangos, minden hájjal megkent Ligurióhoz fordul segítségért, aki párizsi orvosnak adja ki magát, és a mit sem sejtő férjnek beadagolja, a gyermekáldás elérése érdekében tökéletesen biztos gyógymódja van, mégpedig a mandragóra leveléből készült főzet. Egy hátránya van csupán, a nász után a férfiú egy órán belül meghal.  A bamba férj beleegyezik, hogy valamiféle idegen helyettesítse őt, aki persze nem más, mint Callimaco. Nagy nehezen, sok-sok vívódás után, az anyja meg a gyóntatója hathatós rábeszélésére fogadja el Lucrezia a nem szokványos kúrát.

Ennek a szeptember 27-én az Átrium Film-Színházban bemutatott Mandragóra-változatnak Divinyi Réka új címet is adott, A Szűz, a Sóher, a Mikulás meg a többiek…et.  Ez teljesen érthető, mert Machiavelli művének csak fő vázát tartja meg. A Szűz nem más, mint az erényes fiatalasszony, a Sóher az öregecske férj, a Mikulás a csábító szépfiú, a többiek pedig a ravasz barát, az aranyos anyuka meg a cseppet sem lelkiismeretes pap. Nem csak a mába, hanem ide, Magyarországra helyezi a cselekményt. A közönség Divinyi Rékától – az eddigi munkáira gondolva – valamiféle kedves, humoros, a jó ízlés határain belül megmaradó, finoman erotikus verziót vár. De nem ezt kapja. Kap helyette durvaságot, trágár kifejezések halmazát, amikben benne foglaltatnak a töltelékszóként használt meg az emberi nem szaporodását kifejező legaljasabb szavak. A sztorit is bekeményíti, felturbósítja napjaink ellenszenves, se istent, se embert nem tisztelő, sekélyes valóság show-s „filozófiájával”, beteríti multikultis romlottsággal. A Mikulás szerkóba öltözött, pénzzel teli, életunt macsó nem szerelemből, hanem csak a hecc kedvéért, hirtelen támadt gerjedelme kielégítése miatt akarja megkapni az erényes asszonykát, a Szüzet. A naiv férj, a Sóher nem más, mint ostoba, velejéig romlott, korrupt képviselő. A homoszexuális barát, az agyafúrt machinátor – ő a többiekben van – senkire és semmire nincs tekintettel. A mosdatlan szájjal beszélő anya bordélyházat vezet, egykor ő is a nők legősibb mesterségét űzte, a katolikus pap megvesztegethető, akinek esze ágában sincs Isten szeretetéről tanúságot tenni.

A neves színészek Lázár Kati, (anya), Fülöp Zsigmond, (lelkész), Szerémi Zoltán, (férj) karakterének megjelenítésében igencsak kitesznek magukért. Ők olyan nagyformátumú művészek, hogy nem tudnak rosszul játszani, most is hozzák magukat. A kaposvári színisek is igyekeznek helyt állni, és derekasan helyt is állnak a fiatalok szerepében. Árva Nóra díszletei csak jelzésértékűek, az általa tervezett jelmezek pedig a ma divatját követik. Magács László rendezi ezt az egyébként pergő ritmusú, időnként harsány hahotát kiváltó előadást. A publikum nem minden egyes tagja feszeng és nevet csak kínjában a közönséges, altesti poénokon, szép számmal akadnak olyanok is, akik térdüket csapkodva vihognak a nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseken meg legfőképpen a képviselőséggel kapcsolatos politikai áthallásokon.

Reklámok