Főnix Színház

A 15 éve működő Főnix Színháznak a „Tűzzel játszunk!” a jelmondata. Új bemutatójukkal ezt a célt – leginkább a ’játszunk’-at kívánják hangsúlyozni. Október 11-én volt a premierje a társulatnak otthont adó R. S. 9. Színházban a Stílus(os) gyakorlat(ok), a Játék képekben alcímű kétszemélyes darabjuknak. A cselekmény alapjául nem csupán Raymond Queneau, a közel negyven éve elhunyt francia író Stílusgyakorlatok című, ugyanazt a rövid, egyszerű történetet százféle variációban elmondó regénye szolgál, hanem a múlt században forgatott, néhány perces némafilmrészlet is. Párizsban, az 5-ös buszon egy furcsa, paszománnyal díszített fejfedőt viselő fiatalember véletlenül rálép a hozzá közel álló utastársának a lábára, és a sértett miként reagál erre a kellemetlen tényre. Ennek az egyszerű, hétköznapi szituációnak a legkülönbözőbb változatai láthatók, amik tökéletesen jellemezik az adott kort és társadalmat, ezen belül az emberi viszonyokat. Ez olyan, nap nap után bekövetkező, semmiféle érzelmi töltést, többletet nem hordozó esemény, ami független bármilyen – diktatórikus vagy demokratikus – politikai berendezkedéstől, Dél-Afrikától, vagy Amerikától kezdve Svédországig akárhol bekövetkezhet. Elvégre kihallgatás bárhol lehet, lelki sérülteket gyógykezelő intézet, köznapi nevén vigyorgó minden államban van, szerteszét a világban nyilvános-és halottasházak is működnek, ráérő, unatkozó, pletykálkodó, neurotikus asszonyok és férfiak mindig is voltak és lesznek. A játék folyamatát két, fekete ruhában feszítő fiatalember feltűnése szakítja meg, akik közül az egyik, Jeszmás László rolleren gurul be, a másik csak bemasírozik, és fennhéjázó képpel felmutatja kicsiny tábláját, Hartai Laura grafikáját, amin olvasható az eljövendő rész helyszíne. Egy-egy jelenet nem hosszú, néhány percig tart csak, de abban benne sűrűsödik az adott figura múltja, jelene és jövője, azaz az egész élete.

Amikor az egy-egy asztalból meg székből összetevődő díszlet éppen csak jelzésértékű, és a fekete cicanadrágból, pólóból álló jelmezt néha egészíti ki egy sál vagy kalap, akkor a fellépő művészekre jókora, önmagukat meghaladó feladat hárul. Másfél órán át fenn kell tartaniuk a publikum érdeklődését, ezen felül ügyelniük kell még arra is, hogy a nézők egy percig se unatkozzanak, pláne ne ásítgassanak, és függöny hiányában ne várják türelmetlenül a véget jelentő meghajlást. A két fiatal színésznő: Dankovics Noémi és Honti Tímea igen éretten, sok-sok éves gyakorlattal rendelkező teátristákat is leiskolázva, 100 %-osan megfelelve oldja meg ezt az emberfeletti „leckét”. Eszköztárukból hiányzik mindenféle manír, jól bevált fogás. Hatásos, mindig nagyot durranó paneleket sem hívnak segítségül, hanem ezer színnel, csupán művészi megjelenítő erejükkel játsszák el az összes, ugyanaz, de mégis mindig más karaktert. A háttérben és az előtérben Albert Johanna, Kincses Antal, Várkonyi Tamás dolgozik az előadás sikeréért. Bicskei Kiss László, a Magyar Kultúra Lovagja, a Főnix Színház és Drámastúdió, valamint színiiskola megálmodója, alapítója, spiritus rectora rendezi és alkalmazza színpadra a Stílus(os) gyakorlat(ok)at. Az ő munkáját és elhivatottságát is dicséri ez a figyelemreméltó, mindvégig izgalmas és bizony elgondolkodtató előadás.