Örkény Színház

   Az 1860-ban Taganrogban született és 1904-ben a bajorországi Badenweilerben elhunyt Csehovot a világirodalomban úgy tartják számon, mint a novella műfajának megújítóját és az ún. „drámaiatlan” vagy cselekmény nélküli, lírai-hangulati dráma megteremtőjét. Színműveiből hiányzik az érdekes történet, hagyományos értelemben vett konfliktus. Szereplői között nincs drámai rangsor, nem lehet főhősöket és mellékszereplőket megkülönböztetni. Sorsuk összefűzi őket, de külön-külön is és együttesen is mindenki megszenvedi saját elrontott, kisiklott életének szomorú fájdalmát, reménytelen kilátástalanságát. Darabjaiban – mint ahogyan novelláiban is – a „fölösleges emberek” jelennek meg, akik nem tudnak sem önmagukon, sem másokon segíteni. Drámáiban a naturalista, impresszionista, szimbolista irányzatok egységben érvényesülnek. Bár Csehov hősei inkább csak töprengenek és sóhajtoznak, mintsem cselekednek, így a mélyebb, kifinomultabb lélekelemzésben merülnek el. A Meggyeskert Csehov rövidre szabott élete vége felé keletkezett, 1904-ben mutatták be a Moszkvai Művész Színházban, Ranyevszkaját Csehov felesége, Olga Knyipper alakította. Hazánkba húsz évre rá érkezett meg, a Vígszínházban 1924-ben tartották a premierjét, és Kosztolányi Dezső azt írta róla: „az utóbbi évek legnagyobb színházi és színészi eseménye”. Az azóta eltelt 90 esztendőben az ország több fővárosi és vidéki színpadán is játszották, Törőcsik Mari főszereplésével még tévéfilm is készült belőle. A Meggyeskertet a nagyérdemű Tóth Árpád fordításában Cseresznyéskert néven ismeri, de néhány évvel ezelőtt az eredeti címhez, az orosz meggy elnevezéshez tértek vissza. Az Örkény Színház bemutatója most, október 12-én volt. A Csehov által vígjátéknak nevezett Meggyeskertnek nincs bonyolult cselekménye: Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja a meghatározhatatlan korú, szenvedélyes szépasszony öt év távollét után Párizsból hazaérkezik ősei házába, aminek dísze a csodálatos meggyeskert. Itthon súlyos adósságok várják, és Lopahinnak, a jómódú kereskedőnek semmilyen megmentő ötletéről hallani sem akar, pláne a föld felparcellázásáról, a fák kivágásáról. Vár és egyre bénultabban vár. Végül dobra verik a birtokot, amit az újgazdag kereskedő vásárol meg. Ranyevszkaja kénytelen elhagyni gyermekkora színhelyét, miközben hallja a fejszék csattogását.

Az előadást Zsótér Sándor, itthoni sztárrendező Ungár Júliának, a darab dramaturgjának fordításában állítja színpadra, és ez az első mű, amit az Örkényben rendez. Alapjaiból ugyan nem forgatja ki a Meggyeskert mondanivalóját, mához szóló üzenetek ürügyén sem gyakorol túl nagy nyomást a nézőkre, hogy azok vegyék észre az aktualitásokat, erőszakosan nem tukmálja rájuk mai életükkel való azonosságokat, párhuzamba állításokat, mert akinek van füle a hallásra, az úgyis meghallja, amit kell. Ennek ellenére Ambrus Mária díszleteiben pár furcsaság látható. A színpaddal szembe fordulva a jobb oldalon méretes cicafej foglal helyet, amin ide-oda gurulnak a szereplők, ki-benéznek, vagy hajolnak a szemein. A bal oldalon hatalmas pálmafa(!) áll, aminek dönthető ágaira másznak fel a színészek. Középen pedig mobiltelefonra hajazó fekete rekamié terpeszkedik. Benedek Mari jelmezei a ma divatját követik, Ranyevszkaja mind a négy felvonás alatt ugyanazt a csinos, nagyvirágos ruhát viseli, míg a többi nő, változatosabb öltözetben pompázik. A szórólap szerint farce, azaz helyzetkomikumra épülő bohózat az Örkénybeli Meggyeskert műfaja. A komikumból viszont alig-alig jelenik meg valami, van, amikor annyira lassan csordogál a cselekmény, ami még az egyébként vontatott csehovi cselekményvezetéshez képest is csak cammogásnak tűnik. Időnként egyforma térközzel, arcukon ugyanazzal a megkövült mosollyal álldogálnak a színészek, és révülten hallgatják az éppen beszélőt.

Kerekes Éva személyesíti meg Ranyevszkaját. Amikor kell, akkor szép és bizakodó, szenvedélyes és lemondó. Nagy Zsolt Lopanhinja az új idők új hőse, aki szégyelli vagyonát és ötleteit, ugyanakkor büszke és önérzetes. Vajda Milán Trofimov szerepében mulya öregdiák. A vén, 87 éves Firsz inast Békés Itala megszemélyesíti meg, az ő alakítása tűnik ki leginkább a szereplőgárdából. A könnyelmű földbirtokosnő lányai is a helyükön vannak, Szandtner Anna és Takács Nóra Diána formálja meg ezt a két elvágyódó fiatal nőt. Debreczeny Csaba is hozza Gájev figurájának enerváltságát, Trokán Nóra pedig a cirkuszi mutatványosra emlékeztető nevelőnő hálás karakterét jeleníti meg.

A Meggyeskert mondanivalója soha nem veszti el aktualitását, amíg világ a világ, mindig lesznek emberek, akik ragaszkodnak gyönyörű, ámde haszontalan tárgyaikhoz, erkölcsi elveikhez és akadnak olyanok, akik semmibe veszik mindezeket, és csak a rideg ész meg a pénzszerzés érzelemmentes gyakorlata szerint cselekednek.