Kultea Kiss Manyi Társulat

 

 Thuróczy Katalinról elmondható: igazi színházi ember, a szamárlétra alsó fokáról indulva jutott fel a magasba: kellékesként kezdte, rendezőasszisztensként, rendezőként folytatta, dramaturgként is dolgozott. Verseit, novelláit, interjúit és drámáit tartalmazó kötetei egymás után látnak napvilágot, forgatókönyveket is ír. Egyfelvonásos, kétszereplős tragikomédiája, a Valaha Saint-Michelben a Csütörtökünnep című, 2000-ben közzétett drámagyűjteményében jelent meg. A darab ősbemutatóját még abban az év márciusában tartották Pécsett, a Horvát Színházban. A Kultea Kiss Manyi Társulatának előadásában, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával most 2013. december 1-jén volt a premierje Óbudán, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum színháztermében.

A színműnek nincs bonyolult cselekménye, de nem is ezen van a hangsúly. A nevenincs, zsúfolt, nem túl elegáns, inkább lelakott szállodába késő este esik be a didergő, balesetet szenvedő nő, akinek kocsija – saját meghatározásában – szakadékba, lakótársa szerint az árokba borult. Miután nincs szabad szoba, az unott portás bekvártélyozza őt a negyvenes éveit taposó férfihez, aki franciaágyán egyedül alszik. A 30 körüli asszony nem igen lelkesedik, de rázza a hideg és fáradt, így kénytelen elfogadni ezt a nem mindennapi ajánlatot. Kissé félve, szinte bocsánatkérően lép be a szegényes kis kuckóba. A férfi örül a könnyű prédának, leplezetlenül méregeti a nőt. Nem sokkal később elkezdődik az a huzavona, amit a férfi kezdeményez, ugyanis kijelenti, ők már találkoztak egyszer, mégpedig Mont Saint-Michelben. A nő nehezen és vonakodva megy bele, amit az is mutat, hogy eleinte mindent tagad, még a legparányibb közösséget is elutasítja, tolakodásként értelmezi a legártatlanabb kérdést is. Ezután lassan-lassan feloldódik, eltűnik félszegsége, és mindketten belemelegednek a játékba. Nem sokkal később átveszi az irányítást, ő szabja meg a feltételeket, a karakterek minőségét, akiknek a bőrébe bújnak. A néző előtt mindvégig nyitva marad a kérdés, tényleg most látják először, vagy már régóta ismerik egymást. Kis idő elteltével ugyanis olyan szerelmi évődés folyik közöttük, amit tanácsadók javasolnak azoknak a pároknak, akiknek elszürkült és unalmassá vált kapcsolatát és rutintevékenységgé silányult házaséletét valamiféle változatossággal kell feldobni, aminek legegyszerűbb módja, ha más-más személyiséget vesznek fel és álruhákat öltenek.

Az ilyen kétszemélyes darabok sava-borsát a színészek játéka adja meg, rajtuk áll vagy bukik az előadás sikere. Nekik kell hivatástudatukkal, fegyelmezett előadásmódjukkal diadalra vinni a produkciót. Szitás Barbara és Végh Péter maximálisan meg is teszi ezt. Olyan művészek, akik a színészmesterség és kifejezőerő valamennyi eszközének birtokában vannak, mindez a kisujjukban van. Szitás Barbara a hamvas kis csitritől a vonzó, fiatal lányon át az elérhetetlen hölgyig bezáróan formálja meg ezerarcú nőt. Hol félénk bakfis, hol férfiszíveken taposó nagyvilági dáma, hol érzékeny, labilis idegbaba, hol megértő idős feleség. Alakításában ott rejtőzik a Móricz Zsigmond-i föld-víz Boldogasszony és a szél-tűz Szépasszony. Végh Péter állítja színpadra az élettől már semmit sem váró, mindenbe belefásult úriembert, aki nem annyira összetett jellem, mint a nő. Úgy formálja meg a teremtés koronáját, hogy egyidejűleg benne van a felsőbbrendűségét fennen hangoztató, mindenféle hiányosságát, keserű csalódását, kisiklását eltüntetni akaró férfigőg és az alulmaradni nem képes önzés. Sztárek Andrea rendezi ezt az elejétől a végig igen pergő, mulattató, de ha kell, akkor komoly kérdéseket feszegető előadást.

Férfi és a nő kapcsolata kimeríthetetlen téma. Összeszámlálni nem lehet, mennyi művet alkottak már, és mennyit fognak még írni erről. Ez a produkció egy kis szeletét mutatja fel ennek a bonyolult, és ha jól működik, akkor a mennybe repítő, ha nem, akkor a pokol legmélyebb bugyraiba taszító viszonynak.

Reklámok