Művészetek Palotája

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Székelyudvarhelyen, 1944 januárjában született, most 70 esztendős nemzetközi hírű zeneszerzőt és tanárt, karmestert maga Kodály Zoltán karolta fel: az Istentől 5 talentumot kapó, mindössze 14 esztendős fiút felvette a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Tanulmányait 1965-ben befejezte, ezután filmekhez, színházi előadásokhoz írt kísérőzenét. Németországba 1966-ban költözött, itt kezdte el nagy ívű pályáját, és Európa meg Amerika egyik legkeresettebb karmesterévé, szerzőjévé vált. 1991-ben hívta életre a fiatal zenészeket felkaroló Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt, ahol ösztöndíjjal és mesterkurzusok tartásával segítik elő a fiatal tehetségek kibontakozását. 2004-ben költözött vissza Magyarországra, számtalan érdemrend birtokosa, franciák, németek, angolok tüntették ki, és itthon sem fukarkodnak az elismeréssel: 1997-ben Bartók-Pásztory, 2002-ben Kossuth-díjat kapott, és még a Magyar Kultúra Követe címmel is felruházták. Kamaraoperákat is komponált, egész estés műveinek sorát az 1998-ban Lyonban bemutatott Három nővér kezdte, aminek közkedveltségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az Ó- és az Újvilág számtalan dalszínháza műsorán tartja. Ezen kívül még négy operát tett le a műfajt kedvelők asztalára: A balkont, az Angyalok Amerikában-t, a Szerelemről és más démonokról-t és Lady Sarashinát.

Legutóbbi alkotása, Madách Imre remeke nyomán készült Az ördög tragédiája, aminek 2010 februárjában Kovalik Balázs rendezésében tartották az ősbemutatóját Münchenben, a Bayerische Staatsoperben. A szövegkönyv elkészítését a Münchenben élő fiatal költőre, drámaszerzőre, Albert Ostermaierre bízta, aki nem csupán a bajor fővárosban, hanem Bécsben, a Burgtheaterben is dolgozik. Az utolsó Eötvös-opera Magyarországra ez év januárjában érkezett meg, 23-án, a Müpában volt a premierje. Ez a produkció tartalmában, koncepciójában csak kismértékben követi az eredeti művet, amit az is bizonyít, hogy másik, a tartalmat jobban kifejező címet kapott, mégpedig a Paradise reloaded (Lilith)-et. Mezei Marinak és magának a szerzőnek támadt az az ötlete, hogy még inkább távolodjanak el Madách Tragédiájától, bátran eresszék el a fantáziájukat. Így kerül előtérbe Lilith; az Ádám, Lucifer és Éva felállásból két-két férfi és nő szereplő lesz, ami a szólista kvartettek számára ideális megoldás. Rajtuk kívül még három nő és három férfi, azaz két trió működik közre, így nemcsak a nemek arányában, hanem a hangszínekben is harmonikus egyensúly jön létre.

Lilith személyét a múlt századfordulón a női egyenjogúságot harsányan követelő emancipációs mozgalmak tették valamelyest ismertté. Őt ugyanúgy porból teremtette az Úr, mint Ádámot, ezért roppant öntudatos, démoni erőt sugárzó asszony, akinek szabad akarata van. Ezért kéri Ádám, hogy hajlékonyabb, engedelmesebb, tűrőbb társat adjon neki az Úr, és az Úr szót is fogad, Ádám oldalbordájából teremti meg Évát, aki férjének alázatos, hajlékony kiegészítője, mindenben alárendeli magát párja szándékainak. Lilithet a démonok közé száműzi az Isten, nap, mint nap megszüli démongyermekeit, akiket el is kell pusztítania. Az átkot csak úgy tudja feloldani, ha embergyereke lesz. Visszatérése után meghökkenve látja, másik nő van Ádám mellett, ezért válik legfőbb ellenségévé Éva. Luciferben szolgálatkész segítőre talál, és egyfolytában Éva ellen ármánykodik, ő teszi a kezébe a tudás fájának gyümölcsét, mérgezett vízzel itatja, robbanószerrel teli övet köt a derekára, és Ádámmal is meg akarja öletni. A Paradise reloadad gerincét a két nő kibékíthetetlen és ellenséges viszonya adja. Különlegességét az operatörténeti utalások még inkább felerősítik, ilyenek, mint például, Lilith esetében az Éj királynője, vagy a Parsifal Kundryja, Évánál Pamina és Ophelia, Ádámnál Tamino, Lucifernél Jago.

Az is újdonság még, hogy nem a színpadon muzsikáló, óriás méretű zenekar játssza el az operát, hanem a zenekari árokban helyet foglaló közepes méretű, ami nem más, mint a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, akiket Vajda Gergely vezényel. Európa legnevesebb énekesei közé tartozó szólisták németül adják elő a darabot. A szokásoknak megfelelően, a nézők Somogyi Dóra Julianna fordításában feliraton olvashatják a szöveget. Katrin Connan díszletei és jelmezei napjainkba teszik a cselekményt, Norbert Chmel különleges fényeffektjei pedig kiemelik az opera örök, máig érvényes gondolatait. Ezt a nem csupán énektudást, hanem komoly színész teljesítményt igénylő, nehéz művet a tíz művész elismerésre méltóan adja elő. Anette Schönmüller Lilith szerepéből a küzdő nőt emeli ki. Rebecca Nielsen Évája tisztában van alávetettségével, de tudatosan vállalja feladatát. A hátrább szoruló Lucifert Holger Falk remekül személyesíti meg. Ádám kissé tétovázó figuráját Eric Stoklossa mesterien kelti életre. A három jóst Avelyn Francis, Christina Sidak és Anna Clare Hauf, a három angyalt pedig Gernot Heinrich, Andreas Jankowitsch és Michael Wagner jeleníti meg.

Felkavaró élményt nyújt a produkció minden egyes pillanata. Nem könnyű, felhőtlen szórakozást jelent az a két óra, amíg az opera tart. Egy percre sem lehet kikapcsolódni belőle, mert a mindig változó, a halk suttogástól a legerősebb hanghatásig ívelő zene nem engedi, de a színpadi történések is igen változatosak, komoly odafigyelést igényelnek, és bizony nem hagyják, hogy a jámbor néző elmélázzon vagy elbambuljon.