Gellért Szállodaszínház

Az nagy múltú budai Danubius Hotel Gellért impozáns, 150 főt befogadni képes Zeneterme a háború után csak bútorraktárként üzemelt. A közelmúltban rekonstruálták, így visszakapta eredeti szépségét és funkcióját. A hotel vezetősége úgy döntött, nem csupán zenés rendezvényeknek ad otthont ebben a mesés, különleges hangulatú helyiségben, hanem bővíti szolgáltatásainak palettáját, amihez igencsak üdvözlendő megoldást talált, ami nem más, mint a szállodaszínház új műfaja. A zömmel külföldi szállóvendégek mellett így hazai látogatókra is számítanak, akik testi-lelki felüdülésben részesülnek, ugyanis megnézhetnek egy kitűnő színi produkciót és élvezhetik a Gellért remek konyháját. Igazán közönségbarát áron vehet színházjegyet az, aki erre a dupla élményre vágyik: a szórakoztató előadáshoz 3 fogásos vacsora és a Premium Hungaricum védjeggyel rendelkező Vasuta Palackozott Fröccse jár. Március 6-án láthatják a nézők az első előadást, Thuróczy Katalin egyfelvonásosát, a Macskalépcsőt.

A Macskalépcső ősbemutatója 2008 januárjában volt a Budaörsi Latinovits Színházban, azóta itthoni teátrumaink is színre vitték, de külhonban is számos nézőt vonz, a bukaresti Teatrul I. L. Carigialeban, az ottani Nemzeti Színházban 2010-től folyamatosan játsszák. A kellékestől kezdve a dramaturgon át a darabírásig vezető színi ranglétra összes fokát meglépő Thuróczy Katalinnak ez a darabja igencsak autentikus környezetben játszódik. A Macskalépcső cselekményideje két-három óra között mozog, története ugyan nem első osztályú bárban játszódik, hanem egy lepukkantban, ahol háromnapos a süti és szűkmarkúan mérik a konyakot. Két nő szerepel benne, az egyik a vendég, aki elegáns, szemrevaló, választékos modorú és beszédű harmincas úrinő, a másik, a pincérnő viszont a húszas éveinek elején jár, szeleburdi, mosdatlan szájú és az ifjak mindentudásával szemléli a világot. A vendéglátóipari alkalmazott nem éppen vendégmarasztaló módon bánik a záróra környékén beeső látogatóval, inkább kint, mint bent szeretné tudni. Kissé bizalmatlanul méregetik egymást, lassanként azonban szóba elegyednek, ezután olajozottan működnek a dolgok, sec-pec alatt kiderül, közös ismerősük is van, méghozzá egy derék férfiú. Innentől kezdve a felszolgálólány, mint a haverral, úgy bánik a csinos asszonnyal, több alkalommal is kedélyesen hátba vágja, kérés nélkül tölti neki a röviditalokat. Zilált érzelmi életüket is megtárgyalják, az izgatott hölgy szidja ronda, szoknyabolond férjét, a fiatalabb köntörfalazás nélkül beszél mindent elsöprő nagy szerelméről. Akkor forrósodik fel közöttük a levegő, amikor kiderül, nem két különböző úriemberről társalognak, hanem ugyanarról, aki nem más, mint mutatós dáma férje és a lány szeretője. Vetélytársakká válnak, a feleség leleplezi ura ámításait, minden becserkészésre alkalmas nőnél bevetett trükkjeit…De a leányzó nem tágít, féltékenységgel magyarázza ezt a fonák helyzetet, még tettlegességre is sor kerül. Nem akar lemondani a férfiről, és ennek bizony csúnya vége lesz.

A Macskalépcső cselekményének középpontjában az a teremtés koronája áll, aki nem jelenik meg a színen, de megállás nélkül róla folyik a szó. Thuróczy Katalin darabja egyszerre dráma és komédia. Olyan a sztorija, amit a női magazinok hasábjain gyakran lehet olvasni, semmi rendkívüli nincs benne, Éva leszármazottjainak fantáziáját megmozgató, érzékeit csiklandozó nagy kakas férj elég sűrűn kacsintgat ki a házasságból, és minden bevet, hogy hím vadászösztönét kiélje, esze ágába sem jut, milyen fájdalmat okoz bánatos nejének meg a gyanútlan, meghódított fehérnépeknek. A szellemes dialógusok változatossága a nézők arcára hol elnéző mosolyt csal, hol harsány nevetést vált ki, a párbeszédeknek ez a hullámzása tölti fel energiával a komédiát, amivel ki is emeli a hasonló színművek közül. Ami még többé teszi a Macskalépcsőt, az a színészek teljesítménye. Valóságos jutalomjáték a két ragyogó színésznőnek: a feleséget életre keltő Szitás Barbarának és a pincérlányt megszemélyesítő Mezei Lédának. Kifejezhetetlen mennyiségű fájdalom, lemondás, hosszútűrés meg a társért folyó szakadatlan küzdelem jellemzi Szitás Barbara alakítását, amiben benne van annak a nőnek a fölénye, aki tudja, akárhányszor is lép félre a párja, mindig visszatér hozzá. Mezei Léda unott felszolgálója már nem az a hamvas bakfis, egy-két csalódáson átesett már, ugyanakkor a friss hús gőgje, nemtörődömsége, a férfibe kapaszkodás vágya jelenik meg szerepformálásában.

Sztárek Andrea rendezi ezt a pörgős, közel hatvan percig tartó, elejétől a végéig szórakoztató produkciót. Úgy állítja színpadra, hogy mindkét szál, a humoros és a tragikus egyforma arányú benne, nem megy egyik sem a másik rovására, ezért a néző úgy érzi, ismerős, jópofa történetet lát, amin felszabadultan, szívből jövően tud kacagni, de bizony elgondolkodni, vagy elmélázni, netán magába szállni is képes rajta.

Reklámok