Újpest Színház

Újpest képviselőtestülete és polgármestere, Wintermantel Zsolt négy műből álló előadássorozatot tervez, hogy kifejezze tiszteletét a város kiemelkedő személyiségeinek munkássága iránt. A tetralógia első darabja az 2012 októberében színre vitt Pozsgai Zsolt-dráma, a Halálcsel, ami a Rákos-diktatúrában kivégzett újpesti labdarúgónak, a Dózsában focizó Szűcs Sándornak állít emléket. Második darabja pedig Pozsgai Zsolt és Dózsa László szerzőpáros színjátéka, A meglepetés, amit most március 14-én mutattak be az Újpest Színháznak otthont adó Ady Endre Művelődési Központ zsúfolásig megtelt színháztermében. Újpest ma az 1950 januárjában létrehozott Nagy-Budapest része, azonban nem volt ez mindig így, előbb nagyközségé vált, majd 1907-től önálló városi rangot kapott. Első polgármesterének Ugró Gyulát választották meg, aki ugyan 1865-ben Nagykőrösön született, de ezután nem sokkal később szüleivel együtt Újpestre költözött, és itt élt 1949-ben bekövetkezett haláláig. A budapesti tudományegyetemen végezte el a jogi kart, 1889-től ügyvédként tevékenykedett. Igen fiatalon alapította meg az Újpesti Közművelődési Kört, 1885-ben pedig vele együtt még ketten hívták életre a ma is működő Újpesti Torna Egyletet. Négy esztendeig, 1907-től 1911-ig töltötte be a város első emberének tisztét, hivatali ideje alatt lett Újpest az ország egyik legjelentősebb iparvárosa, mert idehívta, és kedvezményekben részesítette a korabeli nagyvállalatokat. Ekkor épültek ki a közművek, húzták fel a középületeket, így a munkásotthont, a vágóhidat, az iskolákat, köztük még ma is az ország első középiskolái közé tartozó Könyves Kálmán Gimnáziumot, a napjainkban is funkcionáló járásbíróságot meg tűzoltóságot és a város szimbólumát, a Víztornyot. Nyugodt szívvel kijelenthető: minden, ami Újpestet Újpestté teszi, az az ő kezdeményezésére jött létre. A lélegzetelállító gyorsasággal fejlődő városban nemcsak támogatói, hanem ellenségei is szép számmal akadtak, igyekeztek őt besározni, hűtlen kezeléssel meg mindenféle korrupciós vádakkal illették. Lemondott, utóda 1912-től Miklós Antal lett. Ezután visszavonult, de nem lett megkeseredett ember, közéleti szerepet azonban nem vállalt. Nem tétlenkedett, 1932-ben megjelent a főművének tekintett monográfia, amiben Újpest történetét rögzítette. Igazi polihisztorként nem csupán tudományos-történelmi munkákat írt, hanem verseket is, amiket 1932-től több kötetben tett közzé. Sok-sok magyar nótának nem csak a dallamát, hanem a szövegét ő szerezte, ezek ma is közkedvelt számai az ezt a fajta zenét szeretőknek.

Ezt a sokoldalú pályát vázolja fel a Pozsgai Zsolt és Dózsa László. Azt a célt tűzik maguk elé, hogy a közjó érdekében munkálkodó politikus és az igen aktív városvezető mellett bemutassák a hús-vér embert, az éneklést, a táncot, a mulatozást kedvelő fess fiatalembert, a snájdig katonatisztet, a szókimondó, magas rangú tisztviselőt, a családját, gyermekeit szerető édesapát, a feleségével zsörtölődő idősödő férjet. Ehhez a visszatekintő formát választják, a címben szereplő meglepetés az, hogy a 75. születésnapját ünneplő Ugró Gyulának huszonéves rajongói partit szerveznek. Itt elevenítik fel életútját, amiből megtudja a közönség, kitől örökölte a nóták szeretetét, nagyapja és édesapja is a híres dalos volt. Felelevenítik azokat a parázs vitákat, amiket az ország vezetőivel, köztük ifj. gróf Andrássy Gyula belügyminiszterrel folytatott, nem félt senkitől és semmitől, ha Újpest érdekeiért harcolt. Ezekben a jelenetekben nem száraz tényadatok kopognak, ugyanis közben és közöttük felcsendülnek Ugró Gyula kedvenc nótái és szerzeményei, amit Farkas Sándor prímás vezényletével ad elő az Újszínház cigányzenekara. A produkció fényét emeli még a Bem Néptáncegyüttes, akik Kis István és Kis-Demeter Erika koreografálta táncokat mutatják be.  Dózsa László rendező ragyogó ötlete, hogy amikor szóba kerülnek az Ugró Gyula által életre hívott közintézmények és idehozott gyárak, a színpad hátterében jókora vetítővásznon megjelennek az ezeket ábrázoló képek, amiket a közönség – megnyugtató mormogás kíséretében – mind egy szálig felismer. Az is igen nagyszerű rendezői megoldás, hogy a játéktér nézők felőli bal oldalán életnagyságú Ugró Gyula-fotó látható, így olyan, mintha ott lenne a színészek között, és kedvtelve nézné az előadást. A publikum hallhatja Ugró Gyula hitvallását, ami azonban nem csak az ő, hanem a rendező meggyőződése is: a haza szeretete nem ártalmas, mert az nem nacionalizmus, pláne nem sovinizmus, hanem építi és összekovácsolja a közösséget.

A színészek minden kritikát kiálló teljesítményt nyújtanak, Maros Gábor alakítja Ugró Gyulát, ami kimondottan neki való feladat, ugyanis nem csupán játszani kell tudni, hanem énekelni is, és erre a szerepre nála hivatottabb művészt nem is lehetett volna találni. Nem csupán megfoghatatlanul gazdag színészi eszköztárával bűvöli el a publikumot, hanem fényesen csengő tenorjával is. Ugró Gyula legádázabb ellenfelét, a helyére ácsingózó, majd azt elfoglaló Miklós Antalt Agárdi László kifogástalanul kelti életre, eleinte könyörtelen, majd elődje nagyságát elismerő politikust állít a színpadra. A három ifjú meglepetés-szervezőt megszemélyesítő Pánics Lilla, Maros Bernadett Eszter és Őri Pál Adrienn is avatott művelője a nótaéneklésnek és színészmesterségnek, és ennek az első perctől kezdve az utolsóig tanújelét adják. Ugró Gyula cserfes feleségét, Arankát László Mária az ehhez a karakterhez szükséges zsémbességgel, ugyanakkor a férjét óvó asszonyi szeretettel jeleníti meg.

Pozsgai Zsolt és Dózsa László közös darabja, A meglepetés méltó emléket állít a hazáját mindig híven szolgáló Ugró Gyulának, bemutatja azt a városatyát, akit a közügyek mindig foglalkoztattak, akinek egész életszemléletét szűkebb pátriája és nemzete iránti felelősségtudat és kötelességérzet hatotta át. Igazi, követendő példaképet állítanak a mai magyarok elé.

Reklámok