Orlai Produkciós Iroda
Film és koncert Cseh Tamás dalaival

Mohácsi János színészosztálya 2012-ben végzett a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán. Tulajdonképpen színésznek tanultak, de az éneklés és a hangszereken játszás is elég jól megy nekik, annak ellenére, hogy nem tartják magukat különösebben muzikálisnak. Ezt a fajta tehetséget énektanáruk Rozs Tamás fedezte fel bennük, és biztatta őket, aknázzák ki zenei adottságaikat. Először harmadéves hallgatókként 2010. február 27-én vizsgaelőadás keretén belül mutatták be Füst a szemben címmel Cseh Tamás-összeállításukat, a vizsgán túl így fejezték ki tiszteletüket a 2009-ben elhunyt színész, énekes előtt. Ez az est ebből a szokványos vizsgafeladatból nőtte ki magát és fejlődött önálló, közönségérett előadássá, ami jócskán túlmutat egy szimpla megmérettetésen. Cseh Tamás gitáron játszotta műveit, az osztály viszont különböző hangszerre meg együttes éneklésre írta át. A hangszerelés és a generációs különbség meg a másfajta társadalmi háttér módosítja a számok mondanivalóját, olyan örök és egy adott koron keresztül a mához köthető jelentésrétegek kapnak így hangot, amikben másfajta, napjainkhoz szóló üzenetek szólalnak meg. Ez adja a produkció a sava-borsát, és mind a fiatalabb és mind az éltesebb nézők hallatlanul élvezik ezt, rácsodálkoznak a fülükben visszacsengő dalokra, és szinte egymásra kacsintva értik és értelmezik a bennük megbújó régi, mögöttes gondolatokat és az ezekből kiinduló új tartalmakat.
A bemutató most március 31-én volt a zsúfolásig megtelt Belvárosi Színházban. Az est első részében a publikum megtekintheti a produkció címét adó filmet, az ötven perces Micsoda útjaink-at, ami precíz megfogalmazás szerint koncert–doku–roadmovie zenés film. A filmen vezérmotívumként vonul végig a New Yorkban és Washingtonban adott koncert, amit a kinti magyarok szerveztek nekik. Közben pedig a várakozás teli indulástól kezdve az izgatott megérkezésen át, az Óperenciás-tengeren túl eltöltött időn keresztül a hazafelé baktatásig követi nyomon a fiatal művészek és tanáruk eseménygazdag útját. Különös, néhol szürrealisztikus, néha bohókás jelenetsorok váltakoznak és egészítik ki egymást, s ezeken a humoros, burleszkszerű bevágásokból és komoly, időnként filozofikus monológokból álló részeken a közönség pompásan szórakozik. A Nagy Almában meg a Washington DC-ben másfajta életritmussal, felfogással találkoznak a fiatalok, ezek a tapasztalatok gyökeresen eltérnek a hollywoodi filmek által az amerikai álomról meg életvitelről közvetített ideáltól. A Tiszeker Dániel rendezte film igen pörgős, egy percnyi üresjárat nincs benne, ami a két operatőr, Pataki Ádám és Erdélyi Dávid, valamint Mészáros Attila vágó munkáját is dicséri. Ez idő alatt – mintegy hangulati aláfestés gyanánt – a színház kupolájában New York körpanorámás képe látható.
A szünet után Cseh Tamás fotójára váltott át a kupolakép, és fizikai valójukban is megjelennek a filmről már ismerős lányok, fiúk: Béli Ádám, Boros Anna, Decsi Edit, Formán Bálint, Horváth Szabolcs, Kárpáti Pál, Keresztény Tamás, Kiskamoni-Szalay Lilla, Lábodi Ádám, Lovas Rozi, Porogi Ádám, Váncsa Gábor, Vitányi-Juhász István, valamint az őket gordonkán kísérő Rozs Tamás. A koncertet, amit a filmben szétdarabolva láthatnak a nézők, azt most folyamatában követheti nyomon a nagyérdemű. A vegyes korcsoportba tartozó publikum egy kicsit nehezen enged fel, de a harmadik-negyedik szám után már együtt él az előadókkal, a zene titokzatos hullámai elönti őket, és a szöveg áthallásai, utalásai magukkal sodorják az embereket, akik könnyű szívvel, időnként jólesően borzongva emlékeznek, nosztalgiáznak. Az osztály fegyelmezetten, apait-anyait beleadva játszik, és szigorúan tartja magát a rendezői utasításokhoz, ami erős figyelmet és összehangolt munkát követel tőlük, itt kevés tere van az improvizálásnak. Dicséretükre legyen mondva, maximálisan helytállnak. Profi módon oldják meg feladatukat! Nem csoda, hogy az elbűvölt közönség nem akarja, hogy abbahagyják, és hosszú-hosszú percekig tapsolja őket. Egy-egy dal erejéig két vendég: Csákányi Eszter és Kulka János is fellép, mindketten Kaposvárról indultak.
A széksorokban ülők igazán elégedetten kelnek fel helyükről, mert azt kapják, amit vártak, a tízen- és huszonévesek a felfedezés örömével hallgatják a dalokat, az idősebbek pedig elmerengnek és ifjúkorukra gondolnak vissza.