Országút Társulat

A kincses Kolozsváron, 1931-ben született Puskás Attila értelmiségi apa, anya gyermekeként mindkét felmenője hivatását magáénak érzi. Édesapja tanárként dolgozott, így ő is ezt a pályát választotta, édesanyja az irodalom elkötelezett híve volt, verseket írt. Puskás Attila 1954-ben végzett a Bolyai Tudományegyetem Természetrajzi szakán, Csíkban több helyen is tanított, az ’56-os eszmék meg tiltott irodalmi művek terjesztéséért, felforgató tevékenységért 1959-ben perbe fogták, és koholt vádak alapján 20 évi kényszermunkára ítélték, ahonnan 1964-ben szabadult. Ezután legegyszerűbb fizikai munkával kereste a kenyerét. A hetvenes években kapott csak végzettségének megfelelő állást. A román rendszerváltásnak nevezett felfordulás után az RMDSZ színeiben politizált, a Kovászna megyei Volt Politikai Foglyok szövetségének tagjaként segíti sorstársait. A magyar állam A hazáért és a szabadságért emlékéremmel és a Köztársasági Arany Érdemkereszttel, a román pedig az Antikommunista Ellenállásért elismerő oklevéllel tüntette ki. Küszöbök című, életrajzi ihletésű drámáját 1965-ben, szabadulása után írta, aminek február 27-én volt az ősbemutatója az Országút Társulat Fekete Sas utcai előadótermében.
Puskás Attila drámájának címe átvitt értelmű, ki milyen küszöbön hajlandó átlépni csupán a vegetálásért, az egyszerű életben maradásért, a boldogulásért, netán a vajas kenyérért. A Küszöbök többrétegű mű, amit a színpad beosztása is jelez. Konyhából, ebédlőből, hálószobából és dolgozósarokból áll. Ebben a lakásban három generáció él együtt. A 70 körüli, gyenge hallású, folyton a halálról motyogó nagymama, az ötvenes szülők, a fellengzős apa és a hosszútűrés erényét állandóan gyakorló anya, meg az egyetemre készülő fiuk. A férjezett és babát váró lányuk nem lakik velük. Erre a buktatókkal teli családi helyzetre vastagon telepszik rá a Ceausescu-rezsim sötét, a magyarokat semmibe vevő, párialétbe kényszerítő légköre. A súrlódások mindennaposak, amiknek előidézésében a családtagok jelleme és a külső politikai helyzet egymást erősítve „szorgoskodik”. A fantaszta apa a valósággal szembenézni nem tudó természetével uralja a családot, amolyan pater familiasként viselkedik. Háztartásbeli felesége az ’asszonynak nagy köténye legyen’-típusú, naphosszat robotoló nők népes táborába tartozik. Fiúk, Frici már a Kárpátok Géniuszának szocializmusán nevelkedett, mindig a könnyebb utat választja, ügyeskedik, csak ímmel-ámmal akar tanulni, ami csak jó kifogás neki a lazsálásra. Hédi lányuk várandós, nemsokára megérkezik a kisbaba, de nincs otthonuk, férje rokonainál csak kegyelemből húzhatják meg magukat, nincs hová vinni az újszülöttet. Anti, a vő könyvelőként dolgozik, igen lojális és szolgálatkész a román hatalom iránt, mert úgy érzi, ha ilyen alázatos, akkor lakást kaphat valamelyik blokkházban. A fő konfliktust az adja, hogy az apa nagyvonalúan kijelenti, jöjjenek ide lakni, majd valahogy összehúzzák magukat, legfeljebb a mamát átköltöztetik a kisszobába. Persze a feleség hallani sem akar erről, lelkiismeret-furdalása van, hogy az anyját egy ablak nélküli zugba akarják bedugni. Ott vitatkoznak a szegény, töpörödött öregasszony feje fölött, és nem veszik észre, mialatt ők civakodnak, s mama csendesen eltávozott ebből a földi árnyékvilágból. Megoldotta helyzetet, és még csak a büdös barlangba sem kellett mennie…
Ez a rövid, egy órás darab látlelet az 1960-as évek Erdélyének társadalmi és szociális állapotáról, a magyarok életkörülményeiről, testi-lelki szorongatásáról és nyomorúságáról. A románok úgy vélik, csak hazátlanok, azaz bozgorok, örüljenek, ha megtűrik őket, meg hogy levegőt vehetnek. Két út állt előttük, az ellenállás vagy a behódolás. A Küszöbök családjában mindkettőre akad példa. Ez a kétfelé húzó magatartás a magyar népességen belül több családra is igaznak bizonyul, ezt a szembeszegülő vagy meghunyászkodó viselkedést a drámában úgy fejezi ki a szerző, hogy nincs vezetéknevük, tehát bármelyik famíliában megeshetett ez a történet, sőt a nagyanyónak, az anyának meg az apának még keresztneve sincs, csak a gyerekeiknek. Az Országút Társulat összeszokott együttese most derekasan helytáll. Tarnay Luca a motyogós nagyi szerepét úgy hozza, hogy többet és élesebben lát, mint a környezetében élők. A mártír anyát és a mindig csak nyelő, a látszatot fenntartani igyekvő feleséget Alexandrova Marianna hibátlanul jeleníti meg. Kondorosy Szabolcs remekül formálja meg a nem a földön járó, állandóan dörgedelmeket szóró apát. Gorove Kristóf korrekt alakításában Frici inkább léha, dologtalan fiatalember, mint a társadalom hasznos tagja. A tétova, várandós Hédit Jákfalvy Kata kiválóan személyesíti meg. Simon Norbert Antija az a gazsuláló magyar, aki azt hiszi, ha kedvesebb és elfogadóbb a hatalommal szemben, az majd ugyanezt viszonozza. Zolit, Frici hasonszőrű barátját Springer Bence, az ócskásasszonyt Harsányi Zsófia játssza.
Szomorú eseménysort dolgoz fel ez a drámaiatlan dráma, mert hiányoznak a vérre menő konfliktusok, emberboldogító, világmegváltó eszmék harcai, nincsenek benne kimagasló, szent ügyekért küzdő, majd elbukó, nagyformátumú hősök, csak szerény képességű, alapvető emberi jogaiktól megfosztott kisemberek, akik vergődnek az idegen, utálattal teli, sértett hatalom fogságában, amibe a fejük fölött hozott és megkérdezésük nélkül összeeszkábált trianoni rablóbéke lökte őket.

Reklámok