Bárka Színház – Stúdió

 

A Bárka nézői megszokták, hogy kedvenc társulatuk mindig különleges tartalmú és látványvilágú színművekkel rukkol elő. Közönségük ezeket szereti és várja el tőlük. Most is ilyesmivel lepik meg táborukat, a várdúló, leleményes Odüsszeuszt, a világirodalom legismertebb alakját, Homérosz eposzának a főhősét, az ő 10 évig tartó bolyongását és hazatérését elevenítik fel a maguk sajátos eszközeivel. Produkciójukat nem csupán a felnőtteknek, hanem 6 éves kortól a gyerekeknek is szánják, azaz családi színházazást kínálnak, kicsik és nagyok egyformán értik és szerethetik ezt a darabot. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretén belül a Francia Intézet támogatásával március 29-én vitték színre az Odüsszeusz szemeteslapáton című előadásukat, amit Philippe Genty és Mary Underwood rendez. Az 1938-ban született koreográfus, báb- és képzőművész Genty a francia színjátszás emblematikus képviselője, 1967-ben hívta életre saját társulatát, a Compagnie Philippe Gentyt. Velük együtt dolgozva alakította ki a ma már védjegyévé vált kísérletező színházát, amiben átlépi a műfajok határait, az általa megálmodott és rendezett darabok egyszerre báb- és mozgásszínházi élményt nyújtanak, amiben a hétköznapi tárgyaknak meg a zenének kiemelkedő szerep jut. Ezzel az összművészeti hatással alaposan megmozgatják a publikum fantáziáját, akiknek figyelniük kell és szellemileg aktívan közreműködni, nem bambulhatnak el, vagy kapcsolhatnak ki. Sokat bíz a széksorokban ülők képzeletére, az idősebbekből előhozza gyermeki énjüket, a fiatalabbakét pedig hagyja szabadon szárnyalni. Ebben a tárgyszínházi előadásban így tudja a legegyszerűbb háztartási eszköz, például a szárnyas dugóhúzó Odüsszeuszt megszemélyesíteni, a szárny nélküli változat pedig Télemakhoszt, a fiát. De kiemelkedő szerep jut a tésztaszűrőnek, ami a sisakot jelenti, a hajszárítónak, ami a szelet kelti. De jut feladat cukorkadaraboknak, kisméretű boroshordónak, ami az egyszemű küklopsznak kölcsönzi a testét, de van helye a legyezőnek, ami a vitorlát, a szemeteslapátnak, ami a hajó elejét mutatja és a tengert jelképező kék zuhanyfüggönynek. Az erős hullámzást előidéző habverő sem marad ki. A női vonzerő kifejezője a kelkáposztalevél. Lufik is röpködnek, aminek a gyermeknézők nagyon örülnek.

A fényes Odüsszeusz 10 kalandjából nem az összeset emeli be az előadásba a rendező, hanem a mesén belül is legmeseszerűbbeket. A széljárta Ilion feldúlása után 12 hajóján szép zsákmánnyal és társaival együtt a furfangos Odüsszeusz is elindul hazafelé. Először a Lótuszevők országában köt ki, ahol a férfiak és nők – mai szóhasználattal élve – kábítószerfüggők, ugyanis egész napjukat bódult állapotban töltik, amit a lótusz bőséges fogyasztása vált ki belőlük. Ezután a küklopszok szigetét keresik fel, a gonosz, vad külsejű Polüphémosz barlangjából csak nagy üggyel-bajjal tudnak kiszabadulni. A félelmetes, zengőszavú Kirké, az embereket disznóvá változtató istennő hazájába is elvetődnek. A Szkülla és a Kharübdisz hajótörő veszedelmein is valahogy átevickélnek, valamint túlélik a mindenkit megszédítő szirének énekét. A széphajú nimfa, Kalüpszó 7 esztendőn át tartja szerelmes rabságában a hozzá már az összes emberét meg hajóját elvesztő, tűrő lelkű Odüsszeuszt. Végül az isteni hős csak hazaér Ithakába, ahol az íjverseny alatt könyörtelenül leszámol a kérőkkel, élükön a kérkedő Antinoosszal, és bebizonyítja feleségének, az okosszívű, jóeszű Pénelopénak, hogy valóban ő, a dicső Odüsszeusz tért vissza. Mindezt a Bárka három művésze: Szorcsik Kriszta, Dévai Balázs és Jerger Balázs adja elő. A színészmesterség összes fogását igen magas fokon felvonultatva keltik életre valamennyi figurát, és a sok-sok konyhai eszközzel is igen zseniális módon bánnak. Mindig tudják a nézők, mikor melyik szereplő bőrébe bújnak. Igen jókedvűen komédiáznak, de nem ripacskodnak, a burleszk jeleneteket nem játsszák túl, egyszóval alakításukban minden a helyén van.

Pompás szórakozást nyújt az a 70 perc, amíg a darab tart. Ritka erények közé tartozik az, amiben ez a produkció „bővölködik”, és ez nem egyéb, minthogy együtt van a család apraja-nagyja, ugyanazt látják, értik, egyazon dolgokon nevetnek. Meglehet, hogy az általános iskolásokat még a cselekmény, a tánc, a mimika meg a sok-sok meseelem köti le inkább, életkori sajátosságaiknál fogva még nem reagálnak a sima sztori mögött rejtőző általános emberi igazságokra, tartalmakra, de az idősebbek már igen. A szülőkben olyan kérdések fogalmazódnak meg, hogy miként fogadják a sorscsapásokat, amiket befolyásolhatatlan égi és földi hatalmak mérnek rájuk. A közönség hölgytagjai megtapasztalták már, milyen nehéz annak az asszonynak a sorsa, akinek a férje húsz éve távol jár, akiről azt sem tudja, él-e vagy meghalt. A férfiak is átérzik, milyen hányattatásokkal teli út vezet vissza az otthonba, micsoda kétségek gyötrik őket, hogy félrelépett-e hitvesük, vagy éppen a szalmaözvegyi fátyolt készül eldobni, arról nem is szólva, miként fogadja és vajon megismeri-e a fia, akit karon ülő kisbabaként látott utoljára. Elvárható-e az évek hosszú során át barangoló férfitől, hogy tartsa távol magától a szépnem képviselőit, elfogadható-e, ha útközben ki-kikacsingat a házasságból, többször is megcsalja a feleségét, akitől viszont teljes hűséget vár. Mi módon lépjen fel, teljes szigorral vagy kesztyűs kézzel bánjon az életére törő, házát ellepő, helyét elfoglalni akaró, gátlástalan ellenségeivel? A Stúdióból távozó gyerekek és hozzátartozóik széles mosollyal jönnek kifelé, mert mindenki azt kapta, amit várt: önfeledt kacagást és csöppnyi mélázást. Ezért szerethető ez az előadás, mert minden korosztályt megmozgat, mindenkit megszólít, és mindenkinek van mondandója.

Reklámok