Főnix Színház

 

A Főnix Színház idei évadának utolsó premierje ez a produkció, aminek első szereposztása május 30-án, a második pedig június 6-án mutatkozott be. Ez a darabválasztás azért is érdekes, mert inkább komoly, elgondolkodtató műveket szeretnek műsorukra tűzni, így palettájukon a vígjáték meglepetésnek számít. Thuróczy Katalin az olasz commedia dell’arte hagyományát eleveníti fel, művének középpontjába a 18. század legismertebb és legtermékenyebb olasz szerzőjét, Carlo Goldonit állítja. A 120 művet alkotó Goldoni ennek a műfajnak számtalan elemét reformálja meg, vásári komédiából polgári vígjátékká alakítja, ugyan meghagyja a tipikus figurákat, így a Kapitányt, a Doktort, a szerelmes Pantalonét, az okos, a naiv és a buta szolgát meg a sorsüldözött szerelmespárt, nem engedi az álarc viselését, a színészeket rögtönzését, ő ír a nekik kissé emelkedettebb stílusban szöveget. Thuróczy Katalin teljesen új művet hoz létre, nem Goldoni egyik darabját adja vissza, hanem többől gyúrja össze ezt igen aranyos, szerethető, habkönnyű komédiát. Egyedül a nálunk Mirandolina néven közkinccsé vált A fogadósnőre utal. A cím is hajaz a világot jelentő deszkákon leggyakrabban játszott Csetepaté Chioggiában-ra. Imitt-amott más hasonlóságok is felfedezhetők, például a főszereplő Zanetta, a pergőnyelvű, már 3 férjet elfogyasztó, de a negyedik után ácsingózó fogadósné.

Az írónő a Purparlé Velencében-be az állandó karakterek közül csak ötöt emel be, Goldoni mesteren kívül szerepel még Zanetta, a mutatós, nagyszájú szépasszony, Truffaldino, a hősszerelmes és nevettető, Toffolo, a furfangos, még a gazdája eszén is túljáró szolga, Angelica, a Truffaldinóba belehabarodott, sanyarú sorsa miatt mindig sírdogáló leányzó és Niccolo, az ostoba, ámde tehetős udvarló. A cselekményben minden olyasmi akad, ami elengedhetetlen feltétele egy igazi, vérbő komédiának. Van benne igen szemrevaló gonosz mostoha, és az általa csak háztartási robotnak kezelt nevelt leány, akit ’jóanyja’ akarata és vonzalma ellenére akar férjhez adni az együgyű, ámde vagyonos fiúhoz. Két, társulat nélküli színész is előfordul, az egyik a kedvesét, a folyton kesergő és picsogó lányt akarja megszöktetni, a másikat csak a potyázás érdekli, szerencséjére, mindig csurran-cseppen neki valami. Rajtuk kívül még ott kavarog a gyengeelméjű polgár is, aki a takaros fogadósnéra feni a fogát. Truffaldino márki-álöltözetbe bújik, hogy megtévessze a kapzsi Zanettát, és női ruhába, hogy a fajankó Niccolót átverje. Amit félre lehet érteni és magyarázni, azt félreértik és magyarázzák, füllentenek, és nagyokat lódítanak, sőt blöffölnek is, ha kell. Egyszóval tökéletes és roppant szórakoztató itáliai vígjáték kerekedik ebből.

A hamisítatlan olasz miliőről a Csáki Rita, Makray Gábor és Veres Dóra tervezte, száradó lepedőkből, kikötői bakokból álló látványvilág gondoskodik, mindezt gazdagítja a ricsaj, a veszekedős, csipkelődő, egymást ugrató, pajzán beszéd. Gallai Péternek, a Piramis együttes billentyűsének fülbemászó, a suszterinasok által is fütyülhető dallamai is az előadás hangulatát erősítik. Hartai Laura korhű jelmezi remekül illenek a darabhoz. A produkciót a Főnix Színház művészei szemmel láthatóan kedvtelve és igen magas színvonalon adják elő. Június első péntekjén a huncut, szerelem- és pénzéhes Zanettát Facskó Marica hibátlanul formálja meg. Egyszerre megértésre, ölelésre vágyó szépasszony és kibírhatatlan fúria. Makray Gábor az élelmes, ördögien ügyes Toffolót elismerésre méltóan jeleníti meg. Albert Johanna, a Főnix Színház Drámastúdiójának színinövendéke a szegény Angelica-Hamupipőkét kedvesen, bájosan kelti életre. A színészetet még tanuló Várkonyi Tamás Carlo Goldonit remekül személyesíti meg. Hole Dániel a tökkelütött Niccolót derekasan helytállva viszi fel a színre. Bicskei Kiss László, a Magyar Kultúra Lovagja nem csak rendezi a darabot, hanem Truffaldinót játssza is. A színészmesterség minden csínja-bínja a kisujjában van, ez jól látszik briliáns alakításán. Sima modorú márkit, könnyűvérű nőt, elhivatott színészt vinni a nézők elé, egyre megy, mert igen meggyőzően hozza mindegyik figurát.

A jámbor nézőnek nincs mindig lelki érkezése nehéz, súlyos társadalmi gondokkal, gazdasági bajokkal foglalkozni, mához szóló üzeneteket elrejtő kódokat megfejteni. Viszont, mint egy falat kenyérre, oly nagy szüksége van ilyen estékre, amikor harsányan nevethet, önfeledten hahotázhat, felhőtlen örömmel kacaghat, vagyis kiszakadhat a mindennapok taposómalmából.