Művészetek Palotája

Fesztivál Színház

 

Az újcirkusz fogalom nem régen, hanem mostanában keletkezett. Első hírnökeként hazánkba a neves kanadai együttes, a Cirque du Soleil érkezett, és elkápráztatta a közönséget, mert hasonlít a mindenki képzeletében élő cirkuszi mutatványokhoz, azonban látványvilágában, a fellépők tudásában mégis annyira különbözik az előzőektől. Az újcirkusz műsora a falu vagy város szélén felállított sátorban dolgozó truppok ismert számaiból is rengeteget tartalmaz, ezekhez azonban sok-sok pluszt ad. Itt is vannak bohócok, zsonglőrök, kötél-rúd meg dróttáncosok, akik produkcióikat igen magas művészi színvonalon prezentálják. Két éve alakult a Recirquel társulat, ők az úttörői itthon ennek a műfajnak. Először, 2012-ben a Sziget Fesztiválon, majd a Millenáris Teátrumban léptek fel, és ejtették ámulatba a szépszámú közönséget. Első, egész estés előadásukat Cirkusz az éjszakában címmel tartották tavaly a Művészetek Palotájában, és elsöprő sikert arattak vele, pillanatok alatt hatalmas szurkolósereg verbuválódott köréjük. Nemcsak itthon, hanem Oroszországban is nevet szereztek már. Az idén, a március 28-án bemutatott A Meztelen Bohóc nem csupán a Tavaszi Fesztivál sok-sok eseménye közül volt az egyik, hanem a sorozat Müpabeli nyitó előadása is. Azóta állandó darabja lett a Fesztivál Színháznak, és mindig táblás ház előtt megy. Vezetőjük a Liverpoolban koreográfus-rendezői szakon diplomát szerző Vági Bence, akit vonz a színház, a kabaré és cirkusz világa, ezért ötvözi mind a hármat, így olyan mixet hoz létre, amiben mindegyikből van egy-egy rész, a végeredmény azonban mégis valami egészen új és más. Az együttes tagjai az Állami Artistaképző Intézetben a közelmúltban végzett fiatalok, akiket a közös munkára hosszas és igen gondos kiválasztás után kért fel. Az artisták mellett kiemelkedő szerep jut Csanádi Judit díszlettervezőnekés Sárik Péter zeneszerzőnek. Őkrégi csapattagok, most csatlakozott hozzájuk Berzsenyi Kriszta jelmeztervező. Pető József a világításnak és a fényeffekteknek a mestere. Ők gondoskodnak arról, hogy A Meztelen Bohóc összművészeti élményt nyújtson, meglegyen benne a zsonglőrök lélegzetelállító ügyessége, az artistáknak az emberi test lehetőségeit felülmúló technikai tudása, a bohóc szívszorító fájdalma és visszafogott öröme, a zene egyszerre kiemelő és aláfestő hatása meg a ruhák szemet gyönyörködtető színessége.

A Bohóc most kilép a megszokott nevettető helyzetből, nincs krumpliorra, nem esik folyton hasra, nincs erősen kifestve, nem hangoskodik, nem ijesztgeti a gyerekeket, nem a rekeszizmokra akar hatni, hanem jóval emberibb, gyötrődőbb és a nézőhöz közelebb álló. Ő fogja egybe az előadást, és adja meg alaphangját. A Bohócot felváltva alakítja Egyed Brigitta és Farkas Gábor Gábriel. Visszafogottak, nem provokálják a publikum tagjait, nem hozzák kínos helyzetbe őket, hogy feszengjenek és rosszul érezzék magukat. Herczeg Richárd duplakötélen előadott drámája az est igencsak elemi hatást kiváltó száma. Itt érzik a széksorokban ülők, hogy amit látnak az igazi művészet, mert túlmutat az istenadta tehetségen meg a gyakorlatokon, edzéseken megszerezhető rutinon, vagy a puszta készségeken. Nagyon aranyos és kedves, az amúgy kockákkal brillírozó Illés Renátó és a feszes kötélen is remeklő Veres Zsanett kézen álló (handstand) szerelmes kettőse. Bohócpárosként mulattatja, és lábzsonglőrként készteti csodálatra a nagyérdeműt Pintér Áron és Lakatos Leonetta, aki ezen felül – néhány alkalommal – még egy méretes golyón is egyensúlyozik. A második felvonás vidámságát a WallKings többszörösen díjazott gumiasztal-csapatának tagjai: Ott Olivér, Törő Máté, Némedi Zsolt és Szabó Andrea alapozzák meg. Dittmar Laido karikákkal bemutatott mutatványait tátott szájjal figyeli a közönség. Öt táncos – Horváth Zita, Orbán Andrea, Pálfi Gabriella, Túri Lajos Péter és Zsíros Gábor – nem csupán kiegészíti, hanem inkább emeli az előadás fényét. Felvételről hallható a Hollerung Gábor által vezényelt Budafoki Dohnányi Zenekar, azonban Czigány Judit énekével élőben kíséri az artisták számait.

Felejthetetlen élményt nyújt az előadás! Aki csak úgy, jóindulatú vagy egészséges kíváncsiságból ül be, hogy mi fán terem az „újcirkusz”, az bizony csak kapkodhatja a fejét. Már aznap este kezdi átértékelni a cirkuszról eddig kialakított, inkább lesújtó, mintsem pozitív véleményét, mert amit lát, az bizony gyökeresen más, mint amit eddig tapasztalt. Nem felületes szórakoztatást, egy kis buborékot kap, hanem magas fokú művészetet, amiben az emberi test határokat áthágó teljesítménye párosul a szépséggel és a tökéletességgel.