Vinko Bresan filmje

Mozinet

 

A világot elárasztó amerikai filmdömping idején külön öröm európai, pláne – nyugati szóhasználattal élve – az egykori keleti blokk valamelyik államában készült alkotást nézni. Horvátország több évig tartó súlyos, sebeket adó és kapó harcok árán vált ki a volt Jugoszláviából. Húsz év alatt azonban egyenesbe hozta dolgait, nem csak a háborús sérüléseket tüntette el, de művészeti élete is magához tért. Ennek a horvát újhullámnak köszönhető A pap gyermekei (Svecenikova djeca) is. Ezzel a címmel az ismert zenész, színész, drámaíró Mate Matisic először színművet írt, majd 2013-ban ezt dolgozta át filmmé, aminek a forgatókönyvét és a zenéjét is ő készítette el. A rendező nem más, mint Vinko Bresan, a horvát kulturális közélet egyik meghatározó alakja, akinek ez az ötödik játékfilmje. Mindketten a zágrábi egyetemre jártak, azonos korúak, ötvenes éveiket kezdik meg, látásmódjukra, felfogásukra a háború rányomta bélyegét, és mind a mai napig meghatározza. A pap gyermekei komédiának tűnik, azonban csak a felszínén az. Ha a jámbor a néző nem csupán azt akarja látni, ami a vásznon zajlik, hanem veszi magának a fáradságot és mögé néz, akkor bizony súlyos társadalmi mondanivalókat is felfedez, amit a film a fanyar humor és a tabudöngetés keverékével próbál kifejteni. A kissé gyermekded ifjú tisztelendő a népességnövekedés elérése érdekében különös szövetséget köt a falu minden lében kanál trafikosával meg hőzöngő gyógyszerészével, átlyukasztják az óvszereket és fogamzásgátló tabletta helyett vitaminokat adnak a lakosoknak. A gyermekáldás be is következik, mesterkedéseiknek azonban számos nem várt következménye lesz, az események egykettőre túlnőnek rajtuk, egyik tragédia jön a másik után.

A film alaphangját a keresztény- és egyházellenesség adja meg, ezzel a rendező megfricskázza a mélyen hívő horvát nemzetet, és a horvát identitás megtartásában élenjáró klérust. A római katolikus anyaszentegyház három papja is igen dicstelen szerepet játszik. Az egyik, a főhős, a teológiát frissen elvégző Fabijan atya, aki olyan naiv és ártatlan, mint egy ma született bárány, elvakult buzgalmában egyik hülyeséget csinálja a másik után. A másik lelkész, a koros Jakov atya. Ő a film tetemes részében teljesen normálisnak látszik, szavai és tettei igaz jézuskövetőt mutatnak fel. A végén azonban ő lesz a főgonosz: ez trottyos papbácsi teherbe ejti a kórusában csengő hangon éneklő, angyali tisztaságú kislányt. Ez utóbbi felkapaszkodik a katolikus papok által lekövetett pedofil-botránysorozatra, amit évek óta szellőztet a világsajtó. Mostanáig úgy tűnt, széles e földgolyóbison gyermekeket csak papok molesztálnak. De megtört a jég, napjainkban kiderült, ez a fajta szörnyű gaztett nem csupán az ő köreikben fordul elő. Híres-nevezetes médiasztárunk tanárként éveken keresztül zaklatta lány-és fiútanítványait, majd amikor szép csendben eltávolították a gimnáziumból, akkor a tévében is folytatta üzelmeit. A brit sajtó is hangos, hogy köztiszteletben álló személyiségek ferde hajlamaikkal üldözték fiatal beosztottjaikat. Az Interpol legutóbbi, több évi megfigyelés és nyomozás után lebuktatott egy gyermekpornó oldalakat működtető hálózatot, aminek tagjai között bizony rabbik is akadnak. Nem csupán az alsópapság, de a püspök is méltatlan tisztségére: a luxusjachton érkező, tenyérbe mászó képű főpap csak a vétkek eltussolására törekszik, attól fél, nehogy gyermekmegrontás este forogjon fenn. Homoszexualitás is helyet kap a filmben, a kormánypárt és az ellenzék férfivezére a kamerák előtt rendszeresen éles pengeváltásba keveredik, megállás nélkül szapulják egymást, mutyiban viszont szeretők. A nevenincs kis sziget bennszülöttjeinek mind egy szálig valamiféle beütése van. A trafikos Petar a falusiak összes párkapcsolati titkát és szexuális viszonyát meg a férfiak méretét ismeri. A patikus Marin minden idegent gyűlöl, a szent, nagy horvát haza lelkes híve. Vlado, a rendőr sem áll hivatala magaslatán. A félnótás Jure nem mer fellázadni a nyakába varrt gyerek meg a csak egyéjszakás kalandnak szánt, de muszájból elvett nő miatt. Marija belebolondult abba, hogy annak idején szerb katonák meggyalázták, sivár életét a katalán tenor, José Carreras iránti rajongása teszi elviselhetőbbé. A kis trombitáslány is összefekszik a falu minden hímjével.

Bresan filmje morális kérdéseket is feltesz, leginkább a gyónási titok megtartását járja körbe, a Teremtő egyszerű szolgáit milyen lelkiismereti válságba sodorják a vallomások. Nem csupán Don Fabijan őrül bele Jakov atya gyónásába, és köt ki a vigyorgóban, az ő gyóntatására kiküldött paptársa pedig a rászakadó tudás terhének nyomása miatt szalad ki a világból. Van- e joga az Úr méltatlan, de szolgálatára elhívott és felszentelt pásztorának Isten szerepébe bújni, az ő feladatait ellátni? Helyet kapnak még Európát nyomasztó társadalmi gondok is, ilyenek például, mint a fehér népesség vészes fogyása, egyre kevesebb gyermek születése, kis közösségek elsorvadása, a falvak elnéptelenedése és elöregedése, a fiatalok elvándorlása. Az abortusz és a meddőség gyötrő kínja is felszínre kerül, ezeken kívül még a muzulmánellenesség, a tőlük való félelem is.

A színészek derekasan elvégzik a rájuk bízott feladatot. A főhőst, a kétbalkezes Fabijan atyát Kresimir Mikic elismerésre méltóan alakítja. A néző végigkövetheti azt az érési folyamatot, amin ez a karakter átmegy, hová vezet ennek a csupa jó szándékú fiatalembernek az útja, hogyan nőnek túl rajta és győzik le őt az általa éltre hívott ügyek, míg a végén összecsapnak feje felett a hullámok, és diliházban végzi. Zdenko Botic Jakov pátere joviális öregúr, akiből senki ki nem nézné szörnyű tettét.

A pap gyermekei első ránézésere nem egyéb, mint könnyű kis nyári szórakozás. Hangyányi elgondolkodás után azonban elszáll a jókedv, és bizony az Európát Európává tevő értékek (hit, haza, család) tréfába csomagolt nevetségessé tétele és rombolása marad csak meg belőle.

 

Reklámok