Újpest Színház

 

Az 1904-től 1962-ig élt Patrick Hamilton ízig-vérig angol volt, drámái és regényei a ködös Albion kissé különc, merev, szertartásos légkörét adják vissza. Gas Light című színdarabját – mérsékelt érdeklődés közepette – 1938 decemberében játszották először Londonban. A Broadway jó szimatú cézárai rögtön lecsaptak rá, az amerikai ízléshez közelítették, még a címét is megváltoztatták Angel Streetre. 1941-ben mutatták be, azóta is se szeri, se száma a felújításoknak, átdolgozásoknak, mindegyik nagyszériás előadás lett. Előbb a britek készítettek filmet belőle 1940-ben, világhírűvé azonban a George Czukor rendezésű, 1944-ben forgatott film tette, amiben Ingmar Bergman és Charles Boyer alakítja a főszerepet. Magyarországra elsőként a film érkezett meg, utána jött a színjáték is. Nálunk is hallatlanul népszerű, számtalan fővárosi és vidéki teátrumunk tűzte és fogja még műsorára tűzni. Az Újpest Színháznak az Ady Endre Művelődési Ház ad otthont, a nyáron gusztusosan felújították a nagytermét, ahol nem csak a falak lettek szebbek, hanem kényelmes székekre cserélték ki a régi, elhasználódott ülőalkalmatosságokat. Itt, ebben az újjávarázsolt teremben tartották október 25-én a Gázláng premierjét.

A Gázláng egyszerre utal London akkor még nem egyenletes fényerővel üzemelő szobabelső világítására, ugyanis amikor a lakásban bárhol bekapcsoltak egy izzót, akkor a többi halványabban égett, de magába foglalja a pszichológia szakkifejezését, a gaslightingot is, ami lelki bántalmazást jelent. Ezt a fajta bűncselekményt elkövető gyötri, megszégyeníti áldozatát, aminek következtében az elveszíti önbecsülését, kételkedni kezd magában, cselekvőképességében és józan eszében. Hamilton színműve jóval több egy könnyen emészthető kis bulvárdarabtól, apró, színes buboréktól. Nem csak hallatlanul izgalmas krimi, hanem morális kérdéseket feltevő, az emberi lélek mélységeit, annak gonoszsággal, elvetemültséggel teli bugyrait feltáró dráma. Ezen felül minden van benne, ami egy pazar előadáshoz kell: briliáns, bulldogszívósságú nyomozó, elszemtelenedett, a helyét nem tudó cseléd, becsületes, a ház összes sötét titkát magában elrejtő inas. Dózsa László, Magyarország érdemes művésze, az Újpest Színház művészeti vezetője, a darab rendezője maximálisan kihasználja a színmű adottságait. Ebben segítségére van Őri-Pál Adrienn aláfestő zenéje is, ami mindig a súlyos, ’amikor a levegő is megáll’ pillanatokban szólal meg, és nagymértékben hozzájárul a drámai hatás eléréséhez, sőt a feszültség fokozásához. Mindez önmagában nem lenne elég, elengedhetetlen a minőségi színészi játék is, és a rendező olyan művészeket szemelt ki, akik mind egy szálig igen magas fokon művelik hivatásukat.

A megfélemlített, gyönyörű fiatalasszonyt Gregor Bernadett igazán elismerésre méltóan alakítja. Nem csak csinos, hanem szerepformálása is érett, olyan, külső-belső értékeivel tökéletesen tisztában lévő színésznőt mutat, aki mimikájával, testtartásával, hangjának ezernyi színével kelti életre ezt az őrületbe kergetni kívánt teremtést, aki sejti ugyan férje praktikáit, de önmagának sem meri bevallani gyanúját. Dózsa Zoltán a kitartó, lankadatlan figyelemmel a nyomot követő felügyelőt hibátlanul jeleníti meg. Húsz éven át rajta tartja a szemét a gyilkoson, és úgy cserkészi be, hogy az semmit sem vesz észre. Az arcátlan cselédlányt Őri-Pál Adrienn a szerep megkívánta pimaszsággal személyesíti meg, olyan kihívóan viselkedik, ahogyan az ilyen elkapatott fehérnép szokott. Dózsa László a tőle elvárt és megszokott professzionalizmussal hozza a szörnyeteg férj visszataszító figuráját. Minden mozdulatán látszik, ismeri a színművészet összes titkát, a kisujjában van a színészmesterség minden csínja-bínja. Agárdi László megmentette a bemutatót, egyáltalában nem érződik, hogy „csak” beugrott a szerepbe, mesterien viszi fel a színre az inas cseppet sem könnyű karakterét.

A Dózsa László tervezte az angol otthonokat idéző díszleteket meg a múlt század negyvenes éveinek divatját követő jelmezeket is. Olyan, az elejétől a végéig izgalmas bűnügyi történetet állít színpadra, amiben egy perc unalom, vagy üresjárat nincs. A közönség tagjainak a szeme a színpadra tapad, másra, holmi napi ügyekre gondolni, netán elmélázni egy csepp idejük sem marad, bár sokan közülük ismerik a sztorit, mégis úgy érzik, most látják először, és úgy kelnek fel székükből, hogy igencsak kellemes, nemesen szórakoztató estét töltöttek el.

Reklámok