Újszínház

 

A Farkaslakán 1897-ben született és 1966-ban Budapesten elhunyt Tamási Áron legismertebb alkotása az Ábel-trilógia: az Ábel a rengetegben, az Ábel az országban és az Ábel Amerikában. Az író 1932-ban vetette papírra – esténként és kézzel írva – az Ostrom utca tőszomszédságában lévő Ősbudavár kávéházban az Énekes madarat. Csendes, kevéssé látogatott kávéház volt ez, szerény, kopott asztalokkal, amik elmélkedésre hívogatták, és munkára serkentették a mellette ülőket. A már kész darab körbe-körbejárt a pesti színigazgatók között, de közülük senki sem vállalkozott a bemutatására. A kiadóknak meg könyv alakban sem akaródzott közzétenni, végül 1934-ben a Tornaalján működő Kazinczy Lap- és Könyvkiadó szövetkezet kibocsátotta. A kötetet Tamási Áron elküldte az összes direktornak, de csupán egy hajlott az Énekes madár színrevitelére. Ez az éles látású ember nem volt más, mint Márkus László, az Új Thália Színház tulajdonosa, aki kísérleti színpadot szervezett, bemutatóit pedig vasárnap délelőttönként tartotta. Itt került színre először 1935-ben, majd Tompa Miklós rendezésében Kolozsvárott, az 1935-36-os évadban. A budapesti Nemzeti Színházban Pünkösti Andor rendezésében az 1939-40-es szezonban játszották először. Azóta se szeri, se száma a felújításoknak, nincs olyan év, amelyikben ne tűzné műsorára valamelyik fővárosi vagy vidéki teátrumunk. A legutóbbit az Új Színház Nagytermében láthatta-hallhatta a közönség, október 17-én volt a premierje.

Az Énekes madárral friss légáram tört be 1935-ben színházi életünk áporodott levegőjébe, ez a mű segített új irányba terelni a 19. századból a magyar színpadon ragadt álnépi darabok édeskés, műromantikus világát, és a régi népszínművek hamis szemléletére ráirányította a figyelmet. Az Énekes madár az igazi népi világot jeleníti meg, mert ez a székely népi játék a mese és a dráma tulajdonságait ötvözi. Tamási Áron négy felesége közül csak a második, Salgó Magda vonult be műveibe. Az Énekes madár témája a Magdóért vívott szerelmes harc, ám Tamási Áron ezt az egyéni élményt kitágítja általános emberi és társadalmi küzdelemmé, a jók és a rosszak, az ifjak és az idősek összecsapásává. A vígjáték főszereplője Magdó, a bimbózó 16 éves bakfis, akit két vénlány nővére gyötör a fiatalságáért, és két vén legény szeretne elnyerni ugyanezért. Irigy nénjei el akarják rabolni a kedvesétől, Mókától kapott két madártojást, az egyiket földhöz vágják, ezért Magdó lenyeli a másikat, és ettől varázserőre tesz szert. Falakat képes mozdítani, meg tudja növeszteni a fát, mert a két gonosz öregfiú el akarja emészteni Mókát. Az Énekes madár napsugaras érzésvilága, gyengéd szimbolikája, poétikus látásmódja, s különösen sziporkázó, kecses költői nyelve, sok-sok pünkösdi lángként hajladozó dialógusa mindenkor magával ragadja az embereket.

Az Új Színház társulata tökéletesen „ért” Tamási Áron színpadi megjelenítéséhez, és a magyar nyelv szabályainak megfelelően artikulálva adja vissza a szerző cseppet sem könnyen mondható szövegét. A hamvas, romlatlan Magdó alakítója, Koncz Andrea lényének minden báját, kedvességét beleviszi szerepébe. Elhiteti a nézőkkel, hogy a tiszta szerelem minden akadályon képes átugrani. A ravasz székely góbé, Móka túljár a buta élemedettek eszén, őt Varga Ádám humorral, leleményes okossággal jeleníti meg. Esztert és Reginát, Magdó két elvetemült, minden aljasságra képes testvérét Pikali Gerda és Timkó Eszter mesterien viszi fel a színre. Az előadás humorához és fergeteges sikeréhez kettejük komikai képessége, színészi tehetsége, játéktudása nagymértékben járul hozzá. Gazdag mesterségbeli tudásának fölvonultatásával játssza el ifj. Jászai László a minden hájjal megkent, a Magdó után ácsingózó Mátét. Szakács Tibor a másik alattomos öreglegényt, Lukácsot igen szórakoztatóan kelti életre. Esztergályos Cecília Móka fortélyosságban még a fián is túltevő édesanyját ragyogóan személyesíti meg. Szarvas Attila két rövidebb szerepben tűnik fel. Fógel Adrienn jelmezei és díszletei illenek a darab mondanivalójához.

A mindent átható multikulturális mocsok tengerében olyan üde és lelkünket melengető érzés megmártózni Tamási Áron mesefényű világában. Ez a Magyar Attila által rendezett előadás azt bizonyítja a közönségnek, hogy sokat tanulhat a szerzőtől, hitet, tartást, erőt meríthet belőle, és fogódzót találhat ahhoz a vágyához, hogy miként lehet otthon, valahol a világban. Az Énekes madár minden egyes előadása tündökletes, boszorkányos és ördöngős villanása az időnek, az igazságkereső létnek és az igazságot rejtőztető halálnak. És ez most, az Újszínházban sem volt másképpen.