Julien Leclerq filmje

Mozinet

 

A francia rendező tavaly forgatott filmjét nálunk a Mozinet forgalmazásában az idén, november 20-tól vetítik. A Gibraltár cselekményének ideje az 1980-as évek második fele, és igaz történetet dolgoz fel, a főhős mind a mai napig küzd az igazáért. Talán ez a film a segítségére lesz…Gibraltár mészkősziklája bizony szálka a spanyolok szemében, mert az angol imperializmus pöffeszkedésének a jelképe. Időnként nekibuzdulnak, hogy magukhoz csatolják ezt a hat és fél négyzetkilométernyi területet, de eddig minden próbálkozásuk zátonyra futott, ugyanis a közel 30 ezer gibraltári nem akar a spanyol királysághoz tartozni, inkább marad a brit koronagyarmat alattvalója. Manapság – udvariasan – „brit tengeren-túli területnek” nevezik. Ez a kopár szirt igencsak fontos stratégiai pont, a Földközi-tenger nyugati kapuja. Hatalmas kikötői forgalmat bonyolít le, a földgolyóbis minden tájáról érkeznek ide hajók. Bizonyos pontjai azonban a senkihez sem tartoznak, nem ellenőrzik sem a spanyolok, sem az angolok. Itt viszont megszámlálhatatlan mennyiségű kábítószer és egyéb csempészáru ömlik be, mindenféle rendű és rangú rossz fiúk halásznak a zavarosban. A film fő motívuma ez az adottság. A másik kulcsfigura maga a főszereplő, a kisemberek kisembere, a jó harmincas Marc Duval (Gilles Lelluche), a csóró, a banki kölcsön törlesztő részleteit egyre nehezebben kiköhögő családapa. Pedig azért jött el szülőhazájából, Franciaországból, hogy Gibraltárban talán könnyebben meg tud élni. Van egy lepukkant étterme és egy új, jobbfajta csónaknál alig nagyobb hajója. Szeretne többet nyújtani feleségének és csöppnyi lányának, de minden erőfeszítése ellenére sem jut ötről a hatra. Ebben a kilátástalan helyzetben kap ajánlatot: semmi mást nem kell neki csinálni, mint a roppant becsvágyó fiatal francia vámtisztet Redjanit (Tahar Rahim) informálni a csehójában beszélgető derék férfiúk akcióiról. Tíz százalékot kap az elkobzott áru értékéből. Vonakodva bár, de belemegy az alkuba. Innentől kezdve azonban nincs megállás, egyre nagyobb és egyre zűrösebb ügyekbe keveredik bele, közbeavatkoznak magas rangú angol és francia fináncok is. Fokozatosan kicsúszik a kezéből az irányítás, és csak sodródik az árral. Olyan játszmákba csöppen, amik meghaladják emberi erejét és próbára teszik tűrőképességét. Neje, gyereke, húga is céltábla lesz. Sikerül neki egy igazi nagyvadat, a kolumbiai drogbárók elosztóját, Mariót (Riccardo Scamarcio) is lebuktatnia. A végén azonban kapcsolattartója csúnyán rászedi, megígéri neki, ha bűnösnek vallja magát, akkor csupán három hónapot kell a sitten eltöltenie, utána kihozza. „Tartótisztje” adott szavát nem tudja állni, túlságosan kis pont ő ahhoz. Végül Marc 10 kemény évet húz le a börtönben. 2010-ben szabadult, és azóta is nevének tisztára mosásáért harcol, azaz ismerjék el, ő nem bűnöző, hanem a francia vámhivatal beépített embere.

A film mondandójával kapcsolatban a nézőnek inkább közmondások jutnak eszébe, ilyenek, mint aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Magasröptű erkölcsi megfontolás, vagy a világ jobbításának nemes célja nem vezérli a főhőst, csak az anyagi kényszer. Végig sem gondolja, milyen beláthatatlan következményei lehetnek az ártatlannak tűnő információadásnak. De ha egyszer beindul a gépezet, nincs semmi, ami feltartóztatná. A másik szólás ez utóbbi mondat egyenes folyománya: a lejtőn nehéz megállni. Marc sem tud, ereje és eszköze sincs hozzá, hiába érzi, abba kéne hagyni, mert már nem éri meg, nem képes rá, viszik magukkal az események. A harmadik közhely pedig: az igazságszolgáltatás hálóján a kis halak fennakadnak, a nagy halak átúsznak azon. Marcra rendesen ráhúzzák a vizes lepedőt, de az olasz maffiózó vádalkut köt, és a tehetetlen francia ügynök orra előtt simán kisétál a fegyházból.

Olyan jó, fészekmeleg érzés nézni ezt a filmet! Végre nem valamiféle hollywoodi profizmussal, tucat számra készített, piff-puff, autósüldözéses, izompacsirtás amerikai krimit láthat az érdeklődő, hanem vérbeli európai, a mi ’kutyánk kölyke’ produkciót. Tökéletes példa arra, hogy az öreg kontinensen is tudnak érdekfeszítő, amolyan körömlerágósan izgalmas akciófilmet készíteni, nem kell értük az Óperenciás-tengeren túlra menni.