Ivancsics Ilona és Színtársai

erdélyi rock musical

 

A musical műfaji követelményeinek egyike, hogy szövegkönyvét közismert irodalmi műre alapozza. Ez a gyakorlat most tovább bővült: a témák közé olyan fontos, mondhatnánk sorsfordító események is bekerülhetnek, amik a közelmúltban netán napjainkban zajlanak. A Barbara című zenés játék ez utóbbi kategóriába tartozik. Szerzői mindketten erdélyiek, a szászrégei illetőségű Szabó Előd, énekes, dalszerző, a Titán együttes frontembere komponálta a zenét. Ő is a kereskedelmi televíziók tehetségkutató műsorainak egyikében tűnt fel, csakúgy, mint a címszerepet alakító és éneklő, a most mindössze 16 esztendős Patai Anna. A szövegíró, Nagy István pedig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozatának színésze, írója, dramaturgja. A rendezőnek, a Nádasdy Kálmán-díjas Somogyi Szilárdnak is van erdélyi kötődése, Marosvásárhelyen, a Művészi Egyetemen tanult, itt kapta rendezői diplomáját. A Barbara ősbemutatója szeptember 27-én volt Szentendrén az Ivancsics Ilona és Színtársainak otthont adó Pest-megyei Könyvtár színháztermében. Azóta az országot és Románia magyarlakta vidékeit járják vele. Mindenütt telt ház várja őket.

A Barbara cselekményideje az 1989 utáni év. Erre és az ezt követő hetekre, hónapokra szokás mondani: történelmi jelentőségű időszak. Megbukott a gyűlölt diktátor, Ceausescu, a Kárpátok Géniuszát jó balkáni szokás szerint feleségével együtt úgy végezték ki, mint a veszett kutyát, ennek ellenére talpnyalói, rendszerének haszonélvezői nem tűntek el vele együtt, titkosrendőrségének, a mindenható Securitaténak tagjai helyükön maradtak. Ma már, – negyedszázad távlatából – bátran, főképp súlyos következmények nélkül ki lehet jelenteni, ez nem rendszerváltás volt, csak gengszterváltás. Nem számít szentségtörésnek az sem, hogy az egész úgynevezett forradalmat a szekusok robbantották ki. A fiatal, hatalom- és pénzéhes káderek csupán el akarták verni a konctól a régi, fogatlan, hájas bölényeket, csak Tőkés László és híveinek bátor kiállása gyökeresen megváltoztatta tervüket. Ezek a kijelentések elhangzanak a darabban, de csak a hátterét adják, mert a musicalnek nem az a feladata, hogy dokumentumhűségű legyen, vagy igazságot szolgáltasson, az is elég, ha azt imitt-amott kimondja.

A Barbara cselekményének középpontjában egy magyar família áll, az apát, Andort, a tehetséges vegyészmérnököt száműzik, mindenki úgy tudja, meghalt. Barbara gyámja apja fivére, András lesz, nevelőanyja pedig Rebeka. A musical azt mutatja be, hogy a 89-es változások előtti, román sovinizmussal teli esztendők miként hatottak erre a családra. A politikai szál körbefonja a darabot, de annyira nem, hogy a szereplők belegabalyodjanak a hálóba, csak az események magyarázására, megértésére szolgál. A fő hangsúly az általános emberi történeten nyugszik, ami független bármilyen rendszertől. A nevelt lányt a vagyonából kiforgatni akaró, gonosz mostoha mindenféle rezsimben előfordul. A sötét és a világos erők küzdelme a legősibb harc a világon. Eleinte az ördögöknek minden számításuk bejön, úgy tűnik, győznek, de a végén mindig ők húzzák a rövidebbet. A drámai összeütközés a két nő viszonyában alakul ki, a fő konfliktus az apátlan-anyátlan, a bakfiskort éppen elhagyó Barbara és a ravasz, asszonyi szépségének teljében lévő „kedves” anya, Rebeka között robban ki. Mindkét tábornak vannak segítői, az árvának az angoltanára, Sándor, a házvezetőnő, Ella és fia, Tóni. Rebeka jobbkeze a harci kutya becenévvel illetett helyi potentát, Feri. A közjegyző, Anatol szíve is a kisemmizni akart lányhoz húz. Az alaposan összegabalyodott fonalak az utolsó jelenetben kibogozódnak, és miként – a Moliére-komédiákban – egy csapásra oldódik meg minden: az addig elveszettnek hitt apa előkerül, és boldogan öleli keblére övéit. A világ rendje helyreáll: a rosszak megkapják büntetésüket, a jók pedig elnyerik jutalmukat.

Ebben a musicalben a cselekmény is lényeges elem, de a zene legalább ennyire súlyosan esik a latba. Szabó Előd szárnyaló, sodró lendületű muzsikája magával ragadja a nézőket, megigézve hallgatják a fülbemászó ugyanakkor komoly énektudást igénylő dallamokat. Nagy István nem emelkedett, a mai szóhasználaton alapuló szövegeit a szereplők tisztán, érthetően adják vissza. Olyan művészek adják elő ezt a produkciót, akik nem csak játszani tudnak, hanem énekelni is. Patai Anna igen kedvesen személyesíti meg Barbarát. Minden téren felnő a feladathoz! Meleg szívű kislány, ábrándozó kamasz és szerelmes fiatal hölgy egyszerre. Az álnok és harcias, mindenkit becsapni akaró Rebekát Nádasi Veronika imponáló magabiztossággal viszi fel a színre. Faragó András a nagybeteg, de igencsak észnél lévő, tisztán látó nevelőapát hibátlanul és nagyfokú muzikalitással formálja meg. Ellát, a cselédként tartott asszonyt Bajza Viktória profi módon kelti életre. Szabó Gyula Győző a hibbantságba menekülő Tónit mintaszerű ének,- tánc és játéktudományával kelti életre. Bodrogi Attila remekbeszabottan hozza a harci kutyából később palotapincsivé szelídülő Ferit. Kékesi Gábor a figyelmes tanár urat és érzelmes, hős lovagot kifogástalanul állítja a színpadra. Szolnoki Tibor a közjegyzőt, Bardóczy Attila a váratlanul felbukkanó apát alakítja.

Ivancsics Ilona és Színtársai megint valami olyasmivel lepte meg népes és egyre bővülő közönségét, ami hazai színházi életünkben párját ritkítja. Az általuk bemutatott produkciók értéket teremtenek és adnak, elfeledett vagy háttérbe szorított becses darabokat segítenek újra napvilágra jönni. Valódi tehetségeket karolnak fel, távol áll tőlük az olcsó hírnévszerzés, percnyi sikerhajhászás, pláne a celebkultusz.

Ivancsics Ilona és Színtársai
erdélyi rock musical

A musical műfaji követelményeinek egyike, hogy szövegkönyvét közismert irodalmi műre alapozza. Ez a gyakorlat most tovább bővült: a témák közé olyan fontos, mondhatnánk sorsfordító események is bekerülhetnek, amik a közelmúltban netán napjainkban zajlanak. A Barbara című zenés játék ez utóbbi kategóriába tartozik. Szerzői mindketten erdélyiek, a szászrégei illetőségű Szabó Előd, énekes, dalszerző, a Titán együttes frontembere komponálta a zenét. Ő is a kereskedelmi televíziók tehetségkutató műsorainak egyikében tűnt fel, csakúgy, mint a címszerepet alakító és éneklő, a most mindössze 16 esztendős Patai Anna. A szövegíró, Nagy István pedig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozatának színésze, írója, dramaturgja. A rendezőnek, a Nádasdy Kálmán-díjas Somogyi Szilárdnak is van erdélyi kötődése, Marosvásárhelyen, a Művészi Egyetemen tanult, itt kapta rendezői diplomáját. A Barbara ősbemutatója szeptember 27-én volt Szentendrén az Ivancsics Ilona és Színtársainak otthont adó Pest-megyei Könyvtár színháztermében. Azóta az országot és Románia magyarlakta vidékeit járják vele. Mindenütt telt ház várja őket.
A Barbara cselekményideje az 1989 utáni év. Erre és az ezt követő hetekre, hónapokra szokás mondani: történelmi jelentőségű időszak. Megbukott a gyűlölt diktátor, Ceausescu, a Kárpátok Géniuszát jó balkáni szokás szerint feleségével együtt úgy végezték ki, mint a veszett kutyát, ennek ellenére talpnyalói, rendszerének haszonélvezői nem tűntek el vele együtt, titkosrendőrségének, a mindenható Securitaténak tagjai helyükön maradtak. Ma már, – negyedszázad távlatából – bátran, főképp súlyos következmények nélkül ki lehet jelenteni, ez nem rendszerváltás volt, csak gengszterváltás. Nem számít szentségtörésnek az sem, hogy az egész úgynevezett forradalmat a szekusok robbantották ki. A fiatal, hatalom- és pénzéhes káderek csupán el akarták verni a konctól a régi, fogatlan, hájas bölényeket, csak Tőkés László és híveinek bátor kiállása gyökeresen megváltoztatta tervüket. Ezek a kijelentések elhangzanak a darabban, de csak a hátterét adják, mert a musicalnek nem az a feladata, hogy dokumentumhűségű legyen, vagy igazságot szolgáltasson, az is elég, ha azt imitt-amott kimondja.
A Barbara cselekményének középpontjában egy magyar família áll, az apát, Andort, a tehetséges vegyészmérnököt száműzik, mindenki úgy tudja, meghalt. Barbara gyámja apja fivére, András lesz, nevelőanyja pedig Rebeka. A musical azt mutatja be, hogy a 89-es változások előtti, román sovinizmussal teli esztendők miként hatottak erre a családra. A politikai szál körbefonja a darabot, de annyira nem, hogy a szereplők belegabalyodjanak a hálóba, csak az események magyarázására, megértésére szolgál. A fő hangsúly az általános emberi történeten nyugszik, ami független bármilyen rendszertől. A nevelt lányt a vagyonából kiforgatni akaró, gonosz mostoha mindenféle rezsimben előfordul. A sötét és a világos erők küzdelme a legősibb harc a világon. Eleinte az ördögöknek minden számításuk bejön, úgy tűnik, győznek, de a végén mindig ők húzzák a rövidebbet. A drámai összeütközés a két nő viszonyában alakul ki, a fő konfliktus az apátlan-anyátlan, a bakfiskort éppen elhagyó Barbara és a ravasz, asszonyi szépségének teljében lévő „kedves” anya, Rebeka között robban ki. Mindkét tábornak vannak segítői, az árvának az angoltanára, Sándor, a házvezetőnő, Ella és fia, Tóni. Rebeka jobbkeze a harci kutya becenévvel illetett helyi potentát, Feri. A közjegyző, Anatol szíve is a kisemmizni akart lányhoz húz. Az alaposan összegabalyodott fonalak az utolsó jelenetben kibogozódnak, és miként – a Moliére-komédiákban – egy csapásra oldódik meg minden: az addig elveszettnek hitt apa előkerül, és boldogan öleli keblére övéit. A világ rendje helyreáll: a rosszak megkapják büntetésüket, a jók pedig elnyerik jutalmukat.
Ebben a musicalben a cselekmény is lényeges elem, de a zene legalább ennyire súlyosan esik a latba. Szabó Előd szárnyaló, sodró lendületű muzsikája magával ragadja a nézőket, megigézve hallgatják a fülbemászó ugyanakkor komoly énektudást igénylő dallamokat. Nagy István nem emelkedett, a mai szóhasználaton alapuló szövegeit a szereplők tisztán, érthetően adják vissza. Olyan művészek adják elő ezt a produkciót, akik nem csak játszani tudnak, hanem énekelni is. Patai Anna igen kedvesen személyesíti meg Barbarát. Minden téren felnő a feladathoz! Meleg szívű kislány, ábrándozó kamasz és szerelmes fiatal hölgy egyszerre. Az álnok és harcias, mindenkit becsapni akaró Rebekát Nádasi Veronika imponáló magabiztossággal viszi fel a színre. Faragó András a nagybeteg, de igencsak észnél lévő, tisztán látó nevelőapát hibátlanul és nagyfokú muzikalitással formálja meg. Ellát, a cselédként tartott asszonyt Bajza Viktória profi módon kelti életre. Szabó Gyula Győző a hibbantságba menekülő Tónit mintaszerű ének,- tánc és játéktudományával kelti életre. Bodrogi Attila remekbeszabottan hozza a harci kutyából később palotapincsivé szelídülő Ferit. Kékesi Gábor a figyelmes tanár urat és érzelmes, hős lovagot kifogástalanul állítja a színpadra. Szolnoki Tibor a közjegyzőt, Bardóczy Attila a váratlanul felbukkanó apát alakítja.
Ivancsics Ilona és Színtársai megint valami olyasmivel lepte meg népes és egyre bővülő közönségét, ami hazai színházi életünkben párját ritkítja. Az általuk bemutatott produkciók értéket teremtenek és adnak, elfeledett vagy háttérbe szorított becses darabokat segítenek újra napvilágra jönni. Valódi tehetségeket karolnak fel, távol áll tőlük az olcsó hírnévszerzés, percnyi sikerhajhászás, pláne a celebkultusz.

Reklámok