Ivancsics Ilona és Színtársai

 

Peter Shaffer angol írót kétdarabos szerzőként tartja nyilván az irodalmi közvélemény, pedig drámái, az Equus és az Amadeus mellett a Ki megy a nő után? Ki után megy a nő? kettős vígjátéka is világhírnévre tett szert, amiből 1972-ben szép sikert arató filmet is forgattak. Hazánkba is hamar megérkezett, a Madách Kamaraszínházban Psota Irén és Márkus László főszereplésével 1963 októberében vitték színre. Ivancsics Ilona és Színtársai úgy vélték, ideje lefújni a port erről az aranyos, jópofa komédiáról, és saját produkciójukként mutatták be február 28-án, Szentendrén a társulatnak otthont adó Pest megyei Könyvtár pukkadásig megtelt színháztermében. A címet kissé megváltoztatták, a megy igét cserélték át fut-ra. Ezzel játékosabb, pajkosabb és a mai szóhasználathoz közelebbivé lett a cím.

Férfi és nő kapcsolata kimeríthetetlenül gazdag téma. Tragédiáktól kezdve kedves bohózatokig számtalan mű született, és fog még születni ez ügyben… Két felvonásból áll, aminek címe dióhéjban tartalmazza mondandóját. Az elsőben nem is egy, hanem két férfi fut a nő után, és keresi a kegyét, a másodikban pedig egy nő fut egy férfi után, és szeretné elcsavarni a fejét. A kezdő részben a közönséges, butuska, alig semmi ruhácskában magát kellető Doreent csak a zenerajongó, ábrándos Bob tarja Boticcelli Vénuszához hasonlónak. A két jó barát igencsak ellentétes egyéniség, Bob idealista, nőtisztelő, Ted nagydumás szoknyabolond. A másikban az elfoglalt üzletember, Charles féltékeny vonzó és elhanyagolt feleségére, Belindára, ezért magándetektívet fogad, hogy megtudja, párja merre jön-megy, kivel csalja meg. Egyszer csak nem a megszokott magánnyomozó jelenik meg nála, hanem egy bizarr figura, Julian Christoforou. Ő figyelte mostanában az asszonykát, de semmi kompromittáló ténnyel nem tud szolgálni. Pár perc múlva betoppan a csinos Belinda, és kiböki, beleszeretett egy hallgatag, furcsa fazonba, aki ugyan egy szót sem szól hozzá, csak megy utána, mint a kiskutya, követi, és ez mennyire feldobja őt. Charles majdnem felrobban a dühtől, amikor ráébred, ez a hóbortos alak nem más, mint az ügyefogyott Julian Christoforou, aki neje visszahódításához igen hasznos és bölcs tanácsokat ad neki.

A Ki fut a nő után, avagy ki után fut a nő? pazar szerepekkel ajándékozza meg a színészeket, és mindhárman maximálisan élni tudnak ezzel a lehetőséggel, és elismerésre méltóan jelenítik meg a hat különböző karaktert. Doreent és Belindát Nagy Enikő kiválóan alakítja. Remekül hozza a felszínes, könnyű kalandra vágyó egyszerű lányt és az összezavarodott, szebbre-jobbra, tartalmasabb életre vágyó fiatalasszonyt. Doreenként üresfejű liba, Belindaként szomorú, szeretetre, megértésre vágyó hölgy. Szabó Győzőt mindig megtalálják a macsós szerepek. Ráragadt a nőcsábászság, mint szamárra a fül, és mindig hibátlanul formálja meg ezeket a nagytermészetű férfiakat. Most is kifogástalanul kelti életre a vagány csávó Tedet és a sima modorú businessman Charles-t. Széles Tamás mesterien mintázza meg a kezét tördelő, mulya, a könnyű pillangót tiszta lelkű szendének képzelő Bobot és a mókás, csodabogár, egzaltált Julian Christoforou-t. Árva Nóra díszletei igen célszerűek, visszaadják a rendetlen legénylakás és praktikus berendezésű hivatali szoba miliőjét, jelmezei pedig tükrözik a négy férfi és a két nő jellemét.

Jantyik Csaba rendezi ezt kedves, jó humorú előadást. Olyan produkciót állít színpadra, ami nem terheli meg a nézők lelkét, sokkal inkább felüdíti őket, arcukon széles mosollyal kelnek fel székükből. Ivancsics Ilona és Színtársai pedig nem csupán Szentendre és vonzáskörzete színházszerető közönségének szerez örömet az ilyen nemesen szórakoztató darabok műsorra tűzésével, hanem a fővárosból is idelátogató vendégeknek, akik még hosszabb autózásra is hajlandók, mert az ilyen kellemes, csupa derű, móka és kacagás előadásokra kimondhatatlanul nagy az igény.