Újpest Színház

 

Nemzeti ünnepünk előestéjén tűzte műsorára az Újpest Színház a Bánk bán drámai, verses operaváltozatát. Mielőtt szétnyílt volna a függöny, Dózsa László érdemes művész, 1956-os szabadságharcos, az Újpest Színház főrendezője köszöntötte az előadás egyik szereplőjét, Agárdi László színművészt, aki a Március 15-ei ünnep alkalmából megkapta a magyar állam által adható igen magas kitüntetést: a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét. Ennek a Bánk bán-verziónak a megálmodója Csányi László, aki nem csak szerkesztette és rendezte, hanem tervezte is a produkció díszlet és látványvilágát. Feszes és lényeget kiemelő a tartalom, ami ott kezdődik, hogy Erkel Ferenc szülővárosában, Gyulán kedvenc időtöltésének, a sakkozásnak hódol, partnere, a kis helyrelegény, Marci lelkesülten mondja el neki Petőfi Sándor 1848 májusában született Bánk bán című versét. Utána pedig Erkel, csak úgy, magának olvassa fel Katona József drámáját, a Bánk bánt. Miközben falja a betűket, megszületik a dalmű, aminek legszebb, – ahogy régebben mondták, – a suszterinasok által is fütyült áriái és duettjei sorra csendülnek fel. Hallhatja az Ady Endre Művelődési Ház színháztermét pukkadásig megtöltő közönség a magyar szívnek oly kedves dallamokat, így Petúr keserű bordalát, Bánk bán Melinda, te égi név és Hazám, hazám néven híressé vált nagyáriáját, a hazaszeretet szimbólumát, valamint Melinda áriáit, az Ölj meg engemet, Bánk és az Élt egyszer régen két kis madárt. Elhangzik még Tiborc és Bánk kettőse, a Nagyúr, Bánk, jó napot és az opera csúcspontja, Gertrudis királyné és Bánk duettje, a Magyar hazámnak falvait bejártam. A Klasszikus tánckar előadásában még csárdást is láthattak nézők. Mialatt Erkel felolvassa a részleteket, némajáték keretén belül elevenednek meg Katona tragédiájának jelenetei. Külön öröm, hogy a rendező nem Egressy Béni librettóját, hanem Katona József eredeti, 1821-ben véglegesített szövegét vette alapul, és még az is ujjongásra ad okot, hogy az 1930-as években Nádasdy Kálmán által átdolgozott dalszövegeket éneklik a művészek. Az csak fokozza az „élvezeteket”, hogy nem hatalmas hangszórókból harsog a gépzene, hanem a Harmónia kamarazenekar tagjai élőben kísérik az énekeseket.

A közreműködők mindannyian imponáló magabiztossággal viszik fel a színre Katona-Erkel-Petőfi műveiből összeállított Bánk bánt. Megkülönböztetett dicséret illeti az Erkel Ferencet megszemélyesítő Agárdi Lászlót, aki Katona drámájából hosszan citálja a jelenetekhez illő passzusokat. Katona József még a nyelvújítás előtti magyar nyelven alkotta meg a Bánk bánt, amelynek kifejezőerőben gazdag, templomi zengésű ünnepélyességét színészpróbáló teendő úgy visszaadni, hogy az ne legyen hadarás, vagy éppen lassú, széttagolt deklamálás. Agárdi László hibátlanul oldja meg ezt a roppant kemény feladatot. A Kossuth díjas Molnár András szólaltatja meg Bánkot, a nagyurat. A közönség vastapssal jutalmazta meg minden kritikát kiálló színészi és énekesi teljesítményét. Petúrnak és Tiborcnak Káldi-Kiss András kölcsönzi bársonyos baritonját, a hálás újpestiek többször is visszahívták, hogy kifejezzék megelégedésüket. Sipos Marianna Melindája egyszerre védtelen és erős, hajlékony szép szopránja elvarázsolja és megdobogtatja a nézők szívét. A fennhéjazó Gertrúd királynét Bódi Marianna drámai hősnőként jeleníti meg, zengő mezzoszopránja betölti a teret. Efstratiádis Stratos a lézengő rittert, a kerítő lovagot, aki szerint „ott van a haza, hol a haszon”, a kétkulacsos figura megkívánta sunyisággal kelti életre. A gonosz és aljas Ottót Turpinszky Gippert Béla igen meggyőzően játssza és adja neki selymes tenor hangját. Csányi Marcell a hosszú Petőfi-vers árnyalt és ifjonti tűzzel átjárt előadásáért érdemel elismerést.

Csányi László avatott kézzel nyúlt az „alapanyagokhoz”, és olyan mixet sikerült létrehoznia, ami mindkét műfajból, az operából, a drámából is a legjobbat, a legkönnyebben felfoghatót foglalja magába. A hazai operarajongók mind egy szálig bolondulnak Erkel muzsikájáért, Katona József Bánk bánjának szövegét viszont a ma embere nehezen dolgozza fel, és bizony meglehetős szellemi erőfeszítésébe, fáradságába kerül az értelmezése. Az is zseniális megoldás, hogy a darab elején Petőfi világos nyelven írt, kissé gunyoros hangvételű költeményét szavalja el Marci, mert ezzel felfrissíti a publikum tagjainak ismereteit a drámáról. A Bánk bánnak ebben a zenés, verses operaelőadásában patikapontossággal kimértek a zenés, a prózai, a némajáték meg a táncos részek, ezért tökéletes arányban keverednek egymással, egyik sem megy a másik rovására, így olyan könnyen emészthető, mindenki számára el-és befogadható produkció jön létre, amit minden korosztály szerethet, mert egykettőre megérti, miről is szól ez a színmű, miért foglalhat el a magyar művelődéstörténetben ennyire előkelő helyet.

Reklámok