Újpest Színház

Turay Ida Színház vendégjátéka

 

   John Steinbeck amerikai író Egerek és emberek című regényét közvetlenül a nagy gazdasági világválság után vetette papírra. Steinbeck újságíróként kereste kenyerét, így munkája során látta a kisemberek, a csak a fizikai erejüket áruba bocsátó kétkezi munkások kiszolgáltatottságát. Erről a lét alatti életről és a benne tengődő páriákról szól a regényből dramatizált színjáték, amit a Turay Ida Színház 2015. január 17-én mutatott be, és vendégjáték keretén belül április 4-én hozott el az Újpest Színház előadásainak otthont adó Ady Endre Művelődési Központba. Ennek a darabnak a főszereplője a két ágrólszakadt mezőgazdasági idénymunkás George és Lennie, akik vándorolnak egyik farmról a másikra. Nem értenek semmihez, nincs szakmájuk, ezért csak lapátolják a gabonát, meg a vagonokba rakják be a degeszre tömött zsákokat. Ez a világ sivár és üres. Az itt tengődő emberek nem törődnek senkivel és semmivel, ővelük sem foglalkozik senki. Csak arra futja erejükből, hogy a kemény 10-12 órás hajsza után egy kicsit kikapcsolódjanak, kártyázzanak, és keservesen megkeresett centjeiket elverjék a bordélyban. Olyan keveset kapnak, hogy abból lehetetlen bármennyit is félretenni, így képtelenek önállósodni, ennél fogva nem tudnak normális életet biztosítani maguknak. Csupán vegetatív szükségleteikre elég a fizetésük.

Milyen ismerős ez a közel 100 esztendővel ezelőtti amerikai életkép! Az emberiség történelmében gyakran akad olyan hatalom, ami alattvalókká silányítja az embereket, arra kárhoztatja őket, hogy csak fizikai igényüket – azt is csak, úgy-ahogy – elégítsék ki meg, hogy napi betevő falatjuk meglegyen, ugyanis mindezek felhajtása mellett a nemzet, a haza dolgaival már nem lesz idejük és energiájuk törődni. A földtúrás és a legelemibb dolgokhoz nélkülözhetetlen anyagiak előteremtése közben nehéz fölfelé, az égre nézni. Csak dolgoznak a soha nem, vagy csak a messziről látott főnöknek, akit közel 30 évvel ezelőtt – nálunk – még KISZ vagy párttitkár elvtársnak szólítottak. Steinbeck Egerek és emberek-jében szereplő modern rabszolgákat sem izgatja az ok, ami idejuttatta őket, amiért így lötyögnek a nagyvilágban. Mindez föl sem merül bennük. A napi robot kiölte belőlük a jóra, a nemesre, a szépre vágyakozást, és csak sóhajtoznak az emberhez méltó élet után. A farm, ahová keverednek, a részvénytársaságé, csak a harácsoló intéző van jelen, a gazdát alig-alig látják. Ebbe a vigasztalan közegbe érkezik két szokatlan figura: George és Lennie. George, a csupa szív, jóindulatú fickó gyámolítja a félcédulás, bivalyerejű Lennie-t. Csodálkoznak is rajtuk, hogy George mennyire pártfogolja ezt az együgyű embert. Ebben a haszonelvű világban Lennie csak nyűg George nyakán. Egy rövid időre fölcsillan előttük a tisztább, emberibb élet lehetősége. A félkarú Candy fölajánlja megtakarított pénzét, hogy hárman, együtt vegyenek egy kis birtokot, amiről George és Lennie egyfolytában ábrándozik. Csak annyit kér tőlük, ne gúnyolják ki, hanem tűrjék meg őt, sőt az udvarsepréssel még hasznossá is teszi majd magát. Sajnos, ez az álom is szertefoszlik, mert innen is, – mint mindenhonnan – George-nak és Lennie-nek menekülnie kell. A félnótás Lennie vonzódik az állatokhoz, ezért becézgeti, cirógatja őket, ugyanakkor nincs tisztában roppant erejével, aminek következtében azok szinte szétmállanak a markában. Lapolgatja az egereket, a kiskutyákat is, akik rendre elpusztulnak. Akkor következik be a tragédia, amikor merő szeretetből simogatja az intéző kacérkodó menyét, aki meghal kezei között. Lennie elfut a farmról, de hajóvadászatot indítanak keresésére. George inkább maga lövi le barátját, minthogy lepuffantsák, mint valami veszett kutyát, vagy elvigyék, és ketrecbe zárva élje le hátralévő napjait.

Steinbeck darabját Darvasi Ilona jelzésértékű díszletei között adják elő. Ez a Csiszár Imre rendezte produkció azt a szuggesztív és katartikus élményt nyújtja, amit előzetesen el lehet várni tőle. A főszerepeket játszó színészek: a félkegyelmű Lennie-t alakító Kaszás Géza és az atyáskodó George-ot megszemélyesítő Viczián Ottó élővé varázsolja e két ellentétes figurát. Kaszás Géza Lennie-t értelmi fogyatékos óriáscsecsemőnek ábrázolja, aki nem tudja fölmérni cselekedeteinek következményeit. A karakter gyermekded mivoltát nem gügyögéssel, modoros hanghordozással, hanem esetlen mozdulataival, beszédes mimikájával fejezi ki. George alakjából Viczián Ottó a nem csak szavakban harsogó, hanem tettekben megnyilvánuló felelős szeretetet hozza ki. A félkarú Candyt Cs. Németh Lajos kelti életre. Ezt a szánni való öregembert igazán mély lélekábrázolással állítja a nézők elé. Az egyetlen női szereplő, Germán Lívia az intéző menyének jelleméből a kacérságot és az elvágyódást emeli ki. Boros Zoltán az intéző fiát izgága, semmirekellő alaknak mintázza meg. Bregyán Péter Slimje egyszerre megértő és elutasító. Győri Péter hórukkmunkása nem gondolkodik, csak cselekszik. A sima modorú főnököt Zsolnay András remekül formálja meg. A két izgága, kötekedő frátert, Bácsatyai Gergely és Bankó Bence a szerep megkívánta nyughatatlansággal viszi fel a színre.

Az Egerek és emberek-nek ez az előadása fölrázza közönséget, továbbgondolásra készteti, és segít megtalálni mai életükhöz az igazodó pontokat.