Mozinet

Anne Fontaine filmje

 

Ennek a filmnek Kanadában, a Torontói Filmfesztiválon volt a bemutatója 2014-ben, és ugyanebben a hónapban Franciaországban és Belgiumban is vetítették. A szaksajtó munkatársai meg a közönség egyaránt kedvét lelte benne, és kinyilvánította tetszését. Hazánkba idén érkezett el, a Mozinet forgalmazásában április 16-tól ülhetnek be rá az érdeklődők. A Gemma Boverynek nincs bonyolult cselekménye, a nézők az első perctől fogva tudják, mi lesz a vége, de eközben pompásan szórakoznak, elbűvölten szemlélik a normandiai táj semmivel össze nem hasonlítható nyári, virágba borult szépségét, szörnyülködnek időnkénti túlzott csapadékosságában, bepillantanak egy kis faluközösség mindennapjaiba, egy eladósodott, ’fenn az ernyő, nincsen kas’ arisztokrata és egy francia átlagcsalád – papa, mama, kamasz fiú – életébe. Ez utóbbi família feje a párizsi forgatagot maga mögött hagyó, ötven körüli Martin Joubert, aki itt, ebben a normandiai apró községben találta meg lelki nyugalmát. Szenvedélyesen űzi a pékmesterséget, és nem csupán sima bagettel, hanem hihetetlenül bőséges választékkal várja vásárlóit. Még egy hobbija van, a francia irodalom, ezen belül is e vidék nagy írójának Gustave Flaubert-nek a munkássága, aki itt, a közeli felső-normandiai városban, Rouenben született, 1821-ben. Hajszálpontosan tudja az író regényének, a Bovarynénak a világirodalomban elfoglalt helyét, precízen fogalmaz, amikor megállapítja unalmasnak, főképp szegényesnek vélt, de a lelki folyamatok ábrázolásában utolérhetetlenül gazdag tartalmát, és tökéletesen jellemzi főhősét, az unatkozó, a romantikus regények álomvilágába menekülő szépasszonyt, Emma Bovaryt. Csipkelődve nevelgeti tini fiát, aki ujjával naphosszat csak az okostelefonját simogatja, hiába ecseteli neki, van ám élet a közösségi oldalakon kívül is. Nejével, Valeryvel már régi házasok, mint a tenyerüket, úgy ismerik egymást, semmi izgalom, meglepetés nincs a kapcsolatukban. Külföldiek is laknak a faluban, ugyanis tehetős britek olcsón jutnak szép tágas, lepusztult kőházú tanyákhoz, amiket modernizálnak, azaz komfortosítanak, ennél fogva a népesség is vegyes, van itt angol a férfi, akinek francia nő a párja.

Ebbe a viszonylag zárt közösségbe érkezik két londoni illetőségű angol, a bútorrestaurátor Charly Bovery és felesége, a férfiak figyelmét és vágyát felkeltő Gemma. Ők is itt vásároltak egy lepukkant házikót, amit apránként kipofoznak, otthonossá varázsolnak. Törik a franciát, minden alkalmat megragadnak, hogy tökéletesítsék tudásukat. Az asszony természetszerűen minden nap elmegy a pékségbe, nem tud betelni a különböző kenyerek látványával és illatával. Martinnek azonnal feltűnik a hasonlóság a Flaubert-regény főhősnője (Emma) és az új jövevény (Gemma) keresztneve között. Rögtön fantáziálni kezd, így véli, itt fog a Bovaryné története a szeme előtt megelevenedni. És mintha a dolgok őt igazolnák. Kis idő múlva Gemma is szürkének látja környezetét, nem találja a helyét ebben a nagy nyugalomban. Összeszűri a levet a falu földbirtokosával, a sármos Hervé de Bressingyvel. Martin rajongása feltűnik a családjának, akik jóindulatú és elnéző mosollyal nyugtázzák ezt. A pékmesternek szinte a rögeszméjévé válik Gemma, leselkedik utána, még kukkol is, kiveri a veríték, amikor az tekintélyes mennyiségű patkánymérget vásárol, és ő akar véget vetni a Hervé-vel folytatott viszonynak, ezért a regénybeli Rodolphe szakítólevelének sorait szóról szóra lemásolja, és elküldi Gemmának, aki ezt elolvasva ugyanúgy összeomlik, mint Emma. Különbségek is akadnak azért, Gemma férje nem az a „csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,” mint a regénybeli Monsieur Bovary, ő szempillantás alatt otthagyja hűtlen asszonyát, és visszaköltözik Londonba. Gemma úgy-ahogy kiheveri fájdalmát, elhatározza, rendezi össze-vissza életét, megköveti a férjét, aki boldogan vissza is jön. Csakúgy, mint Murphy törvényeiben, akkor romlik el minden, amikor jóra fordulhatna, Patrik, Gemma főiskoláskori szerelme, aki bizony alaposan kihasználta és becsapta, feltűnik az isten háta mögötti faluban, és fel akarja újítani kapcsolatukat. Ekkor érkezik meg a felbőszült Charly, és amíg a két hímnemű alaposan elagyabugyálja egymást, ez alatt Gemma torkán megakad Martin csodacipójának falatja, és szegényke megfullad…

A főszerepeket az öreg kontinens két mozicsillaga kelti életre: Martint Fabrice Luchini, Gemmát Gemma Arterton. Kettejük alakítása teszi annyira élvezetessé a filmet, meg Anne Fontaine rendező kedves-játékos cselekményvezetése és avatott kezű színészirányítása. A szemet gyönyörködtető képi hatásból Christophe Beaucarne operatőr remekbe szabott felvételei derekasan kiveszik részüket. Igazán öröm nézni a Gemma Boveryt, mert olyan európai művészi értékeket hordoz és közvetít, aminek kockáin látható a francia filmművészet összes erénye és jellegzetessége, a számos kis könnyed történetcsavar, a hamisítatlan gall humor, az utolérhetetlen báj és izgalmas pikantéria.