Újszínház

 

Wass Albert A funtineli boszorkány című regénye 1959-ben látott napvilágot, drámaadaptációját a Főnix Színház mutatta be 2008-ban, az Újszínházban pedig idén, február 13-án játszották először. Mindig rendezőt próbáló feladat olyan művet színpadra vinni, amit szerzője nem drámaformában vetett papírra, mert mindkettőnek más a műfaji követelménye. A funtineli boszorkány nagyjából ötszáz oldalas, háromkötetes mű, szerteágazó a cselekménye, sok a szereplője, számtalan leíró rész van benne. Mindig azok a jó színpadi átdolgozások, azokból lesznek az élvezetes, pergő előadások, amik nem arra törekednek, hogy az alapmű egészét mutassák be, mert az lehetetlen, hanem kiemelnek egy-egy részt, vagy szálat a regényből, és azt viszik fel a színpadra.

A funtineli boszorkány Wass Albert legismertebb regényei közé tartozik. Reális elemekkel átszőtt meseszerű történetének főhőse Nuca, aki mindössze 10 éves, amikor elkezdődik a cselekmény. Az ő életének alakulását, gyönyörű, fiatal nővé érését, boldog anyává válását, szerelmesének kétszínűségét, gyermekének elrablását, boszorkányságát, azaz az emberek veséjébe, szívébe látását, majd üldözését, végül titokzatos eltűnését írja le Wass Albert. Közben az olvasók beleláthatnak az Erdélyben, a füvekkel, fákkal együtt lélegző és létező emberek gondolkodásmódjába. A funtineli boszorkány tulajdonképpen ezeknek a tanulatlan, de az anyatermészet dolgainak mély összefüggéseiről mégis tökéletes tudással rendelkező román parasztoknak állít emléket. Az összes földrajzi neve és pozitív, jó szereplője román, az a néhány magyar figurája viszont igencsak sötét alak: a gyermektolvaj Éltető bárótól kezdve a sunyi vasútmérnökön át a gonosz csendőrig mind egy szálig rossz ember. Nem lenne csoda, ha Romániában ez a Wass Albert-regény kötelező olvasmány lenne, annyira idillinek ábrázolja ezt a világot.

A regény fordulatos, ágas-bogas cselekményének azokat a momentumait emeli be az előadásba Pozsgai Zsolt és Turcsány Péter, a két színpadra állító, ami Nucát a tragikus végkifejlethez törvényszerűen elvezeti, ugyanis a nagylánykorba éppen csak beérő Nucának azt jósolja a cigányasszony, hogy akit megszeret, vagy aki megkívánja őt, vagy akivel megosztja az ágyát, az meghal. A Tátinak nevezett szófukar öregemberrel együtt lévő kislány megérkezését csupán rövid ideig láthatják a nézők. Az igézően szép, a férfiakat megbabonázó fiatal lány, az igaz, tiszta, önmagát mindenfajta mesterkétség nélkül adó szerelmes majd, az anyai hivatásban, kisfia mosolyával betelni nem tudó, cseperedésében kiteljesedő, a végzet elkerülésében reménykedő asszony sorsának már több részletébe avatja be Kerényi Imre rendező a közönséget. Nuca életének kettétörését, gyermekétől való elszakítását és boszorkánnyá válását, vagyis a múltba és a jövőbe látás tudásának folyamatát is hosszabban követheti nyomon a publikum. Nuca olyan lesz, mint az üldözött vad, az emberek felkeresik, mert útbaigazítást várnak tőle, a féltékeny falusi asszonyok legszívesebben megégetnék, a hivatalos szervek kuruzslás, az egyház papjai pedig a lelkek fölötti uralmuk féltése miatt vannak a nyomában, még börtönbe is zárják. A kegyelemdöfést az jelenti, hogy akaratlanul megátkozza orvul elcsalt gyermekét, aki a jólét hatására elkényeztetett kis szörnyeteggé válik, és a 7-8 éves fiú kizuhan a vonatból.

Az Újszínház előadása Nuca történetére fekteti a hangsúlyt, ezekre a motívumokra építi a cselekményt. Ez a rendezői koncepció Wass Albert műve iránti tiszteletből és alázatból született, mert így feszes ritmusú, a nézők érdeklődését mindvégig fenntartó színdarab jön létre, aminek atmoszférateremtő jellegét Papp Gyula más-más népzenében gyökerező dalai, Román Sándor koreografálta táncok, Húros Annamária díszletei meg korhű jelmezei csak fokozzák. Mindehhez hozzájárul még a színészek avatott játéka is, különösen a címszereplő, Nemes Wanda emelkedik ki közülük. Tud egyszerre csöppnyi fruska, vonzó lány, nagyszívű asszony és minden titkot tudó boszorkány lenni. Timkó Eszter cigányasszonyában egyaránt ott van a keserűség és a visszavágás fájdalma. Bordán Irén nagyszerűen jeleníti meg a féltékeny falusi asszonyt, Terkát. Koncz Gábor igazán elismerésre méltóan személyesíti meg Tátit, Nuca nagyapját. Jánosi Dávid kifogástalanul kelti életre a csupán könnyű, kis kalandot kereső Gáspár úrfit. Nagy Zoltán mintaszerűen alakítja Birtalant, a bölcs öregembert. Lux Ádám a hegyi rablók vezéreként remekül hozza a kemény, de mégis érző szívű banditát. Szőrfülűt, a kocsmárost ifj. Jászai László a tőle megszokott profizmussal állítja színpadra. A falusi férfiakat megformáló Incze József, Szakács Tibor, Almási Sándor, Kautzky Armand és Szarvas Attila kevesebbet van színpadon, ők csupán árnyalják a történetet, mint ahogyan a Bárót ábrázoló Szabó Sipos Barnabás, az agyafúrt kupecet játszó Wass György, a könyörtelen csendőrt színre vivő Tóth Tamás.

   A funtineli boszorkány mindig telt ház előtt megy, sőt igencsak felfokozott az érdeklődés iránta. Ez a produkció megérdemli a közönség szeretetét és kitüntető figyelmét, mert irodalmunk egyik olyan jeles művét adja át nekik, aminek széles körű megismertetése elsőrendű feladat a magyar értékekre odafigyelő emberek számára.