Recirquel Újcirkusz Társulat

A Párizs Éjjel a harmadik egész estés produkciója a Recirquel Újcirkusz Társulatnak. Bemutatója még tavaly október 3-án volt a CAfe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretén belül a Művészetek Palotája mellett ideiglenesen felállított hagyományos cirkuszi sátorban. Ezután a Párizs Éjjel beköltözött a Müpa Fesztivál Színházába, ahol azóta folyamatosan műsoron van, és mindig táblás házak előtt megy. Az együttes alapítója és lelke, a Liverpoolban, a Sir Paul Mc Cartney által alapított és pártfogolt Institute for Performing Artsban diplomát szerző Vági Bence a Párizs Éjjellel új mondanivalót fogalmaz meg, arra törekszik, hogy megtartsa az előző két előadás összes pozitívumát, azaz a magas fokú mozgástechnikai tudást és a művészi kifejezőerőt, ugyanakkor másmilyen is legyen: összetettebb, ennek ellenére egyszerűbb. Magától értetődően most is ő írja, rendezi és koreografálja az előadást. Fő ihletője a világhírű magyar származású fotóművésznek, Brassainak az 1933-ban közzétett Paris de Nuit albuma. A Brassai-képek azt a csiklandozó erotikától kezdve a nyers szexualitáson át a legvadabb perverziókig átjárt Párizst idézik meg, aminek kétes hírű lokáljai kitermelik a könnyűvérű nőcskéket, a gyorsan ütő striciket, vagyis a mindenre kapható rosszlányokat és rosszfiúkat. Az egyik lebuj, olyan, mint a másik, semmiben nem különböznek egymástól, a cseppet sem válogatott vendégsereg parányi asztalkák mellett múlatja az időt, iszogat, diskurál, törött tükrök és kopott bársonyfüggönyök takarásából szól a jellegzetes francia, vagyis a harmonikás, sanzonos zene, súgnak-búgnak a rekedtes hangú énekesnők. Csanádi Judit díszletei ezt a hamisítatlan, az 1930-as évek Párizsának dekadens hangulatát és miliőjét adják vissza, Berzsenyi Kriszta jelmezei viszont a fényképekét, a női és férfi szereplők fekete-fehér kosztümökben, bizonyos hölgyek ’alig semmi’ ruhácskákban, némelyikük csupaszon, pár, szikrázó csillaggal „takarva” parádézik. Az előadás központi tárgya, fő kelléke a fényképezőgép, ami folyton kattog, és teszi örökkévalóvá a múló pillanatot, merevíti időtlenné az arcokat. Sárik Péter a műsorszámokból táplálkozó, hozzájuk másodpercre illeszkedő zenéje és zenekarának avatott játéka, Czigány Judit és Egyed Brigitta énekesnő telt hangjának és tökéletes francia kiejtésének varázsa felerősíti az artisták felkészültségéből és előadó-művészetéből fakadó, semmivel össze nem hasonlítható, lélegzetelállító hatást, amit a Párizs Éjjel a nézőkre gyakorol.

Egybefolynak, egymásba olvadnak a társas tánc elemei a hagyományos cirkuszhoz tartozó attrakciókkal. A köztük lévő átmenet teljesen zökkenőmentes, a publikum egyetlen tagja sem érzi idegennek a párizsi lokálban a zsonglőrködést, a kínai rúdon, a feszes meg a lengődróton folyó mutatványokat. A nagy dobócsoport produkciója pedig kimondottan beleillik abba a képbe, amit az emberek, úgy általában elképzelnek a párizsi éjszakáról: az erős macsó bolhaként rázza le magáról a ráakaszkodó kis macákat. A majom és az idomárnő kettőse az est legkedvesebb, ugyanakkor igencsak szívszorító jelenete. Farkas László, Kapitány Olívia és Wittmann Csilla akrobatikus zsáner számokat ad elő, Herczeg Richárd dupla kötélen és lengő kínai rúdon, Illés Renátó meg Veress Zsanett feszes dróton mutatja be tudását, Dittmar Laido pedig buzogányokkal zsonglőrködik. Lakatos Leonetta és Pintér Áron bohócpáros egy lámpán lógva szórakoztatja a publikumot. Vasas Erika és Horváth Zita karikaszólójával és tánctudásával kápráztatja el a nagyérdeműt.

A Párizs Éjjel – mint a Recirquel Újcirkusz összes eddigi produkciója – most is elvarázsolja a közönséget, amit az is jelez, hogy a nézők szinte egyfolytában tapsolnak, ugyanis olyan művészi tökélyre fejlesztették tudásukat, hogy nincs olyan megjelenésük, olyan számuk, ami ne váltana ki óriási elismerést és csodálatot az emberekből. Szűnni nem akaró tapssal fejezik ki hálájukat a nem mindennapi élményért és a felhőtlen kikapcsolódásért, amit az est nyújt.

Reklámok