A Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda közös előadása

 

Az 1949-ben született Ernest Thompson amerikai drámaíró, Oscar-díjas forgatókönyvíró, rendező, színész, dalszövegszerző művét mutatta be nyáron, július 24-én a Szentendrei Teátrummal közösen az Orlai Produkciós Iroda Szentendrén, aminek Budapesten, a Belvárosi Színházban október 14-én volt a premierje. Az Aranytó (On Golden Pond) itthon is kedvelt darab, a Madách Kamara Színházban, a mai Örkényben Mensáros Lászlóval és Tolnay Klárival láthatta először a magyar közönség, és színházaink az azóta eltelt időben gyakran tűzik műsorukra. Szereti a közönség, imádják a színészek, a kritikusok is csak módjával fanyalognak. Mi a titka ennek a közös rajongásnak? Természetszerűen maga a vígjáték, amin jóízűeket lehet nevetni, ugyanakkor tele van mindenkit foglalkoztató komoly gondolatokkal, olyanokkal, mint szülő-gyermek, ezen belül apa és lány-kapcsolat, nagypapa és unoka viszonya, az öregedés megannyi különleges szépsége és csúnya kellemetlensége, a testi hanyatlás és az ezzel együtt járó szellemi, fizikai leépülés meg ennek összes, gyötrelmes lelki vetülete.

A két főszereplő a közel 50 éve együtt élő Thayler házaspár: a kissé bogaras, memóriazavarokkal küzdő Norman és a birkatürelmű, életvidám Ethel. Amióta ismerik egymást, a nyarakat az Aranytó partján álló villájukban töltik. Itt minden állandó, fél évszázad alatt semmi sem változott, az asszony szavaival élve a búvármadarak, a férj szerint a vöcskök rendre megjönnek, a szúnyogháló mindig kiszakad a tokjából, a bútorok ütöttek-kopottak, a háztartási eszközök is csorbák. Ez a nyár azonban más, mint az eddigiek: Norman születésnapját ünneplik, és idevárják az apjától állandóan kritizált, ezért a szülői házat messze, nagy ívben elkerülő, a negyedik X-et éppen elhagyó lányukat, Chelsea-t, aki meg is érkezik fess udvarlójával, a fogorvos Billel, és annak 15 esztendős fiával, Billyvel. Eleinte óvatoskodnak, feszengnek, de Norman nem tud kibújni a bőréből, folyton csipkelődik a lányával, sőt gonoszkodik vele, kóstolgatja Billt, beszól mindkettejüknek, de a kamaszt sem kíméli. Éles, kíméletlen szavak csattannak el. Szegény Ethel a pufferzónában áll, és kevés sikerrel ugyan, de próbál egyensúlyozni apa, lánya meg a vőjelölt között. Chalsea és Bill elutazik Európába, és arra a három hétre itt hagyják Billyt. A két hímnemű, a halott korú meg a tini eleinte igencsak nyers modorban társalog, Billy a fiatalok gőgös mindentudásával lenézi a vénembert, aki viszont nem érti a fiút körülvevő zajos világot, diáknyelvi szóhasználatát. Lassanként azonban a fagyos levegő fokozatosan felmelegedik közöttük. Billy ráébred, horgászni nem is olyan unalmas dolog, és az öreg, rafinált pisztráng, Walter kifogása közös üggyé válik. Igazi, megértő és szerető nagyapa és unoka-kapcsolat alakul ki közöttük.         A visszaérkező Chelsea és Bill meglepve látja a csodát, hogy Norman meg Billy nem falták fel egymást. Végre-valahára apa és lánya között is olvad a jég, megbeszélik sérelmeiket, kiderül, Norman sokkal többet törődött a lányával, alaposabban odafigyelt rá, mint azt Chalsea hitte, és Chalsea is jóval szeretetteljesebben gondol az apjára, mint azt Norman vélte.

Az Aranytó igazi jutalomjáték két kiváló színésznek, és bizony mindketten élni is tudnak ezzel a lehetőséggel. A tőlük elvárt és megszokott profizmussal viszik fel a színre az idős házaspárt. A színészmesterség minden csínja-bínja a kisujjukban van! Vári Éva irigylésre méltó, toleráns Ethelt állít színpadra, aki soha nem jön ki a sodrából. Játszi könnyedséggel, elegánsan hozza a két tűz közé került feleséget és anyát. Alakításán látszik, hogy az ő karaktere van a legnehezebb helyzetben: mogorva, idegesítő férjének hóbortos ügyeit angyali türelemmel és jósággal kell elviselnie meg kezelnie, ő hallgatja lányának apja elleni jogos~jogtalan kirohanásait. Benedek Miklós személyesíti meg a rigolyás, önmaga számára is időnként elviselhetetlen professzort. Az ő Normanje tisztában van fogyatékosságaival, azzal, hogy eljárt felette az idő, mindent elfelejt már, nem érti a hangos, számítógépes világot. Kifogástalanul ábrázolja a figura esendőségét, karcosságát, a szőrös szív alatt megbújó érző szívét. Bertalan Ágnes elismerésre méltóan ábrázolja az elfuserált élete miatt apjára neheztelő, emiatt megbántott Chelsea-t. Tud sértődött és sértő, de megbocsátó, sőt belátó is lenni. Vasvári Csaba remekül jeleníti meg Billt, aki belecsöppen a családi viszályba, de jó beleérző képességgel, ügyesen kezeli azt. Szekeres Máté igen meggyőzően játssza a nyegle, nagyszájú Billyt, aki fényévnyi távolságra van mostohanagyapjától, de apjától, és annak új párjától is.

Minden olyan jó, fészekmeleg ebben a Gálffi László rendezte könnyed, felhőtlen szórakozást nyújtó komédiában. Bőven van benne ugyan dráma, de nem a görög tragédiák komor fajtájából, hanem a viszonylag hamar nyugvópontra jutó konfliktusokból. Szellemes párbeszédei minden korosztály számára érdekesek és tanulságosak, az éltesebbeknek azért, mert rádöbbentően ismerősek, az ifjoncoknak meg azért, mert előre láthatják, mi vár rájuk.

 

 

Reklámok