Újpest Színház

Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház) vendégjátéka

 

Az 1883-ban Huszton született és 1953-ban Budapesten elhunyt, apró termetű, halk szavú Szép Ernőt különc figurának könyvelték el a két háború közötti időben. A termékeny szerzők közé sorolható, aki mindhárom műnemben alkotott. „Komoly” irodalmi lapok is közölték verseit, ugyanakkor a kabarék világában is otthonosan mozgott, közönségsikert arató, de nem sekélyes színműveket írt. A regényei is jelentek meg, köztük a Lila ákác, ami 1922-ben került az olvasók kezébe. Színdarab-változata egy évre rá készült el, 1923-ban a Renaisance Színház mutatta be, és azokat a hírhedt Rákosi Mátyás-féle önkényuralmi ötvenes éveket kivéve, se szeri, se száma a felújításoknak, nincs olyan évad, hogy valamelyik fővárosi, vidéki vagy határon túli teátrumunk ne tűzné műsorára. A beregszásziak tavalyelőtt vitték színre, ezt a produkciót hozták el most, október 14-én Újpestre, az Ady Endre Művelődési Központ színháztermébe. Ez volt az őszi bérlet második előadása.

A Lila ákác nem ám a rózsaszínű ködben lebegő, mindent elsöprő, amolyan dél-amerikai szappanoperás szerelemről szól, hanem a gyötrő, fájdalmat okozó, megpróbáltatásokkal teliről. Főszereplője az alanyi költő, Csacsinszky Pál, aki átesett már egy-két csalódáson. A templom egere szegény Pali, mint oly sok kortársa, gyakran múlatja az időt a Ligetben. A múlt század elején a Liget központi helyet foglalt el a társadalom életében. Ide jártak a kis mindenes cselédek, itt sétálgattak és cicáztak a bakákkal meg a mesterlegényekkel. Flegma uracsok is tiszteletüket tették, finom kisasszonykák is, hébe-hóba még puccos dámák is végiglejtettek a sétányokon. Pali belehabarodott egy szépasszonyba, akit körbedongnak az udvarlók. Pali szeretné ezt a plátói rajongást kézzelfoghatóbbá tenni, de nem mer kezdeményezni, mert oly sokan nyüzsögnek imádottja körül. A terebélyes lila akácfa alatti padon megismerkedik Tóth Mancival, a kis varrólánnyal. Ennek az ártatlan, falusi, igencsak felvágott nyelvű leányzónak a szívébe azonnal belopja magát. Pali azonban ügyet sem vet rá, vágyakozása vakká tesz őt. Mancinak nagyra törő álma van: táncosnő szeretne lenni, és fel is veszik a Liget egyik mulatójába. Pali nem lát tisztán, nem ébred tudatára, hogy a gyönyörű nővé átalakult Manci igaz, tiszta szerelemmel szereti, csak fut a nagyságája után, és amikor végre megkaphatná, akkor megfutamodik. Manci megunja, hogy Pali az orráig sem lát, elmegy Oroszországba. Pali csak a távozása után döbben rá, mit veszített, és keserűen jegyzi meg. „Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Nem vettem észre.”

Nem csupán ez a szerelmi háromszög adja a darab savát-borsát, hanem azok a mellékszereplők, akik jellegzetes figurái az úgy száz évvel ezelőtti Pestnek. Az unatkozó, mert semmi dolga nincs, gyermektelen delnő, aki férfiszíveken gázol át, de esze ágában sincs elhagyni a férjét. Az örökké prédára leső, feleségét folyton megcsaló, jómódú uraság, akinek kedvenc vadászterülete a Liget. A hőzöngő, a hangzatos politikai lózungoktól megzavart fejű úrfi, aki az összes arra tévedőre ráönti téveszméit, a kritikátlan rajongó, akinek akárhányszor koppintanak az orrára, abban csak szerelmi bizonyítékot lát, a jóságos apa-látszatra ügyelő, valójában számító bártulajdonos, aki úgy tesz, mintha érdekelné őt a szegény, nála dolgozó lányok sorsa, holott csak a maga hasznát lesi. A hiszékeny, érző szívű kóristalány, akit mindenki becsap. A jó partit szimatoló mama, aki minden szembejövő hímneműben a vejét látja. Katkó Ferenc rendező a valamikori Ligettől elemeli a történetet, napjainkhoz közelíti, ez leginkább a kísérőzenében mutatkozik meg, közelmúltunk slágereit fújják az énekesek, ezekre ropják a lassú, vagy a gyors táncot. A színészek derekasan helytállnak ezekben a nehéz szerepekben. Ferenci Attila Csacsinszky Palija olyan nemes lelkű álmodozó, aki kellően mafla, így elmegy mellette az élet, későn látja meg azt, amit már régen észre kellett volna vennie. Tóth Mancit Domáreckájá Júlia igazán elismerésre méltóan személyesíti meg. Csapongó kis madár, akit több férfi is szeretne befogni, de ő csak egy valakinek óhajt a hálójába kerülni. Wass Magdolna alakításában Bizonyosné nagyságos asszony az a mondén hölgy, aki csak szórakozik a körülötte zsongó férfiakkal, de egyiküknek sem adja oda a szívét. A mindig hódítani kész macsót, Bizonyos Nagyságos Urat Szabó Imre kifogástalanul jeleníti meg. Angelusz papát Kacsur András korrekt módon ábrázolja. A három táncosnőt Béres Ildikó, Taprai Viktória és Kacsur Andrea remekül kelti életre, ugyanis alapos énektudással adják elő a dalokat és tetszetős mozgáskultúrával táncolnak. Orosz Ibolya Zsüzsü balettmestert mintaszerűen formálja meg. Sőtér István két szerepben is látható, Józsi pincért is és Mínuszt is szórakoztatóan állítja a színpadra.

A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színháznak ez a produkciója csak nyomokban tükrözi vissza a letűnt Liget atmoszféráját, inkább Szép Ernő világához marad hű. Kellemes időtöltést, kikapcsolódást nyújtott a hálás újpesti közönségnek, akik szűnni nem akaró tapssal jutalmazták a közreműködő művészeket, mert nem kellett valamiféle agyonaktualizált, önmagából kifordított darabot látniuk.