Belvárosi Színház

 

Hernádi Judit igen népszerű színésznő, nem csupán prózai szerepekben tűnik fel, hanem énekesnőként is, szinkronizál is, ugyanakkor mozi- és tévéfilmekben is játszik, tehetségkutató műsorokban zsűritagként tevékenykedik, közéleti kérdéseket megvitató tévéadásokban vesz részt, egyszóval igencsak sokoldalú, ezerarcú művész. Ebben az esztendőben olyan kerek születésnapjához érkezett el, ami minden férfi és nő életében választóvonalat jelent. Amikor már több van mögötte, mint előtte. Ezt a mérföldkövet nem is ünnepelhetné meg semmi mással, mint önálló estjével, amiben bemutatja színészi hivatásának fontos állomásait és életének meghatározó személyeit. A Fanatics Film videóin láthatók azok a képek, amik a középosztálybeli édesapát és édesanyát, majd az újszülöttet, a kisbabát és a cseperedő kislányt meg a lázadó kamaszt, a helyét kereső egyetemistát ábrázolják. Korai filmjeiből is vetítenek néhány kockát. Ezek mindegyikéhez a maga csípős, kissé gunyoros, a közönséggel összekacsintó módján kommentárt is fűz.

A HERNÁDI pont nagy figyelmet szentel az anyai hivatásnak, mert ez legalább annyira meghatározza az életét, mint a dívaság. A Pinceszínházban éppen Oriana Fallaci olasz újságíró Levél egy meg nem született gyermekhez című regényéből készült monodrámát adta elő, amikor megtudta, ő is áldott állapotban van.  1986-ban jött a világra Tarján Zsófia Rebeka, akit ma már nem csak úgy emlegetnek, mint a Hernádi Juci lányát, mert saját jogán is kivívta az emberek szeretetét, megbecsülését. A Honeybeast nevű formáció énekesnője, 2014-ben tett szert országos ismertségre, A legnagyobb hős a világon című számával, ekkor tűnt fel az a köztévé A Dal című shawműsorában, amivel egy csapásra sokak kedvence lett. Hernádi Judit mindamellett, hogy napról-napra a világot jelentő deszkákon hódítja meg a közönséget, gondoskodó, odafigyelő édesanya is, akinek csak úgy sugárzik a büszkeség a szeméből, amikor tehetséges lányáról beszél.

Természetszerűen a teremtés koronái sem maradhatnak ki sem ebből az összeállításból. Nem fogadta meg nagyapja bölcs tanácsát, miszerint tartsa magát távol a göndör fiúktól. Nem tartotta. Nagy szerelmei mind egy szálig dús, bongyor hajat viselnek, még álmainak két férfija, Beethoven és Maradona is a fürtös fejű… Pár mondat erejéig megemlíti az országot is, ahol él és munkálkodik, de nem Radnóti Miklós hazaszeretetének bensőséges hangján szól róla, hanem úgy, mintha néhány kifejezést kimazsolázna bármelyik külföldi turistának szóló prospektusból: gulas, csikosz, puszkasz. Természetszerűen nem csupán prózai szövegek hangzanak el, hanem árad a zene: Heilig Gábor és zenekara kíséri Hernádi Juditot, régi slágerei is felcsendülnek, persze újak is. Nem maradhat ki a széles körben ismert Hernádi-nóta, a Sohase mondd, ugyan nem élőben, hanem filmvászonról hangzik el. Ezzel a Karády Katalin búgó hangját idéző dallal tűnt fel annak idején 1997-ben. Kálmán Eszter díszletei igen praktikusak, méretes, a művésznő nevének betűit tartalmazó, egymástól azonos távolságra eső kockaelemekből áll, amik előtt énekel, vagy éppen rájuk ül. Náray Tamás pazar ruhái pedig igen előnyösek, mert kiemelik a színész-énekesnő kifogástalan alakját, legendásan formás lábait, telt kebleit.

Arra Pelsőczy Réka rendező is nagyon ügyel, hogy semmi intimpistáskodás ne legyen a produkcióban, vagy a bulvárból is csak annyi, amennyi az emberek egészséges kíváncsiságát kielégíti. De Hernádi Judit magánélete is a széles nyilvánosság előtt zajlik, semmi olyan új információ nem hangzik el, amit eddig ne tudott volna a közönség. És mégis mennyire más ezeket magától a művésznőtől hallani, miközben néha ugyan egy árva hang sem hagyja el a száját, de mimikájával, vagy egy-két gesztusával mégis sokkal többet elárul. Örömünnep ez az est, a díva és az érte rajongó publikum számára is. Ezért sem tudják a nézők abbahagyni a tapsolást, rajongnak az ő Hernádi Juditjukért, úgy érzik, még ez a bő másfél óra sem elég a találkozásra, mert még többet akarnak belőle kapni, 100 percnek még a duplája se lenne elég idő, amit szeretnének vele eltölteni.