Spirit Színház

 

Szabó Magda regénye 1987-ben jelent meg, a kritikusok és a nagyközönség is kitüntette figyelmével, máig is a leggyakrabban olvasott és a legtöbb nyelvre lefordított művei közé tartozik. Világhírnévre akkor tett szert, amikor 2012-ben az Oscar-díjas rendező, Szabó István a hollywoodi, A kategóriás színésznő, Helen Mirren főszereplésével filmet forgatott belőle. Színpadi változatának pedig a Spirit Színházban idén, február 4-én volt a premierje.

Az osztatlan elismerést arató regényeket gyakran utoléri a filmes, vagy a színpadi átültetés „veszedelme”. Ilyenkor az átdolgozót mindig az a kérdések kérdése foglalkoztatja, hogy a regény egészét adja vissza, vagy csak bizonyos részeket belőle, cselekményét mennyire kövesse, gondolatait, társadalmi-eszmei mondanivalóját mekkora mélységben tükrözze. Cseppet sem könnyű feladat ez, mert más a regény és más a dráma műfaji követelménye. Rendezőt és színre vivőt próbáló művelet bizony úgy megjeleníteni a regényt, hogy annak eredeti mondandója ne sérüljön, hanem megmaradjon, és a létrejött produkció a színszerűség igényeinek is megfeleljen, érdekes, izgalmas, azaz közönségbarát is legyen. A Spirit Színház létrehozza ezt a csodát, Czeizel Gábor rendező a nézők érdeklődését az első perctől az utolsóig fenntartó drámát állít a színpadra. Bereményi Géza alkalmazza színpadra Az ajtót, a publikum tagjai úgy látják, maga a regény tartalma elevenedik meg előttük, abból is az örök, napi aktualitásoktól mentes, nem változó mondanivaló emelkedik ki. Örülnek, mert nem kell semmiféle valamiféle mához szóló üzeneteket értelmezniük, mindenféle rejtett kódokat megfejteniük.

Az ajtó két asszony különleges kapcsolatáról szól. Nem sok hasonlóság akad közöttük, gyökeresen más a társadalmi helyzetük, tanultságuk, műveltségük, életkoruk, az egyik Molnár Anna, aki Szabó Magda alteregója, a másik pedig Szeredás Emerenc, a háztartási alkalmazott. Az írónő a fiatalabb, a tanultabb, a szavak mestere, a bejárónő az idősebb, a hat elemit végzett, a cselekvés embere. Szívük nyitottságában, az emberi fájdalmak iránt tanúsított érzékenységükben, lelki rezdüléseikben viszont módfelett azonosak. Eleinte gyanakvóan méregetik egymást, Annának nagyobb szüksége van Emerencre, mint fordítva. Lassan-lassan azonban felengednek, kialakul közöttük a kölcsönös megbecsülésen, már-már szereteten nyugvó bizalom. Emerenc mindig zárva tartott lakásajtaja, ami mögött a háztömb lakói sötét titkokat sejtenek, egyszer még az is megnyílik Anna előtt. Az írónő csupán egy alkalommal bontja meg a köztük lévő láthatatlan szövetséget, amikor Emerenc súlyos betegségbe esik, akkor elszakad az a megértésből, szeretetből font kötelék, ami kettejük között fonódott. Anna meg az orvosok ugyan megmentik Emerenc életét, de az idős nő belepusztul a szégyenbe.

A Spirit Színház játszóhelye hosszú, téglalap alakú, a nézők testközelből láthatják a színészeket, ugyanis bent ülnek ebben a térben. Bolla Tamás díszletei három részre osztják ezt az elnyújtott területet. Egyik oldalon vannak a polgári miliőt visszaadó öblös fotelek meg a kopogó írógép, középen van a méretes címszereplő, az ajtó, a másik oldalon pedig a konyha az elmaradhatatlan sparhelttel. Veréb Dia jelmezei pedig a szereplők státuszát tükrözik, az írónő mindig elegáns ruhát visel, a férje öltönyt, nyakkendőt, Emerenc fekete szoknyát meg kötényt, Sutu pedig paradicsommadár tarkaságú otthonkát. Ezt a kamaradarabot – minden kritikát kiálló módon – négyen adják elő. Hegyi Barbara a tőle elvárt és megszokott profizmussal alakítja a karakán, senkitől és semmitől meg nem riadó, hanyatt nem eső házvezetőnőt. Az ő Emerence érdes modorú, igen kemény asszonynép, aki a sors megpróbáltatásait sztoikus nyugalommal viseli, nem ismeri a hajbókolás, vagy a köntörfalazás tudományát, akárkinek, legyen az alacsony, vagy magas rangú, véleményét egyenesen a szemébe mondja. Nagyváradi Erzsébet Molnár Annát kifogástalanul jeleníti meg. Olyan külső nyomás alatt dolgozó értelmiségiként ábrázolja az írót, akit furdal a lelkiismeret, mert úgy véli, tanári munkája és írói hivatása mellett háziasszonyi teendőit nem tudja ellátni, ugyanakkor örök női gondokkal is szembetalálja magát, ugyanis egyensúlyoznia saját sikeressége és szintén író férje mellőzöttsége között. Nagy Enikő a legszebb színésznőink egyike, remekül hozza a kívül belül csúnya, az Emerenc kuncsaftjait magához édesgetni akaró, minden lében kanál Sutut. Igazi égetnivaló boszorkát visz fel a színre, aki mindig kavar, mindenkinél be akar vágódni meg jó akar lenni, és soha ki nem fogy ki a pletykákból. Perjés János személyesíti meg a professzort. Mesterien mintázza meg ezt a nyugodt, soktürelmű tanárembert, aki nem féltékeny feleségre, mert az Kossuth-díjat kapott, nem szégyelli magát és nem restelkedik emiatt. Nem akarja lenyesni szárnyait, hanem együtt tud repülni, – örülni – vele, és kívülállóként képes szemlélni a két nő viszonyának alakulását, reálisabban ítéli meg helyzetüket, mint ők.

Érdemes megtekinteni Az ajtót a Spirit Színházban. Mert a néző azt kapja, amit elvár: csorbítás nélkül magát a művet, miközben nemesen szórakozik, elgondolkodhat a látottakon, elmélázhat az emberi lét nagy kérdéseiről, életről, halálról, barátságról, önzetlenségről, kitartásról, felelősségvállalásról.

 

Advertisements