Ivancsics Ilona és Színtársai

 

Groteszk múltidézés műfaji meghatározást kapta Török Tamás zenés játéka, a Sej, szellők, aminek május 8-án volt az ősbemutatója az Ivancsics Ilona és Színtársainak Szentendrén otthont adó Pest megyei Könyvtár zsúfolásig megtelt nagytermében. Török Tamás nem először dolgozik együtt a társulattal, a nyelv-és nemzethalál vízióját felidéző Hubay Mikós-drámát, az Elnémulást is ő rendezte. Az együttes vezetője, Ivancsics Ilona és a színész-rendező Török Tamás Somogy megyéből származik, és a rendező saját szüleinek történetét eleveníti fel ebben az úttörő revüben.

Hangulati felvezetésként a darabban játszó, Lenin feleségéről elnevezett Krupszkaja úttörő raj piros nyakkendős, fehér inges, sötét szoknyás~nadrágos tagjai az előtérben szétszóródva, vigyázzállásban várják az érkezőket, időnként katonai vezényszavakat rikoltoznak, olyanokat, mint például Előre!, amivel széles mosolyt csalnak a bebocsátásra várók arcára. Az előadás akkor kezdődik el, amikor tömör hadrendben, mozgalmi dalokat harsogva, felszegett fejjel, erősen trappolva felmasíroznak a színpadra. Ők is – mint a Rákosi Mátyás-féle diktatúra kreatúrái – fontos szerepet játszanak a produkcióban, de megjelennek ennek a dicstelen vészkorszaknak egyéb jellegzetes figurái is. A legtipikusabb közülük Prém Amál, a nagybetűket fordítva író egykori cseléd, akit a kommunisták nagy feladatra szemelnek ki: ő lesz a kisiskolában folyó oktatási munka szakfelügyelője és kulturális ügyeinek felelőse. A kor másik jellegzetes alakja, az élet-halálura, lódenkabátos Elvtárs, aki a párt sakktábláján bábukként helyezgeti ide-oda az embereket. Ő teszi meg az analfabéta Amált az iskola mindenható komisszárjává. Fulmer Katót, a szomszéd faluba frissiben kihelyezett népiskolai tanító elvtársat kénye-kedve szerint előbb felmenti tisztségéből, majd azonnal kinevezi a kastély iskolájának igazgató pajtásává. Nem zavartatja magát olyasmivel, hogy a gyerekek elkezdték a tanulást, megszerették az új tanító nénit, szépen haladnak, okosodnak. Az Elvtárs kényszeríti holmi javító-nevelő célzattal az írni, olvasni nem tudó, 16 gyerekes cigányasszonyt az iskolapadba úgy, hogy előtte a filléres árukkal megrakott talicskáját „megőrzésre” átveszi tőle. Az izgalom a tetőpontját akkor éri el, amikor a párt és a nép bölcs vezére, Rákosi Mátyás 60. születésnapjára a Krupszkaja raj tagjai az egyéb – jobban tanulunk, szorgalmasabbak leszünk, pontosan érkezünk az iskolába – vállalásaikon túl Viktor Jacobi Leányvásár című operettjével szeretnének kedveskedni a főpajtásnak. Prém elvtársnő éber felügyelete alatt folynak a próbák. Amál saját jelentőségétől eltelve és bolsevik öntudatától vezérelve megváltoztatja a szöveget, a hottentotta kislány helyett a szovjet kisleány nem Párizsba, hanem Moszkvába ment. A dzsiloló, dzsiloló, dzsiloló refrént is kispolgári csökevénynek minősíti, ezt pedig zdrasztvujtyéra cseréli…

Török Tamás múltidéző bohózatának helyszíne egy meg nem nevezett, Isten háta mögötti somogyi falucska bárói kastélyából átalakított általános iskola. A Sej, szellők cselekményideje hat esztendőt ölel fel, 1950-től 1956-ig, a forradalom kitörésének napjáig tart, majd átnyúlik a vérbefojtás, a megtorlás idejébe is. Annak a szűk két hétnek fényes napjait kivéve, amikor az „emelkedő nemzet” visszakapta méltóságát és Isten fényét tükrözte, ez az időszak a magyar történelem legsivárabb, legszomorúbb korszaka, amikor az emberi élet annyit nem számított, mint a légypiszok a falon. A darab végén pedig sorra hangzanak el a forradalmat magasztaló versek, amik teli vannak hittel, bizakodással, a jövő vetett reménnyel. Az előadás utolsó perceiben a szereplők elmesélik, hogy, s mint folytatták életüket a Kádár János-i kötélkort követő kemény, majd puha diktatúrában. Kató és férje, Károly, a Tanár pajtás tovább tanított, igyekeztek lámpások lenni, három fiuk született, akikből derék hazafiak lettek. Amál a Vlagyimir nevű elvtárssal együtt elhagyta az országot, akkortájt úgy mondták: disszidált, Amerikában puccos nagysága lett belőle, és már csak törve beszéli a magyart. A Krupszkaja raj tagjai átváltoznak, nem csak szimbolikusan, hanem a valóságban is, kibújnak úttörő-egyenruhájukból, és hétköznapi öltözékekre cserélik. Tökéletesen korhű díszletek között adják elő ezt a múltat megelevenítő zenés vígjátékot. A színpadképet a méretes búzakalászos-kalapácsos Rákosi-címer uralja, a harmónium dísze a jókora Előre! feliratos lobogó, a padok pedig pontosan olyanok, mint amilyenek ebben az időben voltak használatban.

Ivancsics Ilona minden kritikát kiálló módon alakítja Prém Amált. Az ő elvtársnője annyira tudatlan és buta, amilyenre ennek az ember- és életellenes kornak szüksége volt. Ostobaságában okosnak képzeli magát. Alázatos és szolgalelkű, csak most nem az báró uraságot meg kisasszonykákat szolgálja odaadóan, hanem az elvtársakat. Farkasházy Réka kifogástalanul jeleníti meg a finom vonású, törékeny Katót. Úgy viszi fel a színre ezt az éleslátású fiatalasszonyt, mint aki a zsigereiben érzi a ’mindenhogy megmaradni’ parancsát, mert tudja, át kell vészelnie ezeket a zavaros időket. Fábián Szabolcs igen meggyőzően kelti életre az Elvtárs szerepét, öntelt és korlátolt, legyezi a hiúságát az a hatalom, amit kapott, nem tud betelni vele, egyszerűen mámoros tőle. Sztankay Orsolya remekül hozza a cigányasszony nem túl összetett figuráját, ha kell, akkor simulékony, vagy megalkuvó, mindig azokhoz dörgölőzik, akik éppen a hatalmon vannak. Horváth Gyula Antal Károly pajtása a háttérben marad, holott elejétől a végéig jelen van, a harmóniumon ő kíséri a dalokat. A Krupszkaja úttörő raj tagjai mind egy szálig igen profi módon játszanak és énekelnek, kiemelkedik közülük Cseh Adrienn, aki a félénk, szemüveges, copfos kislányt hibátlanul személyesíti meg.

Kimondhatatlanul nagy szükség van az ilyen, a közelmúltat megjelenítő előadásokra. Mert azoknak, akik átélték~átszenvedték ezeket a szomorú esztendőket, nekik bizony olyan szívmelengető érzés, hogy már nevetni lehet ezeken a tragikus, akkortájt véresen komoly, az életet fenyegető eseményeken. Akik viszont jóval az ötvenes évek után születtek, és sajnos – időnként fejcsóválva és kételkedve – hallgatják az akkori eseményekről szóló beszámolókat, mert annyira távolinak tűnik nekik, mint Periklész aranykora, nekik pedig okulásukra szolgál, mert a Sej, szellők olyan kortörténeti dokumentum, ami humoros formában ábrázolja mindazt, ami a saját korában egyáltalában nem volt vicces, ugyanis a diktatúra úgy játszott az emberekkel, mint macska az egérrel.