Újpest Színház

Felvidéki Rockszínház vendégjátéka

 

A Felvidéki Rockszínház 1999-ben alakult, és azóta nyílegyenesen haladnak kijelölt útjukon. Zenéjükben szimfonikus hangszereléssel ötvözik az autentikus népzenét, a rockot és a folk-rockot. Minden magyar rockoperák ősével, az István, a királlyal debütáltak, a Megfeszített már saját musicaljük. Közreműködtek a csíksomlyói Napba öltözött leány című monstre produkcióban is. Tavaly vitték színre rock-oratóriumukat, ami Az Isten tenyerén címet kapta. Legutóbbi bemutatójuk az Urunk László! Téged áldunk!, aminek premierje az idén június 26-án volt Somogyváron a Szent László Napok keretén belül. Ezt az előadást hozták el most október 22-én az Újpest Színháznak otthont adó Ady Endre Művelődési Központ nagytermébe, amit pukkadásig megtöltöttek a nézők. A kezdés előtt Krizsik Alfonz, az Újpest Színház rendezője méltatta a 60 évvel ezelőtt a szovjet elnyomás ellen kitört forradalmat, ugyanis az 1956-os szabadságharc előestéjén láthatta a közönség a darabot. Felvételről hallhatták az Újpest Színház művészeti vezetőjének, Dózsa László színművész úrnak is a köszöntőjét, aki azért nem tudott jelen lenni, mert a budapesti Nemzeti Színház társulata aznap este mutatta be Varsóban, a Teatr Polskiban a forradalom hősének, a 24 esztendős korában felakasztott Tóth Ilonka orvostanhallgató mártíromságáról szóló drámát, aminek egyik legfontosabb szerepét alakítja. Értelemszerűen a rockoperában is csak előre rögzített hangját hallhatták a nézők, ugyanis a narrátor feladatát is ő látja el.

Szűts Istvánt úgy ismerik a mai zenét kedvelők, mint a Kormorán együttes billentyűsét. Az Urunk László! magába foglalja mindazokat a stílusjegyeket, amit az emberek elvárnak és szeretnek ebben a műfajban: a népzenén alapuló, hol hangos, hol csendes, a fülnek tetsző, ahogyan régen mondták, a suszterinasok által is fütyülhető dallamokat és a közbeszéden alapuló, világos, de a hétköznapi mondatoktól elemelkedő, lírai szépségű verssorokat. Virág László szövegei olyannyira belesimulnak a zenébe, hogy ez a kettő egymás nélkül nem létezhet, mert együtt váltják ki a magyar lelket és szívet megérintő, kedves összhatást. Mindehhez nagymértékben hozzájárulnak a Kátai Tibor és Beták Barnabás által koreografált tüzes vagy éppen lassú táncok is. Medza Arnold és Kiss Lajos könnyen mozgatható, egyszerű, de mégis kifejező díszletei, valamint Remes Vera korhű jelmezei is segítik annak a fészekmeleg jóérzésnek a létrejöttét, amit a darab a publikum tagjaiból kivált.

Szűts István és Virág László rockoperájának igen nemes a célja, és ezáltal ez a legfőbb hivatása, hogy a történelemkönyvek lapjairól kiléptesse, meg a száraz tények precíz felsorolásából kiemelje az 1046-tól 1095-ig élt, ezen belül 1077-től 95-ig uralkodó Árpád-házi királyunkat. Ne csupán kiváló hadvezéri képessége, kitűnő taktikai érzéke, a csatákban mutatott harci szelleme, küzdeni tudása és akarása, ne csak a népéért felelős politikai vezető és nagy törvényhozó, az egyházépítő, a félelem és gáncs nélküli lovag álljon a középpontban, hanem legyen neki emberi arca is, aki szerette a feleségét, óvta gyermekeit, ragaszkodott a testvéréhez. Információkban igen gazdag a László király egész életét elmesélő kísérőszöveg, amit sűrűn megszakítanak a dalok és táncok. Ennek a pazar útnak legismertebb állomásai jelennek meg a színpadon, úgy mint a László pénze, a vízfakasztás, a magyar leány megmentése a kun vitéz karmaiból, szövetsége testvérével, Gézával és unokaöccsével, Salamonnal, majd később az összekülönbözése, és Salamon legyőzése, toronyba zárása, első királyunknak, Istvánnak és fiának, Imre hercegnek a szentté avatása.

A közreműködők mindent elkövetnek, hogy az előadás sikeres legyen, igazi hollywoodi képességekről tesznek tanúbizonyságot, profi módon énekelnek és táncolnak. Bedőcs Imre Lászlót, Sas Tibor Salamont, Kiripolszky Péter Gézát remekül jeleníti meg. Tóth Pál Miklós a regélőt, Kozák Péter a kun vitézt, Szász Krisztián a főpapot, Kerekes Levente Könyves Kálmánt, Sándor Lajos a fehér lovast és Kolbert József I. Bélát kifogástalanul személyesíti meg. Szuri Dóra Adelhaidot, László feleségét, Mikhel Zsuzsa Richezát, László édesanyját, lányait, pedig Szűcs Liza, Sándor Eszter és Brúder Bettina igen meggyőzően kelti életre.

Sajnos ezen az estén a technika ördöge igencsak megtréfálta a társulatot és nézőket, a hangszórók olyannyira bőgtek, hogy jó párszor összegerjedtek, és élesen sípoltak, vagy sztrájkba léptek, és csak suttogtak. Legtöbbször azonban olyan bikaerősen bömböltek, hogy a közönség azon tagjainak, akik nem szokták meg az ilyen toronymagas decibeleket, remegett a gyomruk, vagy attól féltek, kiugrik a pacemakerjük. Alacsonyabb hangerő jobban is illett volna az előadás mondanivalójához meg az érzelmes, balladás dallamokhoz.

Ez a Karkó Kosztolányi Henriett rendezte Urunk László! Téged áldunk! teljesíti feladatát, nem csupán a bronzba öntött szent király áll a nézők előtt, hanem az a tiszteletreméltó férfiú, akinek mindig helyén volt az esze és a szíve.