Belvárosi Színház

Orlai Produkciós Iroda és a Vaskakas Bábszínház előadása

 

Az 1923-ban Prágában született és ugyanott, 1984-ben elhunyt Ladislav Fuks cseh nemzetiségű szerző 1967-ben jelentette meg A hullaégető (Spolovac mrtvol, angolul The Cremator) című regényét, amit nyelvünkre 1971-ben fordítottak le. A hullaégetőből 1968-ban filmet is készítettek az azóta jobblétre szenderült Csehszlovákiában, aminek forgatókönyvét Fuks írta. Gálvölgyi János hangján szólal meg magyarul a főszereplőt, Karel Kopfrkinglt megszemélyesítő Rudolf Hrusinsky. Gálvölgyi érdeklődését már akkor felkeltette és fantáziáját megmozgatta ennek a szánalmasan gyönge karakternek a fokozatos átalakulása. Közel 50 esztendő óta szerette volna nemcsak szinkronizálni, hanem el is játszani ezt a hátrányára alaposan megváltozó figurát. Az Orlai Produkciós Iroda teremtette meg ezt a lehetőséget számára, Gálvölgyi Judit hozzáértő színpadra alkalmazásával és Zöldi Gergely avatott dramaturgiai munkájával most, március 8-án tartották A hullaégető premierjét a Belvárosi Színházban.

A főhős, a múlt század harmincas éveinek derekán élő, magát inkább csehnek, mint németnek valló Karel Kopfrkingl joviális, a társadalomban elfoglalt helyével elégedett középkorú férfiú, akinek igen bizarr a foglalkozása: hullaégető. De hát ezt a munkát is el kell végeznie valakinek, és ő meglehetős szakszerűséggel, magas fokú hivatástudattal és belső örömmel űzi mesterségét. Rajongásig szereti családját, minden tőle telhetőt megad nekik, a tenyerén hordozza feleségét, féltve őrzi kamasz lányát, és roppant büszke okos fiára. Karel Kopfrkingl az a tipikus tömegember, aki mindent úgy fogad el, ahogyan azt mondják neki, nem lázad, nincsenek forradalmi vagy eretnek eszméi. Eszébe sem jut, hogy amit éppen hall, az hamis, vagy amit kérnek tőle, az rossz, és nem kéne megtennie.  Egyszóval él bele a világba, és ott bizony összkomfortosan érzi magát. Ő az a balek, akire bármiféle színezetű diktatúrának szüksége van, mert nem gondolkodik el semmin, önálló véleményalkotásra képtelen, csak bamba birka módjára követi a vezérürüt. Karel kényelmesen kipárnázott idilli mikrokozmoszába szól bele, – méghozzá jó vastagon – a történelem: a hitleri Németország 1938-ban elfoglalja a Szudéta-vidéket, és a nagypolitika lépésről lépésre átformálja ennek a derék nyárspolgárnak a jellemét. Kopfrkingl sodródik az eseményekkel, átitatják őt a lózungok, eleinte halkabban, később egyre hangosabban üvölt együtt a farkasokkal. Buta, mert nem veszi észre, lassanként kifordul önmagából, és mindenét, ami oly nagy büszkeséggel töltötte el őt, elveszíti. Először a feleségét öli meg, mert kiderül, zsidó vér folyik az ereiben, majd lányát, végül pedig fiát teszi el láb alól. És még lelkiismeret-furdalása sincs, sőt úgy érzi, helyesen cselekedett.

Gálvölgyi János színészmesterségbeli tudásáról már oldalakat töltöttek meg. Most is a tőle megszokott és elvárt profizmussal viszi fel a színre Karel a jelentéktelen, de könyörtelen figuráját. Mesterien ábrázolja azt a folyamatot, miként válik ez a kedélyes pater familias a szeretteit szemrebbenés és könnyhullatás nélkül elpusztító szörnyeteggé. A hullaégető parányi túlzással monodrámának is tekinthető, Gálvölgyi egyedül viszi vállán az előadást, a többi közreműködőnek: Schruff Milánnak, Szúkenyik Tamásnak, Ujvári Jankának Ragán Editnek, Gergely Rozáliának és Bora Leventének csak kiegészítő szerep jut. A Kopfrkingl család tagjainak ábrázata nem látható, hatalmas, busa fejük miatt járásuk billegő, mert nyakukon a Juristovszky Sosa által megálmodott, emberarchoz hasonlító, méretes golyómaszk terpeszkedik, ami sorsuk bizonytalanságát jelképezi. Kiemelt helye van a produkcióban a Michac Gábor tervezte fehér, könnyen mozgatható macskabábnak, ami a jelenetben éppen akkor uralkodó hangulatot adja vissza, ez a pamutcica néha dorombol, időnként támad, vagy éppen békésen szunyókál. Kálmán Eszter sötét látványvilága, Fejes Kitty sete-suta mozgássorozata és Matisz Flóra Lili zaklatott zenéje mind-mind kiemeli a dráma mondanivalóját.

Pelsőczy Réka rendezésében A hullaégető örökérvényű, minden korban meglévő igazságot mond el. A barna-vörös önkényuralom ilyesfajta képlékeny, könnyen alakítható alattvalókat vár el és termel ki magából, mert ezekkel képes csak elérni céljait. Az öntudatos, mély lelki kapaszkodókkal meg tartalékokkal rendelkező férfiből és nőből nehezebb egy kaptafára gyártott embert előállítani, aki úgy ugrál, ahogyan fütyülnek neki, és azt a zenét harsogja, amit a fülébe húznak.