Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

Orlai Produkció – Füge Produkció

 

A Magvető kiadó gondozásában 2011-ben jelent meg Parti Nagy Lajos hosszúprózája, Az étkezés ártalmasságáról, ami az előadás alcímet kapta. Ez a mű az utóbbi meghatározással szinte kínálja magát a színpadi megjelenítésre, remek, akár többszereplős komédiát, de monodráma változatot is lehet belőle készíteni. Az Orlai és a Füge Produkciós Iroda az egyszemélyes műfaj mellett döntött, és a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban április 13-án Znamenák István rendezésében volt a premierje az azonos című darabnak.

Alig akad hazánkban olyan ember, akit mindenféle kecsegtető és szíves ajánlattal ne invitáltak volna mindenféle termékbemutatókra, ahol jó megjelenésű, kiváló rábeszélő képességgel rendelkező elegáns urak és választékosan öltözött, diszkréten sminkelt, csinos hölgyek széles mosoly kíséretében mondják a magukét, azaz dicsérik az árujukat. Igencsak meggyőzően adják elő, hogy ezektől egészségesebbek, okosabbak, fittebbek leszünk. A közönség megbűvölten hallgatja őket, nekik meg úgy pörög a nyelvük, mint a rokka. Semmitől – a legszelídebbtől a legaljasabb trükkökig – sem riadnak vissza, csakhogy ráerőltessék a közönség soraiban ülőkre az előttük lévő csodamasinát, vagy az örök fiatalság titkát rejtő elixírt, netán az összes fájdalmat ’se perc alatt’ megszüntető kenőcsöt. Az elmúlt években valóságos szubkultúrája alakult ki ezeknek a rendezvényeknek, ahol főképp az idősebb, hiszékenyebb korosztályt veszik célba. Az ilyesfajta összejövetelek ihlették Parti Nagy Lajost Az étkezés ártalmasságáról című alkotásának a megírására.

A színdarabban is egy szapora beszédű, öltönyös, kissé testes férfiú magasztalja a literes, szürke flakonban rejtező portékát, a testi-lelki bajok megszüntetésében élen járó, hatékonyságában utolérhetetlen Emese Acapulco Diabetikus Gyógyírót. Ezt a derék fickót alakítja mintaszerűen és magas művészi színvonalon Mészáros Máté. A rendező úgy állítja be az első jelenetet, hogy  nézők csak mikrofonból hallják a maga sem tudja, hányadik prezentációjára készülő, kissé fáradt személy gondolatait. Ebből a belső monológból világosan kitűnik alacsony társadalmi helyzete, muszájból, éppen ezért kedvetlenül végzett kenyérkeresete, magánéletének csődje, ugyanis évekkel ezelőtt elvált, azonban új élettársa, Ilike semmiben sem áll a helyzet magaslatán, nem képes a legegyszerűbb helyzetekben – mint például most – működő mikrofon beszerzésében segíteni őt. Pár perc múlva fizikai valóságában is megjelenik ez a jóember. Arcán az az idült, művigyor, amivel kedvező hatást akar kiváltani az előtte ülő káposztafejekből, méretes gesztusokkal ágál, és hogy a tömpemizséri kultúrházat pukkadásig megtöltő hallgatóság jóindulatát megnyerje, szózuhatagát mindig remekül beváló kiszólásokkal gazdagítja, férfiakkal a nők rovására, vagy éppen a nőkkel a férfiak kárára kacsint össze. És persze az egekig magasztalja az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyírót, amiből grimaszok és fintorok kíséretében szorgalmasan kortyolgat is. Nem sokáig járkál le és fel, kisebb nehézségek árán ugyan, de bepréseli magát a szűk pulpitusba, és onnan ontja bölcsességeit.

Az étkezés ártalmasságáról kiderül, hogy minden porcikájában Parti Nagy Lajos-os. Mindenféle jópofa, vagy kevésbé mókás szóvirágok terítik be a publikum tagjait, seregestül röpködnek feléjük a tréfás, vagy annak szánt, hol nagyobbat durranó, hol kisebbet szóló vicckézigránátok. Az író zsonglőrködik és bohóckodik a nyelvvel, csűri-csavarja a szavakat, eredeti jelentésükből kiforgatja a szókapcsolatokat. Irodalmunk klasszikusait így köztük Petőfi, Kölcsey, Vörösmarty és Illyés verseit is átkölti. Ebben a furcsa, roncsolt köznyelvben megbújnak azok az apró, tűhegyes szurka-piszkák, amivel a nemzeti érzést és értékeket veszi célba. Ha a nagyérdemű nem csupán a monodráma kedélyes felszínét hajlandó meglátni, akkor észreveszi a mélyben meghúzódó keserű valóságot is: az egyféleképpen reagáló, önálló véleményalkotásra képtelen, gondolatok nélküli, idomított tömegember hülyítését.

Igen szórakoztató produkciót láthat az, aki ellátogat a Jurányiba. Ez nem csupán az alapmű humorbombáinak, hanem a látványvilágot is tervező Znemanák István feszes tempójú, jó ritmusú rendezésnek, és Mészáros Máté színészi kvalitásainak meg elismerésre méltó profizmusának köszönhető.