Spirit Színház

 

Az 1947-ben az Egyesült Államokban született írónő, Marsha Graham drámájának, a Jó éjt, anyának (/’Night, Mother) ősbemutatója 1983-ban volt a Broadway-n. Mindenki szerette, a nézők és az ítészek is, ami mindenféle elismerésben nyilvánult meg, megkapta a Pulizter-díjat, az év legjobb darabjának járót, ezeken felül még a kritikusokét is. Az ilyen sikeres színpadi művekből az esetek többségében filmet is forgatnak, ez alól a Jó éjt, anya sem kivétel, 1986-ban láthatták a nézők a mozis változatát. A színjáték hazánkba 2010-ben érkezett el, a Kulteában, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban volt Pásztor Erzsivel és Boldizsár Tündével a premierje. A Spirit Színház pedig az idén, február 23-án tűzte először műsorára.

Az anya – lánya-viszony azon emberi kapcsolatok egyike, amiben mindkét félben sokféle görcs alakulhat ki. Többségében a lány tizenéves korában kezdődnek el a bajok, siketek párbeszéde zajlik köztük, nem értik, mit akar a másik. Ha kellő távolságra kerülnek el egymástól, általában akkor megnyugszanak a kedélyek, a fiatalabb forró feje lassanként kihűl, meggyötri és semmitől sem kíméli meg őt az élet, belátóbb lesz, lépésről lépésre közelebb kerül az anyjához. Ez a jobbik eset. Akkor mérgesedik el a helyzet, ha akarva vagy akaratlanul egy fedél alatt élnek. Ha a körülmények egy lakásba kényszerítik őket. Évek alatt sok-sok fájdalmat képesek és tudnak is okozni egymásnak. A lány soha nem tud felnőni, mindig gyerek marad, akármennyi idő telik is el, az anya mindig a babaképét látja az akárhány esztendős lánya nyakán. Olyanok lesznek, mint a kutya meg a macska.  Időnként úgy vélik, hogy a ringben vannak, hatalmas pofonokat osztogatnak és kapnak. Egy ilyen anya-lánya helyzetet mutat be Marsha Graham darabja is.

Thelma Cates a hatvan körüli özvegyasszony egy lakásban él a negyvenes lányával, Jessie-vel. Ez az alaptétel. Thelma és Jessie tűz és víz, jellemük igencsak ellentétes. Kettejük közül Thelma a gyerek, imádja az édességet, a szoba minden pontján akad finom csokikkal teletöltött bonbontartó, bugyirózsaszín papucsban csoszog, kényelmes otthonkában üldögél és kötöget. Megszokta, hogy Jessie-t ugráltatja, aki zokszó nélkül kiszolgálja őt, olvas a gondolataiban, lesi a kívánságait. Magától értetődik számára, hogy Jessie a csekkbefizetésektől kezdve a mosás-főzés-takaratáson át a bevásárlásig a háztartás minden nyűgét átvállalja, neki semmire sincs gondja, csak vezényelnie meg komfortosan kell éreznie magát a világban. Ezt a jó karban lévő asszonyt alakítja minden kritikát kiálló módon Igó Éva. Olyan végtelen nyugalmú anyát visz fel a színre, aki ugyan szereti a lányát, kötődik hozzá, de ki is használja, mert tökéletesen tisztában van testi-lelki gyengeségeivel.

A kis szürkeegér Jessie viszont tele van gátlásokkal, ki sem teszi a lábát a házból. Súlyos betegségéből felépült, két-három éve már nincsenek epilepsziás rohamai. Csődtömegnek érzi magát, ugyanis bő tíz esztendeje elhagyta a férje, egy szem tinikorú fiúgyermeke is vakvágányra futott, ott vesztegel, iskoláit abbahagyta, drogozik meg súlyos bűncselekményeket követ el. Jessie bezárta magát ebbe a kívülről oly tevékenynek tűnő, áldozathozónak látszó magatartás-modellbe, a valóságban inkább önfeladó életmódot folytat, semmit sem vár már el senkitől. Szitás Barbara mesteri módon kelti életre ezt a megtört, kiégett, mindent és mindenkit unó asszonyt. A színésznő a színészmesterség ezer színével festi és mutatja meg a nézőknek a színeit vesztett, lelkileg kifakult, belsőleg halott Jessie-t, aki ugyan egyfolytában nyüzsög, lázasan tesz-vesz, céltudatosan pakol ide-oda, padlásra fel, pincébe le szaladgál, miközben bevásárló és ügyes-bajos dolgok elintéző-listáit körmöli. Belefáradt abba, hogy minden gondolata az anyja körül forog, miközben emészti magát és kudarcain rágódik. A két nő közötti különbséget öltözetük és hajuk is érzékelteti, Thelma világító zöld, nagymintás ujjatlan pongyolát hord, körmei manikűrözöttek, frizuráját fodrász fésülte, addig Jessie komor fekete nadrágot meg kinyúlt, agyonmosott pólót visel, simán hátrakötött haját takarítókontyba csomózza össze. Szitás Bernadett díszletei is a két nő átlagosságát fejezik ki, semmi különös vagy szívükhöz nőtt berendezési tárgy nincs a lakásukban.

Ebbe az első látásra idillinek tűnő közösségbe akkor csap be a villám, amikor Jessie a világ legártatlanabb hangján és képével közli, házi rabszolgamunkáját nem csinálja tovább, betelt nála a pohár, este megöli magát. Thelma eleinte próbálja viccesre venni a bejelentést, és mint a sokat tűrt és látott anya a hülyegyerekével, olyan higgadtan beszél a lányával, de Jessie nem hagyja a nyugalmából kizökkenteni és öngyilkossági szándékától eltéríteni magát, ennél fogva egyre komolyabbra és komorabbra fordul a beszélgetésük. Az eddig a türelem szobraként viselkedő Thelma egyre ingerültebbé válik, időnként elveszíti a fejét, kiabál, kezét tördelve járkál, de végre kertelés nélkül és világosan beszélnek egymással, rég elfeledett és magukba temetett konfliktusokat hánytorgatnak fel és tisztáznak. Jessie azonban makacs, végrehajtja, amit eltervezett.

Besenyei Zsuzsanna rendezi ezt a pergő, az első percétől az utolsóig igen érdekes és izgalmas, a drámai feszültséget mindvégig fenntartó előadást, amire a koronát a két színésznő: Igó Éva és Szitás Barbara míves és avatott játéka teszi fel.