József Attila Színház

 

December 16-án mutatta be a József Attila Színház új produkcióját, a Lucifer show-t. Ketten írták, a szövegét Verebes István, aki rendezi is, a zenéjét pedig Nemlaha György. Lucifer, a bukott angyal ikonikus alakja az emberiség történelmének, ő az örök ellentmondás, az elégedetlenség, a kétely megtestesítője. Megszámlálhatatlan azoknak a műveknek a száma, amik róla szólnak. Irodalmunk egyik legjelesebb alkotása Madách Imre drámai költeménye, Az ember tragédiája, ami a 19. század hatvanas éveiben született. Madách nem a világot jelentő deszkákra szánta művét, hanem olvasásra, lelki elmélyülésre, gondolatainak tovább érlelésére. Az azóta eltelt bő 150 év alatt akad néhány olyan író, aki saját korához, annak szokásaihoz, vezéreszméihez igazítva újraértelmezi a Tragédiát. Most is ilyen átalakításnak a tanúi azok, akik megtekintik a darabot.

A Lucifer show hat képből áll, úgy száz esztendőt ölel fel, amiben megjelennek egy-egy kurzus meghatározó figurái, akiknek nevével fémjelezni szokták a korszakot. Az első felvonásban Ferenc József osztrák császár és magyar király, majd Tisza István miniszterelnök, és Horthy Miklós kormányzó szűk ötven éve jelenik meg. A szünet után Rákosi Mátyás pártfőtitkár, utána Nagy Imre miniszterelnök és Kádár János főtitkár félévszázadnyi időszaka látható. Őket a színpad jobb és bal oldalán három-három arc nélküli szobor testesíti meg. Ez az egyformaság azt az üzenetet közvetíti, hogy a szóban forgó férfiúk között semmi különbség nincs, egyre megy, mit tettek, mennyit ártottak, vagy használtak, miként ítéli meg őket az utókor, mindannyian jó firmák voltak. Amint vége van a nagyjából azonos cselekményidejű résznek, Lucifer kéjes örömmel dobja be a kukába a vezér szobrát.

A felvonásegységeket még az Ádám-casting választja szét egymástól. A rendező koncepciója abból is áll, hogy nem csupán történelmi nagyságokkal fejezi ki távoli, vagy éppen kőhajításnyira eső korok lényegét, hanem az előadást egészen közel hozza a ma nézőihez. Ez úgy valósul meg, hogy a közszolgálati és kereskedelmi televíziók napjainkban oly divatos tehetségkutató műsorainak forgatókönyve alapján dolgozik, ezeknek nézőcsalogató fogásait használja fel. Ezért virít a színpad tetején az XX FAKTOR felirat.

Nem csak a szövegnek meg a látványnak és a táncnak van kiemelkedő jelentősége a Lucifer show-ban, legalább ennyire hangsúlyos az élő zene. Darvas Ferenc ül a zongoránál, ő szolgáltatja az aláfestő muzsikát és kíséri a színészeket. Az énekszámok mindig az adott kor legismertebb slágerei, azok a fülbemászó dallamok, amiket régen a suszterinasok is fütyültek, a maiakat pedig mindenféle rádióadók unos-untalan játsszák. Az izgalmas előadás titka a profi színész, akinek kisujjában van mesterségének összes csínja-bínja. És ez most sincs másképp. A József Attila Színház majdhogynem teljes társulata részt vesz a Lucifer show-ban, és bizony igen derekasan helytállnak. Nem csupán színészi kvalitásaikra meg hivatástudatukra van szükség, hanem ének- és tánctudásukra is. És tökéletesen hozzák, amit kell, bármelyik Hollywoodban készült megaprodukció szereplői sem csinálnák jobban.

A színház vezetésétől igazán dicséretes és újítóan merész vállalkozás Lucifer show-nak a színre vitele. Közelebb hozza a nézőkhöz történelmünket. Segíti őket a tisztánlátásban, úgy oktat, hogy fikarcnyi didaktikus elem nincs benne, és eközben pompásan szórakoznak. Az egész produkciót áthatja a megértő és jóízű kedélyesség, ami szükséges is, mert igencsak kemény, azaz barna és vörös diktatúrák emberpróbáló intézkedéseit mutatja be. Kell ez az egybemosó nyájasság, mert oldja a feszültséget. A közelmúlt fejleményeinek felidézése azonban kockázatot is hordoz magában, mert még nincs meg az a bizonyos történelmi távlat, amiből nyugodt objektivitással lehet szemlélni az akkori eseményeket. Szinte karnyújtásnyira vannak még azok a napok, és a széksorokban ülők közül sokan lehetnek olyanok, akik részt vettek bennük, még az is előfordulhat, hogy testi-lelki vagy anyagi kárt szenvedtek miattuk, netán éppen hasznot húztak belőlük.

Egy ilyen előadásnak nem feladata, hogy ítéletet mondjon élők és holtak felett, szűkre szabott ideje sem engedi, hogy alaposabban a dolgok mélyére hatoljon, ezért inkább a felszínen mozog, a megszokott és közismert sablonok, szlogenek kerülnek bele. De ez nem baj, legalább szó esik róluk, és aki szeret elmélázni események felett, esetleg a mélyükre hatolni, az jó szívvel megteheti.