Hatszín Teátrum

Orlai Produkciós Iroda

 

A mindössze 47 esztendős brit író rutinos és hazánkban is ismert szerző, Heisenberg címmel írt drámája nem az első műve, amit itthon is láthatnak a nézők. A darab ősbemutatója 2015-ben, a Broadway-én volt, és a nagy szériás produkciók között tartják számon. Hozzánk most érkezett meg, az Orlai Produkciós Iroda előadását a Hatszín Teátrumban tekinthette meg először az érdeklődő közönség január 24-én.

A Heisenberg kamaradarab, egyetlen felvonásból áll, mindössze két szereplője van: Alex Priest, az idős, 75 éves férfi és Georgie Burns, a jóval fiatalabb, de 42 évével már nem éppen bakfis korú nő. Cselekményideje sem hosszú, alig pár hónapot ölel fel, helyszínei viszont változatosak: London egyik pályaudvara, Alex háza és az Óperenciás-tengeren túl, New Jersey városának hotelszobája. Cziegler Balázs egyszerű, igen ötletes díszletet tervezett, ami képes a várótermek cseppet sem kényelmes, de a célnak megfelelő ülőalkalmatosságát, a lakásbelső otthonosságát és a szállodák unalmas praktikusságát felidézni. Ő alkotta a ruhákat is, amik kifejezik a két ember társadalomban elfoglalt helyét, Georgie laza, kissé hippis ruhákat hord, míg Alex hagyományosan öltözködik.

A két „főhős” szimpla hétköznapi figura. Alex magányos, nincs se fia, se borja, még mindig dolgozik, hentesként keresi a kenyerét, mindenből és mindenkiből kiábrándult, az élettől már nem vár semmit, ennek ellenére az alapvető jóság nem veszett ki belőle. Szabad perceiben össze-vissza lődörög, parkokban, vasútállomások peronjain üldögélve, zenét hallgatva üti agyon az időt. Egyenes jellem, nem köntörfalaz, mindig azt mondja, amit gondol. Udvarias, kevés és választékos beszédű. Georgie éppen az ellenkezője. Nyílt, mosdatlan szájú és örökké fecseg. Ha akad munkája, akkor pincérnőként melózik. Sohasem árulja el, mit forgat a fejében, nem lehet tudni, mikor beszél igazat, vagy füllent, netán hazudik. Csacsogásával kizökkenti Alexet szürke napi rutinjából, magához édesgeti, még az ágyába is belebújik. Varázsa csak egy röpke pillanatra illan el, amikor pénzt kér, hogy meglátogathassa Amerikában élő fiát. Közös történetük úgy kezdődik, hogy minden előjel nélkül, Georgie fogja magát, és megcsókolja a zene élvezetébe belefeledkező, a fémpadon békésen üldögélő Alexet. Innentől kezdve nincs megállás, összefonódik a sorsuk.

A Heisenberg tulajdonképpen két színész jutalomjátéka. Benedek Miklós és Ullmann Mónika kivételes képességű művész, nem puskázzák el ezt a ragyogó lehetőséget, hanem maximálisan kihasználják. Mindketten mesterségbeli tudásuk legjavát nyújtják, színészi eszköztáruk tökéletes felvonultatásával megmutatják, a szakma összes csínja-bínja a kisujjukban van. Benedek Miklós megformálta Alex ugyan megette már a kenyere javát, de még nem mondott le az élet nyújtotta örömökről, még benne van a tartalmasabb, emberibb lét reménye. Ez az Alex önmagába zárt köréből nem keresi a kitörési pontokat, de nem is zárkózik el előlük teljesen, és vonakodva, de boldogan ragadja meg az egyetlen adódó alkalmat, és csendes megelégedettséggel hagyja magát sodortatni az eseményektől. Ullmann Mónika amolyan Madách Imre Tragédiája-beli örök Évát visz fel a színre. Kiismerhetetlen, pillanatonként változó, hol elomlóan kedves, hol fejfájdítóan idegesítő, néha olyan lágy, hogy kenyérre lehetne kenni, néha olyan durva, mint a lópokróc. Számító és adakozó, nagylelkű és szűkmarkú. Időnként velejéig romlott, máskor pedig olyan tiszta, mint a ma született bárány.

Ez a Szabó Máté által rendezett, egyfelvonásos Heisenberg igen kellemes perceket szerez, és felhőtlen szórakozást nyújt a közönségnek, mert lehet nevetni, de szomorkodni is, csak, úgy belefeledkezni, de elgondolkodni is. Izgalmas, érdekes párbeszédek vannak benne, bárki beleképzelheti magát azokba a szituációkba, amikbe a szereplők belekeverednek, dialógusai hatalmas igazságokat mondanak ki, ugyanakkor mégsem közhelyesek. Tartalmas előadás, amit két remek színész míves játéka tesz utolérhetetlenné.

 

Reklámok