Városmajori Szabadtéri Színpad

 

A Budapesti Nyári Fesztivál keretén belül július 5-én láthatta a Városmajori Szabadtéri Színházat zsúfolásig megtöltő nézősereg Harsányi Gábor zenés vígdrámáját, a Bazi nagy magyar lagzit. Harsányi Gábort nem csupán színészként szereti és tiszteli a közönség, hanem szépíróként és színművek szerzőjeként is. Legutóbbi alkotásai közé tartozik a Bazi nagy magyar lagzi, amit a Pódium Színház ebben az évadban mutatott be. Járják vele az országot, számtalan helyen adták elő és fogják is még előadni.

A Bazi nagy magyar lagziban minden van, ami elengedhetetlenül szükséges bármilyen jó érzést keltő, bút-bajt elfeledtető, könnyű, nyáresti kikapcsolódáshoz. A kellemes hatás eléréséhez és a publikum tűzbehozásához elsősorban most is a zenei anyag járul hozzá, ami az utóbbi idők legismertebb mulatósszámait, így köztük a legnépszerűbbet, a „Mert a nézését meg a járását” tartalmazza. A cselekménynek is fontos szerepe van, és mint ahogyan a vérbő komédiákhoz illik, szerelmespárnak is lennie kell, itt most ők: Annuska és Áron, akiknek meg kell küzdeniük egymásért. Akad még benne hozományvadász vőlegény: Márkó, aki mást szeret, méghozzá Bernit, a művésznőt. Rajtuk kívül van még Boróka, a mutatós cigánylány, aki a falu minden férfinépére bőven osztogatja kegyeit meg a vajákos asszony, aki megrendelésre szórja átkait és a férjét korán elvesztő Mancika, aki bizony sóvárogva várja a nagybetűs szerelem eljövetelét. A valahol Magyarországon lévő község két vezetőjére is jelentős feladat hárul, így a település főnökére, Polgira és a nagygazda Tógyira, akiknek gyermekei éppen házasságot kötnek. Két korrupt, minden hájjal megkent hivatalnok is kavar ebben a falucskában, Bence és Tücsi, akik azon igyekeznek, hogy disznóságaikat elrejtsék. A suskus üzletet nyélbe ütni akaró, Lebensmaier ügyvéd az a vígjátéki figura, akit hol halottnak hisznek, ezért ki meg betesznek nagy ládákba, de le is vetkőztetnek, így kénytelen lenge öltözetben mászkálni. Mindezeket a bonyodalmakat Harsányi Gábor közelmúltunk társadalmi valóságába helyezi, amikor a magyar földet zsebszerződésekkel külföldieknek játszották át. Természetszerűen a végére minden megoldódik, a csúnya földbizniszben érdekelt újdonsült férj lelepleződik, a párok egymásra találnak: Annuska és Áron, a vérmes özvegy Tógyit, a kikapós menyecske pedig a Polgit fűzi meg. A két bürokrata számtalan sötét üzelmére is fény derül. A lényeg, hogy a földmutyiból nem lett semmi.

Minden produkció sikerének kulcsa a benne játszó művészek tehetsége és elhivatottsága. A darab szerzőjéről, a Tógyit megformáló Harsányi Gáborról és a Polgit alakító Dózsa Lászlóról már annyi dicsérő szófordulatot vetettek papírra, hogy újabbat már írni sem lehet. Elfogytak a magasztaló kifejezések. Mesterségüknek számtalan csínja-bínja, összes fogása a kisujjukban van, mindent tudnak a színészetről, amit csak tudni lehet. A többiek is derekasan helytállnak, oroszlánrészük van abban, hogy a darab mondandója eljut a széksorokban ülők eszéhez és szívéhez. Mindannyian hollywoodi képességekről tesznek tanúbizonyságot, remekül énekelnek, kiválóan táncolnak. A Mancikát megjelenítő Bednai Natália tökéletes biztonsággal hozza a szépre, jóra vágyó Mancikát, és ő rendezi ezt a pergő, jó ütemű, vidám előadást. Annuskát, a becsapott menyasszonyt Cseh Adrienn naiv és kedves fiatal lányként állítja színpadra. Az Annuska termőföldjére ácsingózó Márkót Boronyák Gergely hibátlanul személyesíti meg. Az Angliából hazatérő hősszerelmest, Áront Ponty Tamás kifogástalanul kelti életre. Borókát, a kikapós romacsajt Nemcsák Nóra minden kritikát kiálló módon személyesíti meg. Franc Lebensmaier muris karakterét Várfi Sándor nagyszerűen ábrázolja. A két enyves kezű tisztviselőt Czakó Roland és Geiler Csaba igen meggyőzően játssza. A vajákos öregasszonyt Dömök Edina, a szemrevaló énekesnőt Ternai Krisztina, a vőfélyt Pallós Tibor korrekt módon adja elő. Gáliczki László díszletei mindkét felvonásban megfelelő teret nyújtanak a vígdráma közegéhez, Orgovány „Orgi” Andrea jelmezei pedig szinkronban vannak a szereplők társadalmi helyzetével.

Kellenek az ilyen habkönnyű előadások, ugyanis az embert úgy alkotta meg a Teremtő, hogy szeret nevetni, időnként kiszállni a napi robotból, otthagyni a mókuskereket. Nem akar még a világot jelentő deszkákon is egyfolytában szörnyűségeket látni, tragikus emberi helyzeteket átélni és megoldhatatlan társadalmi kérdéseket elemezni. Az ilyen gördülékeny, zenés-táncos darabokra, mint a Bazi nagy magyar lagzi égető szükség van, mert élvezetesek és felhőtlenül szórakoztatóak, ugyanakkor olyan lelkünket melengető mondatok is elhangzanak benne, amik a magyar föld szépségéről, gazdagságáról, dús kincseiről és megtartó erejéről szólnak.

Reklámok