Hatszín Teátrum

Orlai Produkciós Iroda

 

A Szovjetunió ünnepelt szerzőinek sorát gyarapítja az 1924-ben Bakuban, Azerbajdzsánban született Leonyid Zorin író, akinek drámáit, komédiáit 1949-től kezdve sorra játszották „Nagy Testvérünk” különböző színházaiban. Legismertebb alkotása a Varsói melódia, amit Brezsnyev alatt a leningrádi Lenszovjet társulat mutatott be elsőként 1967-ben, – demonstrálva – mekkora szabadság van ám náluk. Persze, akinek akkor is volt füle a hallásra, hallotta, amit kellett. A Varsói melódia Magyarországra bő egy évre rá érkezett el, a Nemzeti kamaraszínházaként működő Katona József Színházban tartották a premierjét. Azóta számos vidéki, fővárosi és határon túli műhely is műsorára tűzte. Az Orlai Produkciós Iroda szervezésében most július 14-én a Hatszín Teátrumban munkabemutató keretén belül láthatta először a budapesti közönség, országos bemutatója július 19-én lesz Balatonföldváron, a Kultkikötőben. Szeptembertől pedig a Hatszín Teátrum világot jelentő deszkáin adják majd elő.

Az emberiség drámairodalmának legtöbbet játszott darabjai közül azok a legszebbek és leghatásosabbak, amiknek középpontjában a fájdalmas, gyötrő szerelem áll. Zömükben értelmetlen, rövid távú emberi parancsok választják el egymástól a férfit és a nőt, akiket pedig a legmagasabb szintű, soha el nem múló isteni törvény rendel egymás mellé. A Varsói melódiában is ilyen párral találkozhat a nagyérdemű. Helga, a lengyel lány cserediákként tanul a moszkvai zeneakadémián, énekesnőnek készül. Viktor, az orosz fiú – mellesleg háborús hős – a mezőgazdasági főiskola borász szakos hallgatója. Ők szeretnek egymásba, ők akarják összekötni életüket. De nem tudják, mert szovjet állampolgár nem házasodhat idegen nemzetiségűvel, még abban az estben sem, ha a másik fél testvérállami országból való. Ez a hatályos jogszabály. Nincs mit tenni. Elválnak útjaik. Ezután 10 évente hozza őket össze a sors. A cselekményidő 1947-ben, a sztalini diktatúrában indul, 1960 környékén, a hruscsovi enyhülés derekán folytatódik, majd az 1970-es esztendőben, a brezsnyevi pangás elején végződik.

Az Orlai Produkciós Iroda előadásában egy felvonásban, ezen belül három képben látható a Varsói melódia, az alkotóelemek azonban nem egyforma hosszúságúak, a kezdő jelenet tart a legtovább, a második jóval rövidebb, a harmadik szinte nyúlfarknyi a nyitóhoz képest. Az elsőben az egymásra találásnak, a szerelmi láng fellobbanásának, az évődés édességének és a tervezgetés csodájának, és a hidegzuhany érkezésének a tanúi a nézők. A másodikban – 10 év múlva – Varsóban botlanak egymásba. Mindketten házasok, de boldogtalanok. Helga képes lenne mindent hátrahagyni, megszökni Viktorral, de az elért pozícióját féltő férfi meghátrál. A záró részben – újabb tíz esztendő múlva – a Moszkvában koncertező világsztár Helga éppen csak összefut Viktorral, a többszörösen kitüntetett neves borszakértővel. Mindketten túl vannak válásokon, csalódásokon. Most Viktor dobna mindent félre, de Helga a józanabb, belefásult már a küzdelmekbe, és különben is, ami elmúlt, az elmúlt…

A két színész Tompos Kátya és Adorjáni Bálint hivatásának a magaslatán áll. Ez már az első pillanatokban is megmutatkozik, amikor ülnek a hangversenyteremben, és hallgatják Chopin mazurkáját. Percekig egy szó sem esik közöttük, lopva ugyan egymásra néznek, de csak feszengnek. Eközben mimikájukkal megannyi feltoluló kétséget és reményteli bizonyosságot, örömtől sugárzó felismerést és visszavető félelmet fejeznek ki, testtartásukkal pedig annyiféle kicsattanó örömöt és letaglózó bánatot érzékeltetnek, ami a beszédtől jóval többet mond. Mindketten tökéletes alakítást nyújtanak, uralják a színpadot, megfogják és megérintik a székekben ülők lelkét és szívét. Kálmán Eszter egyszerű díszletei visszaadják a kommunista idők szánalmas sivárságát, jelmezei pedig kifejezik a két főhős társadalmi helyzetének módosulását. Eleinte Helga a lódenkabátos szovjet dolgozó nő szegényes toalettjeiben jön-megy, Viktor pedig a külsejére nem sokat adó élmunkás férfi szegényes viseletében jár-kel, de a dívává lett Helga Varsóban már pazar nagyestélyit, Moszkvában pedig decens ruhakölteményeket hord, miközben Viktor öltözete csak annyiban változik, hogy jellegtelen öltönyéhez unalmas nyakkendőt köt.

Kocsis Gergely rendezésében korszakhoz nem kötött, általános érvényű történet jelenik meg. A szovjet bolsevista rendszer túlkapásai közül csupán egy kap teret, de a földgolyón ehhez hasonló buta, értelmetlen, ezrek mindennapjait megkeserítő határozatokat sok-sok diktatúra hozott és léptetett életbe, ugyan a józan ész, ha lassan is, de felülkerekedik az ostobaságokon. Éppen csak az egyes ember élete megy rá… Úgy, mint Helgáé és Viktoré.

Reklámok