Belvárosi Színház

Orlai Produkciós Iroda

 

A fiatal amerikai szerző továbbgondolta Henrik Ibsen 1879-ben bemutatott klasszikusát, a Babaházat~Babaszobát, ami nálunk Nóra névvel vált ismertté. A világirodalomban Nóra az első olyan nő, aki úgy száll ki boldognak vélt, valójában önáltatáson és illúziókon nyugvó házasságából, hogy ezt nem egy másik férfi miatt teszi, hanem saját magáért. Szemben elődjével, az öngyilkos Anna Kareninával, ő életben marad, mindenféle teketória nélkül kisétál az ajtón. Lucas Hnath színművében, A Doll’s House, Part 2-ben ugyanezzel a határozott mozdulattal teszi be újra a lábát abba a babaházba, aminek 15 esztendeje hátat fordított. Az itthoni hagyományokat követve, Lucas Hnath 2017 áprilisában a Broadway-n színre vitt darabjának Nóra II. rész lett a magyar címe. Hasonló a felépítése, mint az ibseninek, megtartja a szophoklészi drámai hármas egységet, egy szálon és egy térben, (a Helmer család nappalijában) fut a cselekmény, rövid idő, azaz 3-4 óra alatt megy le, és kevés, mindössze négy szereplője van. Az Orlai Produkciós Iroda és a Szentendrei Teátrum közös előadásaként július 6-án volt a premierje Szentendrén, budapestié pedig augusztus 31-én a Belvárosi Színházban.

A nyitó jelenetben Nóra belép, és a záróban pedig kilép, ez a két egyszerű mozdulat adja az előadás keretét. Ez a Nóra alaposan megváltozott, már nem az a valóságra ráébredő és tovarebbenő kismadár, hanem nyugodt, értékeivel tökéletesen tisztában lévő, magával és a világgal megbékélt, biztos egzisztenciát teremtő, vonzó szépasszony. Író lett, a nőket akarja a házasság meg a ’konyha-gyerek–templom’ „szentháromságából” kiszabadítani, erről szóló könyvei sorra jelennek meg, magától értetődően álnéven. Népes olvasótábora van, a szebbik nem képviselői hallgatnak szavára, többen követik tanácsait, otthagyják a családi fészket. Fennen hangoztatja, a házasság annyira elavult intézmény, hogy pár év múlva megszűnik, és csupán úgy él majd az emberiség emlékezetében, mint valami rossz emlék. Egykori otthona falai között azonban szembesül elméletének gyakorlati megvalósulásával. Először Anne Marie, a dada tart tükröt elé, és számol be neki, miként dolgozta fel két apró fia és egy szem kislánya a hiányát. Eleinte kérdezősködtek, azután egyre ritkábban, végül már nem, úgy viselkedtek mintha soha nem is lett volna, megszűnt a számukra. Ezután toppan be maga Torvald, a faképnél hagyott férj. Ő – legalábbis külsőre – nem változott semmit, ugyanaz a szenvtelen bürokrata. Belül azonban fortyog. Dühös és megbántott. Férfiúi hiúságában sértette meg Nóra, és neki is az volt a legkényelmesebb, hogy nem oszlatta el a neje halálhíréről keringő pletykákat. Kicsinyes bosszújától vezérelve esze ágában sincs segíteni előle elfutó asszonyának, ugyanis Nórát nem a kíváncsiság vezérelte ide, nem családlátogatásra jött, hanem azért, hogy megkérje ex urát, váljon el tőle, mert papíron még mindig házastársak. Naivul azt hitte, kiköltözése után Torvald tüstént felbontja frigyüket. De nem így történt. Nóra gyomorszájra mért ütésként éli meg azokat a perceket, amikor találkozik lányával, az időközben szép fiatal teremtéssé vált Emmyvel. Felfogásával, nézeteivel gyökeres ellentéte neki, ránézésre viszont a szakasztott mása, még ízlésük is hasonló: mindketten zöldes árnyalatú ruhát hordanak. Emmy azonban nem az a harcos feminista mozgalmár, mint szülőanyja, nem az a női szabadságjogokért kiálló és száját tépő aktivista, hanem a házasság biztos menedékébe igyekvő menyasszony.

Közhely, hogy minden előadás sikere a színészeken, az ő hivatástudatukon és művészi elhivatottságukon, kvalitásukon múlik. Ez most is így van. Kováts Adél Nórája magabiztos, de sebezhető. Tudja, mik az erősségei és a gyengéi. Hibátlanul és sallangmentesen viszi fel a színre ezt a méltóságteljes és csinos hölgyet, akiben még mindig ott lappang valamiféle kétség, hogy a jó utat választotta-e akkor, amikor kihátrált képmutatással teli kapcsolatából. Nagy hangon szónokol, hogy meggyőzze és igazolja magát, másképpen nem tehetett. Csankó Zoltán kifogástalanul kelti életre a karót nyelt Torvald egysíkú, csak a látszatra adó alakját, aki most is ugyanaz a hamisítatlan csinovnyik, és csupán egy pillanatra képes kitörni a beléje rögzült, unalmas szokásaiból. Bodnár Erika minden kritikát kiálló módon személyesíti meg az önfeláldozó, két tűz közé került nevelőnőt, Anne Marie-t, aki ugyan levelezik Nórával, de magában elítéli, amiért elmenekült, és sajnálja a félárvákat meg a kissé gyámoltalan Torvaldot. László Lili remekül hozza a mutatós Emmy karakterét, aki mindent másképp akar csinálni, mint az anyja. Juhász Katalin minimalista díszletei éppen csak felidézik azt a polgári jólétet, amiben a Helmer família él, Szakács Györgyi jelmezei azonban a szereplők jellemének tökéletes kifejezői: Nóra igen divatos, elegáns kosztümöt, Emmy visszafogott, kissé öregasszonyos ruhát, Anne Marie szürke, nevelőnős pongyolaszerűséget és Torvald szürke bankáröltönyt visel.

A szereplők kérdések özönét vetik fel, és bizony mindegyiküknek igaza van a saját szempontjából. Azzal ugyan szemernyit sem törődnek, milyen hatással van ez a másikra meg a környezetükre, mindenki fújja a magét. Ezek a kérdések az eredeti mű bemutatása óta eltelt bő száz év alatt is ugyanazok maradtak, jottányit sem változtak, azaz nem lehet pontosan megválaszolni őket. Ilyenek például: joga van-e a nőnek, pláne ha kiskorú gyermekei vannak, önmagáért, karrierjéért elszökni a túl forró, vagy túl hideg otthonból? Önzés, vagy bátorság ez a részéről? Elítélendő, vagy megsüvegelendő ez a cselekedete? Miféle fájdalmakon mennek át és gyógyíthatatlan pszichés sérüléseket szenvednek el az anyai szeretet nélkül felnőni kénytelen utódok? Az anyai melegség hiányát az akármennyire is szerető Anne Marie-k nem, legfeljebb a gondoskodást tudják pótolni. Szabad-e megérteni és jóindulattal nézni a magányos férj duzzogását? Illik-e sajnálni őt, amiért homokba dugja a fejét? Vagy ő csak egy unalmas tökfej, aki vastagon megérdemelte, amit kapott? Aki a széksorban ül, arra bizony cseppet sem könnyű feladat hárul: döntse el, kivel ért egyet, melyik állásponttal tud azonosulni. És Galgóczy Judit úgy rendezi meg a Nóra II. részt, hogy szegény, jámbor néző ne legyen ám irigylésre méltó helyzetben…

Reklámok