Pajer Róbert dokumentumfilmje

Film Art Stúdió

 

A Magyar Média Mecenatúra támogatásával készült ez a film is, ami gróf Tisza István Magyarország kétszeres (1903-1905 és 1913-1917) miniszterelnöke ellen elkövetett gyilkosságot mutatja be, de nem elégszik meg ennek a dicstelen vérontás puszta bemutatásával, hanem alaposan körbejárja azokat az eseményeket, amik elvezetettek ehhez az aljas gaztetthez, gondosan feltárja az 1918. október 31-i végzetes lövésekhez vezető okokat. A Gyilkosság a Hermina úton-t a közszolgálati televízió 5-ös csatornája többször is vetítette a halál 100. évfordulóján.

A film színes és fekete-fehér egységekre tagolódik, és eseményei nem időrendben követik egymást. Ettől a cselekményvezetési technikától válik a film lüktetővé, de nem zavarossá, mert eszményi arányban keverednek egymással a szóbeli és a képi elemek, egyik sem terjeszkedik túl a másik rovására. A színesek tartalmazzák a mondanivaló sarkalatos pontjait, ezek a kockák előtt és alatt történészek: Maruzsa Zoltán, Szerencsés Károly, Wilhelm Brauneder és Horváth Attila alkotmányjogász taglalja, miféle politikai szereplők, országos, sőt világesemények mozgatták és befolyásolták az akkor történteket. A film keretét azok a képsorok adják, amikben az emberölést végrehajtó, italból bátorságot merítő zsiványok végrehajtják tettüket. Lux Ádám igencsak értő és kiváló narrátor, ő a rendező szócsöve, aki a színes felvételeken végigkalauzolja az embereket a miniszterelnök életét meghatározó helyszíneken, így köztük a kálvinista Tisza család – ma Romániához tartozó – romos geszti kastélyán, elhanyagolt sírkápolnáján, a magyar Parlamentben, Budapest épületeiben, a Róheim villában. A film alapjául szolgáló fekete-fehér képek kétfélék, egyik részük a korabeli archív felvételek közül kerül ki, amiken látható Ferenc Ferdinánd trónörökös szarajevói látogatása, Ferenc József temetése, IV. Károly koronázása, ahol a sok-sok cifra mentés előkelőség közül Tisza kirítt az egyszerű fekete díszmagyarjával meg az 1918-as esztendő októberének zavargásait rögzítő számtalan kocka. A fekete-fehér képsorok másik fele azonban csak úgy csinál, mintha régi lenne, ugyanis most, a film forgatásán rögzítették. Feltűnnek bennük a népes szegedi és borosjenői Tisza família bonyolult családi viszonyai, amibe ő is beleszületett, neveltetésének, iskoláinak, tanulmányainak és magánéletének meg közszolgálatának fontosabb mozzanatai. Dózsa Zoltán olyan elismerésre méltó megjelenítő erővel, művészi hitelességgel és tökéletesen alakítja és szólaltatja meg a mártír miniszterelnököt, hogy a gyanútlan néző csak egy idő után veszi észre, hogy ezek bizony nem hajdanában készültek, hanem nagyon is mostanában. Ezek többnyire az előre eltervezett és szakszerűen végrehajtott merényletet ábrázoló jelenetek. Majd különböző korabeli sajtóorgánumokban közzétett fotókon, cikkeken keresztül eleveníti fel az 1920-21-ben a Tisza-per lefolyását. Kiderül, a főkolomposok a felelősségre vonás elől külföldre menekültek vagy egyszerűen felszívódtak. Bizonyítottság hiányában rövid időn belül lezárták a katonai és a polgári pert, jóformán mindenkit felmentettek, senkit nem ítéltek halálra, a legsúlyosabb büntetés a 17 évnyi szabadságvesztés volt…  Egy-két elkövető esetében azonban működött az isteni igazságszolgáltatás, Sztalin önkényuralma idején, a Szovjetunióban, az 1930-as évek második felében a nagy tisztogatások alatt őket is likvidálták. Csendes öröm lehetett ez nekik, elvégre nem ellenséges, hanem testvérkezektől hulltak el.

Számtalan érdekes vélemény is hangot kap a filmben, köztük a legizgalmasabb Sigmund Freud pikáns megállapítása: miszerint sehogyan sem érti a magyarokat, akik a legokosabb politikusukat megölik, és a legbutábbra bízzák az országot… Mikszáth Kálmán is azt veti a papírra: Tisza Istvántól nincs különb, a világot szélesebb horizonton és élesebb szemmel látó képviselője a magyar politikumnak. Mindezt igen egyszerű szavakkal írja le, miszerint a vezetésre ő a „legrátermettebb ember”. De nem csupán Tisza érdemeit, államférfiúi nagyságát méltató szavak szólalnak meg, hanem a korabeli ellenzék handabandázó, pocskondiázó szózuhataga is, amit manapság oly divatos kifejezésével szólva karaktergyilkosságnak nevezünk. Köztudott, hogy még Ady Endre is beállt a piszkolók sorába: „vad geszti bolond”-nak „úrnak, magyarnak egyként rongy”-nak titulálva őt.

A Gyilkosság a Hermina úton óriási értéke az objektivitás. Pajer Róbert indulatok nélkül, de nem szenvtelenül, nem a kívülálló hűvös távolságtartásával, hanem az akkori eseményeket behatóan ismerő és elemző tárgyilagosságával építi fel a filmet. Hatalmas erény ez, mert nehezen lehet a rendező szemére vetni, hogy nem tartja be – ahogyan a latin közmondás tartja a – sine ira et studio, – azaz a harag és részlehajlás követelményét.

Reklámok