József Attila Színház

 

Rejtő Jenő legismertebb és igencsak népszerű regénye, a Vesztegzár a Grand Hotelben 1939-ben jelent meg. Az ilyen sikeres és közszeretetnek örvendő prózai alkotásokat az Isten sem menti meg, hogy filmre vagy színpadra vigyék. Ez alól ez a mű sem kivétel, Meztelen diplomata címmel 1963-ban filmet forgattak belőle, amit kedvelt a közönség, az utóbbi időben pedig számos zenés komédia született belőle. A műfaji átjárásnak mindig vannak buktatói, más követelményrendszernek kell megfelelnie a regénynek és a színpadi játéknak. Emiatt mindenféle kompromisszumokat muszáj kötnie az átdolgozónak meg a rendezőnek, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, azaz a világot jelentő deszkákon megjelenő darab emlékeztessen az eredeti műre, de valami újdonságot is hozzon. Nem az a cél, hogy egy az egyben adja vissza a regényt, – nem is tudja, – de azért hasonlítson rá, azonban 100%-ig feleljen meg a színszerűségnek, vagyis szórakoztató, a nézők érdeklődését elejétől a végéig fenntartó, élvezetes produkció legyen. A tavaly, december 8-án a József Attila Színházban bemutatott Vesztegzár a Grand Hotelben mindenben tökéletesen megfelel az előbb leírt kívánalmaknak, remek, pergő és igényes előadást láthatnak a széksorokban ülők. Mindez köszönhető Szente Vajk rendezőnek, aki nem először állítja színpadra ezt a Rejtő-átiratot, Hamvai Kornél szövegírónak meg Varró Dániel költőnek, aki a verseket írta és Darvas Benedek zeneszerzőnek.

A Vesztegzárban minden van, ami érdekfeszítővé tesz bármilyen olvasmányt vagy vígjátékot: több, nehézsúlyú, minden hájjal megkent bandita, számos, akaratán kívül bűnözővé váló balek, ártatlannak tűnő, valójában elvetemült gonosztevő, bulldogszívósságú kopó, külvárosi vagány, nyámnyila papucsférj, basáskodó helyi uralkodó, lopáskórban szenvedő dáma, kiérdemesült díva, számító dizőz, naiv szerelmes ifjú. Található benne rejtély, féltékenység, kapzsiság, zsarolás, intrika. A sztorija is csak annyira bonyolult, hogy első perctől az utolsóig izgalmas legyen: a bubópestis miatt lezárják az egzotikus szigeten fekvő hotelt, így azután lélek se ki se, be. Ez a muszáj együttélés kiváló lehetőséget nyújt mindenféle zavaros és csúnya cselekedetre, ami a Banánoxid nevű csodaszer képletének a megszerzésében testesül meg.

Egyetlen vendégművésszel és népes stábbal viszi színre a József Attila Színház az előadást. Szerednyey Béla művészi kvalitásaival minden színházba járó tisztában van, most is mintaszerűen hozza Vanagold összetett figuráját. Ömböli Pál remekül személyesíti meg a mackós gengsztert, aki időnként ájtatoskodásra kényszerül. Zöld Csaba elismerésre méltóan formálja meg a törvény szigorával bárkire lecsapó Elder felügyelőt. Fila Balázs most is brillírozva jeleníti meg a bumfordi egészségügyi tanácsost. Előd Álmos meggyőzően kelti életre a kissé felelőtlennek tűnő, de amikor kell, akkor helyesen lépő szépfiút. Quintus Konrád kitűnő Don Umberto Complimenti, olyan agyafúrtan kedves, amilyennek lennie kell. Gazdag Tibor álmos feltaláló, aki azt sem tudja, hol van. Vándor Éva a tőle megszokott profizmussal alakítja Sinora Rellit. Kovalik Ágnes sallangmentesen játssza a kedves, tapasztalatlan, rászedett titkárnőt. Fehér Anna minden kritikát kiálló módon viszi fel a színre Ursina Petrovnát. Szorcsik Viktória a férfiak gyengeségeire építő, haszonleső énekesnő szerepét ragyogóan tárja a nézők elé. Kisebb szerepekben látható még Blazsovszky Ákos, Chajnóczki Balázs, Resetár Dániel és Brunczlík Péter. A 15 fős tánckar Kerekes Judit koreográfiáját nagyfokú magabiztossággal mutatja be, mind egy szálig hollywoodi képességekről tesznek tanúbizonyságot, hibátlanul énekelnek és táncolnak. A manapság oly gyakori a gépzene alkalmazása, a József Attila Színház előadása ez alól az üdítő kivétel: Furák Péter karmester vezényletével élő zenekar kíséri a színészeket. Mira János többszintes díszletei tökéletesen visszaadják a kis szobáktól kezdve a nagy közösségi tereket magában foglaló elegáns szálloda hangulatát. Papp Janó jelmezei hűen tükrözik ennek a kornak a divatját, ugyanakkor kifejezik a szereplők jellemét, társadalmi hovatartozását.

A nézőknek igazán kellemes perceket szerez a Vesztegzár a Grand Hotelben előadása. Csak azt adja, amire vállalkozott, és amit el lehet várni tőle: felhőtlen kikapcsolódást, szívből jövő nevetést, jóleső elfoglaltságot, fáradt gőzt kiengedő esti órákat. És bizony nem is kell tettől több.