Hadart Színház

Hatszín Teátrum

 

Új magyar zenés-táncos színmű született 2018. december 8-án a Hatszín Teátrum világot jelentő deszkáin, mégpedig jukebox musical, amiben a dalok a fontosak, a köréjük kanyarított cselekmény meg szöveg csupán egybefonja őket. A Bon-Bon közel negyedszázada alakult, és azóta is könnyűzenei életünk egyik meghatározó együttese. Szolnoki Péter és Török Tamás szerzeményei meg Duba Gábor szövegei annyira kedveltek, – ahogyan azt régebben mondták, – még a suszterinasok is fütyülték. A Bon-Bon-számok fesztelen, szívhez szóló, de mélázásra és pörgésre egyaránt alkalmas életérzést közvetítenek, amiben minden korosztály megtalálja magát, és a hozzá közelállót. Háda János, a Hadart Színház alapító megálmodója nyolc esztendővel ezelőtt azért hozta létre társulatát, hogy bebizonyítsa, az értéket teremtő előadásoknak nem kell unalmasnak és csupán szűk réteghez szólónak lenniük, hanem lehetnek szórakoztatók, mindenkit megérintők is. Szolnoki Péter már régebben is gondolt arra, hogy dalaik szinte kínálják magukat egy egész estés színpadi játékra, de csak tavaly érett meg és jött el az idő a terv megvalósítására. Háda Jánosnak tetszett a musical-ötlet, felkarolta, és véghez vitte. Az magától értetődő volt, hogy a színdarab szövegkönyvét is Duba Gábor alkossa meg, akinek versei, novellái széles körben ismertek.

A Haverok, buli Bon-Bon sztorija nem bonyolult, adva van egy fiatal pár: egy menő zenekar frontembere, Jose és menedzserük lánya, Zoé. Ők akarnak házasságot kötni. Jose papája, Tibi óva inti fiát, nehogy ugyanazt a hibát kövesse el, mint ő, hogy annak idején mindenféle megfontolások meg egyéb kényszerítő körülmények miatt nem azt a nőt vette el, akit tényleg szeretett, és ezt a baklövését mai napig bánja. Jose legény-, Zoé lánybúcsút tart, ahol azután szép sorjában kiderül az igazság, ténylegesen ki kihez vonzódik, és helyrerázódnak a dolgok, azok kerülnek össze, akiknek kell. Az összekötő szöveg a hétköznapi élettel kapcsolatos alapigazságokkal teli, laza dialógusokat tartalmaz, amik a beszélt köznyelven alapulnak, de annak vadhajtásait mellőzik, nincs bennük semmi bántó, mert olyan barátságosan fészekmelegek, amiket kellemes hallgatni, mert érthetőek, humorosak és passzolnak a zenéhez. Eközben egymás után sorakoznak a legkedveltebb Bon-Bon-slágerek, így a Szabad a gazdag, a Köszönöm, hogy vagy nekem, Pia Olimpia, Ki ez a nő? Összesen 14 hangzik el, az első felvonás után pedig mind közül talán a legszerethetőbb: A sexepilem, aminek refrénje sokkal ismertebb, mint a címe: „Nem vagyok James, s nem vagyok Bond.” Az előadást pedig másik jelentős filmzenéjükkel, a Valami Amerikával zárják. A ráadás pedig az előadás címadója: a Haverok, buli, szamba. A színházat pukkadásig megtöltő közönséget magával ragadják ezek a Bon-Bon életérzést közvetítő ”nóták”, amik mind egy szálig érzelem gazdagok, könnyedek, mert az élet napos, kissé bohókás felét mutatják meg. Sokan együtt éneklik a szereplőkkel, annyira magukénak tartják őket.

Az előadás sikere, a nézőkre gyakorolt elementáris hatása nem csupán a színészek játékán múlik, hanem a tánckar hozzáértésén is, akik annyira profi módon teszik a dolgukat, hogy bármelyik kényes és magas színvonalat követelő hollywoodi szereplőválogatáson megállnák a helyüket. A társulat tagjai is tudásuk legjavát nyújtják. A produkció érdekessége, hogy a Bon-Bon frontembere, – e sorok írója szerint a legszebb hangú magyar énekes – Szolnoki Péter alakítja a bohém, fiatalkorában elkövetett és kellően át nem gondolt lépésének szomorú következményeit hordozó Tibit. Szerelmét, az elhagyott, majd újra megtalált Klaudiát Koós Réka kifogástalanul kelti életre. Szabó Máté nem csupán énekesi, hanem színészi teljesítményével is sokat emel a darab színvonalán. Ekanem Bálint Emota remekül hozza a nem hiába epekedő zenész – Báró – figuráját. Andrádi Zsanett elismerésre méltóan jeleníti meg a kétkedő, végül helyesen döntő menyasszonyt, Zoét. Laurinyecz Réka a visszafogott, érzelmeit titkolni akaró, de nem bíró Krisztát derekasan helytállva állítja színpadra. Végh Judit a nagy és szabad szájú Barbit hiba nélkül személyesíti meg. Suhajda Dániel igencsak humorosan formálja meg a lóti-futi Fittit. Geiler Csaba a mindenkinek megfelelni akaró Bencét roppant meggyőzően viszi fel a színre. Háda Bernadett elsöprő jó kedvvel játssza a minden lében kanál pincérnőt. Gloria Von Berg tervezte a díszleteket, amik kiválóan alkalmasak a külső és a belső terek megjelenítésére, jelmezei pedig hűen adják vissza napjaink sokszínű divatirányzatát.

A Háda János rendezte Haverok, buli Bon-Bon igen kellemes estével ajándékozza meg a széksorokban ülőket. Felidézhetik azt a kort, amikor fiatalok voltak és kissé oktondiak, ugyanakkor napjainkat is, együtt dúdolhatják a dalokat, néha még csápolhatnak is, füttyöghetnek, doboghatnak, hujolhatnak. Bizony az ilyen szórakoztató, aranyló, varázslatos előadásokra olyan nagy szükség van, mint a falat kenyérre.

Reklámok