Hatszín Teátrum

a Budaörsi Latinovits Színház és az Orlai Produkciós Iroda előadása

 

Hanif Kureishi, az 1954-ben, az Egyesült Királyságban, pakisztáni apától és brit anyától született regény- dráma- és forgatókönyvíró 2006-ban készítette el a Vénusz című filmvígjátékának forgatókönyvét, amiben két hollywoodi nagyágyú, Peter O’Toole és Vanessa Redgrave is játszik. Mind a mai napig a mozi nézők és a kritikusok is kedvező véleménnyel vannak a róla. Színdarabváltozat is készült belőle, a Budaörsi Latinovits Színházban ez év február 16-án, Budapesten pedig március 6-án a Hatszín Teátrumban volt a premierje.

A cím többrétegű, mint ahogyan a mondanivaló is. A margarin és étolaj márkanév Vénusz – latinul és rövid e-vel Venus -, a szépség és a szerelem istennője az ókori római mitológiában, akkor is, és azóta is ő a tökéletes nő szimbóluma. Ez az ideál azonban minden korban más és más, de a lényege mindig ugyanaz: fiatal, formás, érzéki, aki felkorbácsolja a férfiak szenvedélyét, ezért a teremtés koronái sok-sok butaságra képesek érte. A férfi és a nő kapcsolata – ahogyan Madách Imre mondta: – a világ abroncsa, irodalmi, képzőművészeti, zenei alkotások fő-fő motívuma. Ez a viszony az, ami ha jó, akkor a mennybe repíti, ha rossz, akkor a pokolba taszítja a benne élőket. Hanif Kureishi komédiája is ezt a sokat megénekelt köteléket járja körbe, ezen felül még a férfibarátságot, a színház hatását, a színészmesterség mibenlétét meg az ezzel járó hírnevet és a lopakodó öregedést is.

Mindössze öt szereplője van, Maurice és elvált felesége, Valerie meg közös barátjuk, Ian. Mindhárman színészek, és elhullatták már a csikófogaikat. Ebbe a zárt, nyugis, kis közösségbe toppan be a kamaszkort éppen elhagyó, modellálmokat dédelgető, szabad szájú, semmiféle tiszteletet nem tanúsító Jessie, aki alaposan felzavarja az állóvizüket, és nagy vihart kavar. A két öregfiú eltérő módon reagál rá, Maurice belehabarodik, Iannak az idegeire megy, Valerie pedig az asszonyok bölcsességével, mosolyogva szemléli az eseményeket. A férfiak közül a simulékony, humoros Maurice-nak jobban szalad a szekere, felkéréseket, kitüntetéseket kap, amolyan celebféle, addig az érdes modorú, kiállhatatlan Iant mellőzik, nem nagyon találják meg a szerepek. Kenyeres pajtások, éppen ezért időnként összekapnak, késhegyig menő vitákat folytatnak művészetről, elhivatottságról, közismertségről, pénzről, vonzalmakról. Jessie pedig a fiatalság mindentudásával, a maga flegma módján, semmibe veszi őket. Magasról tesz rájuk, mint a bolhacirkusz gladiátorait, úgy nézi őket. Napi, ügyes-bajos dolgaikban esze ágában sincs segíteni nekik, pedig eredetileg emiatt jött vidékről Londonba. Azért közeledik Maurice-hoz, mert úgy gondolja, karrierépítésében hasznát veheti, ugyanakkor igencsak tüskés és elutasító az ifjabb hímneművel is. Maurice apránként, az idős emberek szívósságával alakítja át a lányt, aki maga sem érzékeli, hogy éltes lovagja állhatatos, szüntelen és feltétel nélküli rajongásával tompítja meg faragja éleit, és vadmacskából doromboló cicuskává szelídíti.

A Vénusz igazi jutalomjáték minden benne szereplő színésznek. Bálint András művészi érdemeiről oly sok elismerő szó íródott és hangzott el. Most is tökéletesen alakítja Maurice-t. Minden kritikát kiálló módon úgy fogja meg ezt a hajlott korú karaktert, hogy az szerethető legyen, azaz türelmes, aki nem rohanja le, nem ijeszti el a kissé közönséges leányzót, kitartásával kezes báránnyá változtatja. Gyabronka József igen meggyőzően jeleníti meg a mindig puffogó, állandóan elégedetlen, kibírhatatlan Iant. Takács Kati remekül viszi fel a színre az örök nőt, aki mindig tudja, mikor, mit kell tennie, ha kell, kacérkodik az ifjú titánnal, vagy csillapítja az elszabadult indulatokat, még az is megesik, hogy hájjal kenegeti a férfiak önérzetét. László Lili nagyszerűen hozza a hebehurgya, felvágott nyelvű, mosdatlan szájjal beszélő Jesse~Vénuszt. Brasch Bence szórakoztatóan személyesíti meg a színészi babérokra törő huszonéves arszlánt. Iksz Ypszilon praktikus díszletei alkalmasak külső és belső terek visszaadására, Szakács Györgyi jelmezei kifejezik a szereplők öltözködési stílusát, Maurice-t méretes sállal kiegészített elegáns öltönyökbe, Iant vénemberes nadrág – pulóverekbe, Valerie-t decens ruhakölteményekbe, Jessie-t bohókás mai göncökbe, a srácot lezser cuccokba bújtatja.

Ez a Deák Krisztina rendezte egyfelvonásos Vénusz magáról a nagybetűs életről szól, minden van benne, ami egy kellemes, tartalmas estéhez kell: magas fokú színészi játék, hétköznapi, bárkivel, bármikor és bárhol megeshető történet, ami teli van ismerős emberi érzéssel, így gyarlósággal, hiúsággal, önzéssel, nemzedéki ellentéttel.