Belvárosi Színház

Orlai Produkciós Iroda

 

A kaktusz virága a földkerekség egyik leggyakrabban játszott színműve, aminek az atyja az 1910-ben New Yorkban született, és 1985-ben ott is elhunyt Abe Burrows. Rádiós komédiák szereplőjeként, majd szerzőjeként tűnt fel, ezután váltott át vígjátékok írására. A kaktusz virága alapötlete a Fleur de Cactus c. francia zenés darab, aminek alapján Abe Burrows elkészítette saját változatát, a Cactus Flowert, amit 1965-ben játszottak először a Broadway-n. Világhírnévre azonban az 1969-ben forgatott filmmel tett szert, aminek az A kategóriás Walter Matthau, Ingrid Bergman és a még kezdő Goldie Hawn a főszereplője. Goldie Hawnt ezért az alakításáért 1969-ben a Legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjjal jutalmazták. A film utóéletéhez tartozik még a 2011-es feldolgozás, a Kellékfeleség, ami legalább akkora sikert aratott, mint az eredeti mű. A kaktusz virágát több, mint ötven év alatt – külföldön és belföldön is – megszámlálhatatlanul sokszor mutatták be. Legutóbbinak Kaktuszvirág címmel december 3-án volt a premierje a Belvárosi Színházban, az Orlai Produkciós Iroda előadásaként.

Egy ennyire közismert történet újbóli színrevitelekor nem annyira a sztori érdekességén, fordulatosságán, humorosságán van a hangsúly, mert ezekkel jóformán mindenki tisztában van, hanem a színpadra állítás mikéntjén. Jelen esetben a Kaktuszvirágból, ebből a félévszázados darabból a rendező mit emel, vagy hagy ki, mit helyez előtérbe. Novák Eszter nem teszi át a mába a cselekményt, nem aktualizálja, hanem visszatér az eredeti, 1965-ben bemutatott komédiához, amit Fodor Viola akkoriban menő, élénk színvilágú, műanyagszékes, csőbútoros díszletei és Őry Katalin miniszoknyás, virágos inges meg pongyolaszerű jelmezei is kifejeznek, ezen felül a zeneszámok is a hatvanas évek beatkorszakának a slágerei. És hogy senkiben ne legyen kétség, melyik korba tegye a cselekményt, a pillanatnyi habozót az egyik szereplő, Harvey gombafej-frizurája tökéletesen eligazítja. Mindezeken felül kiemelkedően fontos tényező még a színészek mesterségbeli tudása, művészi elhivatottsága, mert ezen áll vagy bukik az előadás, hogy az megnyitja a nézők szívét és beférkőzik oda. Ez bizony mindig is így volt, és most, a Belvárosban sincs másképp: a közönség pompásan szórakozik, önfeledten kacag, és mulat az ismert sztorin, a kitűnően megírt és eljátszott karaktereken.

Ötvös András remekül viszi fel a színre a fogorvos Juliant, ezt a nagy dumás, füllentéseibe belebonyolódó, a maga szőtte hazugsághálóból kikeveredni nem tudó „hanta boy”-t. Kovács Patrícia a tőle megszokott és elvárt profizmussal jeleníti meg a visszafogott, szúrós, a vénlányállapotba már-már beletörődő asszisztensnőt, Stephanie-t, aki a szerelem hatására kivirágzik, és vonzó, szépasszonnyá válik. A kedves, kis cukorbaba, a mindig a mások boldogságával törődő Tonit Józsa Bettina kifogástalanul alakítja. Hunyadi Máté elismerésre méltóan hozza a mindig tettre és minden csibészségre kész szomszédfiút, Igort. Schruff Milán igen szórakoztatóan kelti életre a Julian haverját, a lejmoló, a jég hátán is megélő, henye, dolgozni nem, csak szórakozni akaró hippit. A mindig hódítani akaró, tüzes vérű spanyol macsót, senor Sanchezt Ficzere Béla a figurához illő sármmal és lángoló szenvedéllyel személyesíti meg. Missis Durant, a még mindig szemrevaló és szereleméhes dámát Fekete Györgyi mesteri módon formálja meg. Mész Adrienn korrekten ábrázolja a táncos lábú leányzót, Georgiát.

Kellemes, megnyugtató és ellazító előadás a Kaktuszvirág. Jól számít és nem is vár el többet az, aki beül rá, minthogy két órán át nevessen, elfeledkezzen napi gondjairól, bajairól, kiessen a mókuskerékből. És bizony ettől számtalan esetben nem is kell több.