József Attila Színház

Nagyszínpad

Egressy Zoltán tragikomédiáját, a Portugált 1998 októberében mutatta be a fővárosi Katona József Színház, és náluk 20 évig ment, a rekordjukat tartja a 423 előadásszámmal. Azon melegében, – ugyanazzal a címmel – 2000-ben még filmet is forgattak belőle. Ezt követően számos vidéki és határon túli teátrum is műsorára tűzte, de elérte Európa és az Egyesült Államok világot jelentő deszkáit is. A József Attila Színház nagyszínpadán március 19-én volt a premierje. Egressy Zoltán ünnepelt színpadi szerzőnek számít, nem csak a Portugált viszik színre sűrűn, a Sóska, sültkrumpli meg a Kék, kék, kék is a gyakran játszott drámái közé tartozik.

Egressy Zoltán művének cselekménye a rendszerváltozás első éveiből való, ezt az időszakot eleveníti fel. Ez  az ország gazdaságának széthullása, a köztulajdonú ipari és agrár létesítmények szétverésének – szebben kifejezve – spontán privatizációjának, valójában kirablásának, elkótyavetyélésének időszaka, amikor a szocialista kis- és nagyvezérek, a húsos fazekak mellett ülők maguknak átjátszották, egymás között felosztották meg külföldi befektetőknek eladták a nemzeti vagyont. Természetesen ezekről a káros ügyekről, vagyis az okokról még véletlenül sem esik szó a Portugálban, csupán azokról az okozatokról, amiknek pusztító hatásai szemmel láthatók a színpadon, azaz miként érintik a falun élő kisembert, hogyan terelik rossz irányba az életüket, milyen ártalmas testi-lelki folyamatokat indítanak el bennük.

A Portugál története az isten háta mögötti kis településen, Irgácson és zömmel a község életében központi helyet elfoglaló a kocsmában esik meg, a darab szereplői közül egy sem dolgozik, mert felszámolták a munkahelyét, segélyből tengődik, vagy nem jött be a kényszervállalkozása, így mindannyian az italmérésben lebzselnek, és csak vedelnek… Sátán meg Jucika például sosem józanodik ki, egyfolytában nyomás alatt vannak. Mindez a bizonytalanság és kilátástalanság a család viszonyaikra is kihat, Sátánt elhagyta a neje, fiát meg veri az új apuka. Csipesz és Jucika házassága a gyermektelenség miatt is olyan, amilyen, az elbocsátott fakabátról, a dúvad Retekről a falu egyetlen eladósorban lévő lánya, a pultos feladatkörét ellátó, szép Masni hallani sem akar, pedig a nagypofájú Retek a maga módján szereti őt, és még a csapszék megöröklése is csábítja. A kocsmárosnak ugyan bőven akad feladata, de ő a felesége elvesztése miatt kesereg. A plébános beáll inni a hívei közé, a lelkipásztori hivatásnak és papi szolgálatnak inkább a karikatúrája, mintsem az igaz krisztusi hit megtestesítője.  Ebbe a pangásba érkezik meg a pesti fiatalember, akiben Retek rögtön meglátja az ellenséget. Pár napot szeretne nyugalomban eltölteni, mielőtt továbbutazik Portugáliába. Masni és a Becének hívott átutazó között kölcsönös vonzalom alakul ki, amit Retek végképp nem néz jó szemmel. Bece elbűvöli a lányt a portugál óceánpart naplementéjének érzelmes leírásával, csodájának ecsetelésével. A dramaturgiai tetőpontot az jelenti, amikor az első felvonás végén betoppan Bece mutatós, elegánsan öltözött felesége, akiről lerí a jólét.

A második rész jóval mozgalmasabb, mint az előző, több helyen is játszódik, így a strandon meg a búcsúban is, és sokkal inkább érzékelhető, szinte tapintható benne a darab tragikuma, ami ezeknek az elfecsérelt életű embereknek a sorsából adódik. Bece ráun Masnira, és odébbáll, Csipesz céllövöldés vállalkozásba kezd, de konkurenciája akad a szomszéd konzervdobálós bódé asszonyságában, a búcsú után felmegy Pestre, Retek gyilkosságba keveredik, megöli a gyerekverőt, akiről kiderül, nem bántotta nevelt fiát, ettől a hírtől még Sátánnak is pár percre kitisztul az agya. Jucika is egy kicsit magához tér, pláne amikor meglátja visszaérkező férje ajándékát, a legalább 20 centiméteres, magas sarkú aranyszandált, amiben menni nem, csak billegni tud.

A színészek most is derekasan helytállnak, a József Attilának a hivatásukat magas fokon űző művészei vannak. Kónya Merlin Renáta Masnija az a szebbre-jobbra vágyódó faital nő, aki túl szeretne lépni a kricsmi világán, emberekkel ismerkedni, távoli helyekre eljutni. Lábodi Ádám remekül alakítja a falu életét felforgató, maga sem tudja, mit akaró Becét, aki teszi a szépet Masninak, de csak kábítja, miközben házas, és rögtön olajra lép, amint a lány apja meg meri kérdezni tőle, mik a szándékai. Nemcsák Károly a tőle megszokott profizmussal hozza a bánatos Kocsmárost, aki megértő pszichológusa is a csehójába betérő népnek. Lukács Dániel kifogástalanul kelti életre a tahó, korrupt exrendőr Retek karakterét, aki megállás nélkül fitogtatja erejét, ráadásul erőszakos is, és nem fér a fejébe, miért nem kér belőle Masni. Quintus Konrád minden kritikát kiálló módon személyesíti meg a Papot, aki idomul a hívekhez, együtt emelgeti a poharat velük, és csak olyan felszínesen mondogatja a mindenki által unalomig ismert toposzokat a bűnről meg a pokolról. Horváth Sebestyén Sándor igen meggyőzően formálja meg Csipesz alakját, aki ugyan nem issza el az eszét, de ha bármibe belekezd, az nem sikerül neki, belebukik. Szabó Gabi tökéletes jellemző erővel és utolérhetetlen mókázással adja elő a masszív alkoholista Jucikát, akinek duplán van oka a folytonos fröccsözésre, nem lehet gyermeke, és Csipesz minden ötlete balul sül el. Zöld Csaba mesterien formálja meg a mindig részeg Sátánt. Kulcsár Viktória pazarul játssza az igazán mutatós, összezavarodott feleséget. Újvári Zoltán Bittner nyúlfarknyi szerepében látható. Ábrahám Péter forgószínpadra tervezett díszletei alkalmasak a csehó és a strand meg a búcsú helyszínének. Lengyel-Szabó Zita jelmezei a negyedszázaddal ezelőtti divatot tükrözik.

 Lengyel Ferenc rendezésében a Portugál kíméletlen és szerfelett pontos látlelet a második évezred előtti időről, udvariasan az eredeti tőkefelhalmozás időszakának nevezett esztendőkről. Remény és jövő nélküli férfiak és nők mozognak benne, a szó szoros és tágabb értelmében mindenki máshol szeretne lenni, mint ahol éppen van. Olyanok, mint Csehov hősei, csak vágyakoznak, el akarnak menni, de valamiféle tehetetlenségi erő miatt mozdulni nem tudnak, maradnak ott, ahol vannak.